Vörös Kód

Part 31

Ingrid

Fel sem tudtam még dolgozni az elmúlt pár óra leforgását. Még mindig nem hiszem el, hogy tényleg megtörténik. Biztos vagyok benne, hogy csak egy nagyon csúnya álom, ami borzalmas fájdalmat fog okozni, amikor felébredek. Viszont talán amíg alszok kihasználhatom a helyzetet és előnyömre kovácsolhatom.

Ramival kitaláltuk, hogy ma tequila-t fogunk fogyasztani, így még hazafelé beugrottunk a kis közértbe beszerezni a zsákmányt. Nem is mi lennénk, ha nem megint piálással töltenénk az időt. Ő a nappaliban ül és várja, hogy vissza sétáljak hozzá az összevágott narancs cikkekkel. Izgatott vagyok, jobban mint valaha. Fogalmam sincs mi ez a furcsa nyomasztó érzés a gyomromban, és el nem tudom képzelni az este kimenetelét. Már nagyjából 5perce végeztem a naramcsokkal, mire ráveszem magam, hogy megközelítsem a nappalit.

Rami a kanapén ül, azonnal találkozik a tekintetünk, aztán le sem veszi rólam a szemét, míg oda nem érek. Jóval közelebb ülök hozzá mint szoktam, de egyáltalán nem tiltakozik. Leteszem a kisasztalra az összevágott narancsokat, majd kissé tanácstalanul nézek Ramira, akinek mosoly szökik az arcára.

- Játszunk! – jelenti ki könnyedén.

- Játszunk?

- A szokásost, csak egy kicsit bolondítsuk meg.

- Mesélj.

Megemelkedik kicsit, beletúr a zsebébe és elővesz egy pénzérmét.

- Ha írás, felelsz, ha pedig fej, akkor mersz.

Nézem pár pillanatig a kis érmét Rami kezében, aztán elmosolyodok és kiveszem a kezéből.

- Rendben. Én kezdek – mondom diadalmasan.

Feldobom az érmét, bár sosem voltam jó fej vagy írásban, nagy mázlimra sikerül elkapni is. Írás. Rami mosolyogva tölt magának egy italt, közben fél szemmel engem figyel mit fogok kérdezni. Amikor elkészül az italával meg is issza, aztán az asztalra téve a poharat kérdő tekintettel néz rám.

- Jólvan – köszörülöm meg a torkomat. – Ha választanod kellene, hogy egy napig meztelen leszel, vagy az összes gondolatod szövegbuborékban jelenik meg a fejed fölött, melyiket választanád?

- Hmm... Ez igen gonosz kérdés.

Megvonom a vállam vigyorogva. – Nem mondtad, hogy csak egyszerű kérdéseket lehet kitalálni.

- Meztelenül lennék egész nap.

- Nemár! – csattanok fel.

- Miért? A külső meztelenséggel még mindig előbb megbírkózom, mint a belső meztelenséggel. Kérem – nyújtja felém a kezét.

Mosolyogva ejtem bele a kezébe az érmét és már nyúlok is a pohárért, hogy töltsek magamnak italt. Fél szememet az érmén tartom. Lassan már rituálévá válik köztünk ez a játék, mégsem érzem, hogy valaha is meg tudnám unni Rami társaságában. Írás.

- Oké, lássunk csak valami jót. Ha kockázat nélkül megölhetnél valakit, milyen módszert választanál?

- Te őrült vagy – nevetek fel és csóválom meg a fejem. – Nem ölnék meg senkit.

- Ne hátrálj ki a játékból, oké?

- Nos, nem használnék fegyvert, vagy kést. Ezek inkább önvédelemre szolgálnak. Az én módszerem az elmém lenne. Olvasni mások gondolataiba, szavaiba. Megfigyelni a gyengeségeiket és kihasználni azt.