Vörös Kód

Part 9

Rami

Letelt az egy hét. Ingrid a megbeszélésünk szerint fel is hívott délelőtt. Teljesen hivatalos telefon beszélgetés volt. Megkérdezte hogy érzem magam, milyen mértékben tudott regenerálódni a testem. Illetve a következő kezelés időpontjáról érdeklődött. Megbeszéltük, hogy 4 nap múlva találkozunk, délután 5-kor.

Dóra már haza ért a nyaralásból 2 napja. Valahogy nem tudok már ugyan azzal a szemmel nézni rá. Elképzelhetetlen, hogy ő is Ingrid kezei alatt élvezkedik. Bár nem Ingrid kezeiben kételkednék, mert meg kell hagyni nagyon ért ahhoz, amit csinál. De Dóra?! Dóra nagyon távol áll mindenféle erőszakos cselekedettől. Bár, neki valószínűleg a legkisebb fokú szerződés áll birtokában.

Múltkori alkalom alatt én is jó párszor elgondolkoztam, hogy nagy hibát követtem el amikor egyből a legmélyébe ugrottam. Abban is biztos vagyok, ha nem így tettem volna, Ingrid nem foglalkozna velem. Viszont így kérdéses mennyit fogok bírni. Megpróbálom a legtöbbet kihozni belőle, magamból, a testemből. Nagyon sokat gondolkoztam, szinte állandóan ezen járt az agyam az elmúlt héten. Hiába az a sok fájdalom hiába a gyilkos érzés, valami mégis van benne, ami jó. Ami vonz, amiért kiabál a szervezetem, hogy kell még. Mint valami rossz drog.

Múltkor úgy távoztam, mint valami feldúlt kisgyerek. Nem volt épp hozzám illő viselkedés. Ezért el is határoztam, hogy legközelebb nem lesz ilyen. Nem. Most én leszek az, aki uralni fogja a kezelés utáni pillanatokat. Bár nem rendelkezhetem saját elmével a kezelések alatt, arról semelyik kisbetűs rész sem ír, hogy a kezelések előtt vagy után sem rendelkezhetnék.

Elérkezett a nagy nap. Most hogy tudom már nagyjából mi vár rám, sokkal elevenebben kezdek neki a készülődésnek. Felviszek egy enyhe, de mégis előnyös sminket. Öltözetben is próbálok egy kicsit szexisebbet választani, mint legutóbb. Majd hirtelen azon kapom magam, hogy a tükör előtt állva azon agyalok, vajon Ingridnek bejönne-e. Megrázom a fejem és indulásra parancsolom magam. Már az utolsó lépcsőfokon járok, amikor Dóra jön velem szembe.

- Nocsak, nocsak... Tán randid lesz?

Pimaszul rámosolygok. – Közöd?

- Jajj ne csináld már! Ki a srác?

Egy pillanatra megtorpanok. Aztán felkacagok.

- Ugyan kérlek. Ki mondta, hogy srác?

Azzal ellépek mellette és az ajtó felé veszem az irányt. Bízok benne, hogy nem szól be, mert most nem biztos, hogy meg tudnám állni szó nélkül a sértegetéseit.

A ház előtt már vár rám a taxim. Úgy döntöttem, hogy ezúttal elfogadok valami keményebb italt is. Mire oda érünk, már teljesen átjárta az agyam minden féle izgalom. Lehet ebből a szempontból is jobb, hogy nem én vezettem. Így legalább nem kellett megszakítsam a fantáziámat a forgalom miatt. Kifizetem a taxit, közlöm vele, hogy majd hívom, ha kell, és a házhoz sétálok. Megnyomom a csengőt és végig fut a bizsergés a testemen.

Nem kell sokat várjak, nyílik is a bejárati ajtó. Ingrid melegen mosolyog rám és azonnal utat enged nekem. Belépek és a cipőm és a kistáskám ugyan oda teszem, ahova legutóbb. Ingrid máris a konyha felé indul, és én követem. Megáll, megfordul, és háttal neki dől a konyha pultnak. Végig néz rajtam, nem is titkolja, hogy tetszik neki a látvány.

- Egy pohár vizet? – húzza fel a szemöldökét a mondat végére.

Megrázom a fejem és elvigyorodok. - Kipróbálnék valami erősebbet. Taxival jöttem.

- Ó szóval, valami erősebbet a víznél... - körbe pillant a konyhába. – Nehéz dolgom lesz, azt hiszem. Megfogtál.

- Biztos vagyok benne, hogy valamit majd csak kitalálsz.