Vörös Kód

Part 26

26. rész – Ingrid

Iszonyatos fájdalmakkal ébredek. Örülök, hogy egyedül vagyok és nem látja senki milyen állapotba vagyok. Nem volt erőm tegnap letusolni, de még csak az ágyamba sem befeküdni. A lenti vendégszobáig valahogy elvergődtem, aztán ott véget is ért a tegnapi történetem. Arra sem emlékszem, kifizettem e a taxit, vagy hogy jutottam be a lakásomba.

Erőt kell kifejtsek, hogy lábra tudjak állni. Éreztem már korábban is a fájdalmat egy-egy kemény dugás után, de a tegnapi brutálisra sikerült. Ülni meg sem próbálok, esélytelen hogy kibírjam. Kibotorkálok a konyhába, kihúzom a gyógyszeres fiókot, fájdalomcsillapító után kutatok. Nagy nehezen, de metalálom a dobozt, reménykedve bontom ki. Egy levél még van benne, gyorsan kinyomok 3at is a kezembe és egyszerre lenyelem őket, csak úgy víz nélkül.

Elsétálok a fürdőig, ott leszenvedem magamról a ruhámat és beállok a zuhany alá. Nem forró vizet folyatok magamra, inkább csak langyosat, már majdnem hideget. Meg kéne mosakodnom odalent, főleg hogy Márk tegnap először dugott meg gumi nélkül. Iszonyatos érzés volt. Soha nem járt bennem még így farok, de nem hibáztathatom, amiért nem húzott fel óvszert. Bár attól megkímélt, hogy belém élvezzen, azért a biztonság kedvéért szerzek ma egy esemény utáni tablettát.

Kicsit jobban érzem magam a fürdés után, lemostam magamról a tegnap mocskát. Főztem magamnak egy kávét és összedobtam egy vajas kiflit. Mást nem is kívánok. Állva fogyasztom el a reggelimet. Előkeresem a telefonomat, nincs rajta se üzenet, se nem fogadott üzenet. Mindenki szarik a fejemre, zseniális! Minden jel arra mutat, hogy remek irányba halad az életem. Felsóhajtok, nekidőlök a szekrénynek, kikeresem Robert számát és megnyomom a hívás gombot. Szokásához híven hamar felveszi, szerencsére sosem szokott megvárattatni.

- Szia! - kezdeményezem a beszélgetést, még mielőtt bele szólhatna. - Áll még az a vacsora meghívás?

Hallom, ahogy elmosolyodik a telefon túloldalán. - Ami azt illeti, már keresni akartalak, hogy mikor lenne aktuális.

- Ma este? 7-kor?

- Ott leszek - ki is nyomja a telefont, így ismét magamra maradok.

Csak egy beteget várok mára, ennek elmondhatatlanul örülök, fogalmam sincs, hogy leszek képes ezt is végig csinálni, de össze kell szednem magam. Visszamegyek a hálóba, emberi külsőt öltök magamra, van még két szabad órám, azalatt megejtem a kötelező köröket. Elmegyek a gyógyszertárba, kérek egy esemény utáni tablettát, persze nem megy egyszerűen, de egy kis ráfizetéssel sikerül rábírnom a gyógyszerészt, hogy adja oda. Az első sarki boltba veszek magamnak vizet, amivel be tudom venni a pirulát. Veszek még magamnak némi élelmiszert, és egy jó üveg minőségi whiskyt. Legutóbb kicsit megcsappant a készletem, és úgy érzem, lesz még szükségem rá.

Kezdem jobban érezni magam, hatott a fájdalomcsillapító is. Csinálok magamnak még egy kávét, aztán az emeletre megyek, átöltözök, dobok fel egy enyhe sminket, ami elfedi a nyúzott arcomat. Rápillantok az órára, de még mindig maradt fél órám. Óvatosan megpróbálok leülni az ágyra. Annyira nem is borzalmas, mint amire számítottam, de ebben biztosan közre játszik a fájdalomcsillapító is. Behunyom a szemem, Rami arca jelenik meg előttem, hogy mennyire nem akart tegnap látni, beszélni velem. Mennyire elcseszett volt az egész helyzet, teljesen kiszolgáltattam magam neki ő pedig csak át lépett rajtam, mint egy szemét darabon. A legbosszantóbb az egészben hogy a legnagyobb bűnöm csak annyi, nem mondtam el neki milyen szemét húzásra vetemedett a testvére. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyhatom ennyiben a dolgot, de fogalmam sincs, miként közeledhetnék felé.