Vörös Kód

Part 3

Ingrid

Nagyon felkavart Rami megjelenése. Nem igazán tudtam hová tenni. Elsőre úgy tűnt, mint egy kis bolondos lány, aki unatkozik és valami izgalmasat akar az életébe. Viszont az a magabiztosság, amit a távozása előtt mutatott, na pont azaz, ami elvarázsol és mágnesként vonz. Igyekeztem ezt mihamarabb lezárni magamban, végül is soha többet nem fogom látni többet. Valahogy mégis újra és újra eszembe jutott a következő napokban az a nap, és ismét végigpörgettem magamban az eseményeket, de mindig arra jutok, ha nehéz szívvel is, ez volt a felelősségteljes és jó megoldás.

Dia már napok óta távol van és a kezdetekben üres ház feeling egyre nyomasztóbbá válik. Ezért úgy döntök, hogy este fél 10kor ráírok viberen, hátha már egyedül van a szálláson. Ledobom magam a kanapéra egy nagy pohár vörösborral a kezemben és bal kacsómba veszem a nagy kijelzős telefonomat, kikeresem Diát viberen.

<Szia Kicsim!> - írok rá, majd kortyolok egy nagyot a borból, abban reménykedve, hogy a Diával való kontaktus majd helyrebillent teljesen.

Dia épp a vizes haját csavarja a törölközőbe, amikor rezeg a telefonja a kisasztalon. Odalép mellé, majd elmosolyodik, mikor meglátja, hogy Ingrid írt rá. Egyből leül az asztal mellett levő francia ágyra és vigyorogva kezd pötyögni.

<Szia. Csak nem hiányzok?>

<Mióta elmentél, folyamatosan... Hogy bírod az állandó bulizást öregdiákként?>

<Mmmm... Nem bulizok én olyan sokat, csak te aggódsz folyton miattam. Na és nálad mi a helyzet? Élvezed a szabadságod?>

<Nem miattad aggódom, hanem a körülötted levő kanos kisfiúk és plázacicák miatt. Nincs szabadság, csak munka, munka hátán... Ma esti progi?>

<Úgy mondod, mintha nem lenne számodra az egyik legnagyobb szórakozásod a munkád. Épp hajat mostam, aztán gondoltam megnézek valami unalmas szappanoperát a tv-ben, amin úgyis elalszok.>

<Dius ne kezdjük el ezt, a munkámmal másokon tudok segíteni, ez nekem fontos... és éppen elég jól megélünk belőle. A filmnél nincsen valami izgalmasabb ötleted?>

<Szerintem se kezdjük el, mert csak felidegesítem magam, ha belegondolok a héten is hány nő mászkált pucéran a lakásban, míg nem voltam otthon. Mi számítana izgalmasabb ötletnek?>

<Nem is tudom Dius...>

<Csak nem kanos vagy?>

<Kanos a sok kis gyökér körülötted drága. Nekem szükségleteim vannak, de látom, nem veszed a lapot.> - kicsit csalódottan dobom a kanapéra a telefont, majd belekortyolok a borba és hátrahajtom a fejemet. Kényelembe helyezkedem és hirtelen, ahogy lecsukom a szememet Rami szemtelen mosolya jelenik meg előttem.

<Nem értem mit vagy úgy oda tőlük, tudod, hogy nem érdekelnek. Az érett nőket szeretem, mint amilyen te is vagy, amikor épp nem úgy hisztizel, mint egy tini. Mellesleg már csak egy napot kell kibírnod nélkülem, aztán kielégítjük a szükségleteidet.>

Rápillantok a telefon kijelzőjére és látom miket ír Dia. Szokásos, kioktató stílus... Így vissza sem írok, hanem újra lehunyom a szemem és felidézem Rami lenyűgöző, izgató mosolyát, miközben szinte tudattalanul a kezem a szabadidő nadrágon keresztül simogatni kezdi a belső combomat...