Vörös Kód

Part 8

Ingrid

Nézem, ahogy záródik az ajtó, majd kattan a zár nyelvecske. Állok még pár másodpercig, aztán megfordulok és a kis folyosó felé veszem az irányt. Lépteim szaporák, csaknem kettesével veszem a lépcsőfokokat. Leérve besurranok az ajtón, és magamra zárom. Immár kettesben maradva a mocskos gondolataimmal. Csak én és ők. Hiába mondogatom magamnak folyton, hogy ez csak munka. Mélyen legbelül a tudatalattim mindig kissé felszínre tör, és egy beteges élvezet kerít magába. Egy megmagyarázhatatlan beteges élvezet.

Sok páciensem van, mindegyiket máshogy kezelem, sokaknak különböző típusú szerződésük van. Viszont csak egynek van a legsúlyosabb. Ezt az emberek többsége nem szokta bevállalni, vagy nem tart ekkora terhelésre igényt. Ezzel szemben megjelenik Rami, egy fiatal borzalmasan vonzó, látszólag érzelmileg teljesen kiegyensúlyozott lány. Habozás nélkül belevág abba, amit rajta kívül eddig csak egy ember vállalt. Azt az egyet is elveszítettem. Némi szomorúság kerít hatalmába, de megrázom a fejem. Nem. Most nem.

Az állványhoz sétálok és felemelem a földről a kis játékszert, majd az ebből a szobából nyíló fürdőbe megyek. Nem nagy helyiség, csak egy zuhany kabin egy wc és egy kis mosdókagyló van bent. Egy kispolc mely tele van különféle tisztító és fertőtlenítő szerekkel és egy kis fiókos szekrény, amiben a frissen mosott törölközők vannak.

A mosdókagylóhoz lépek, engedek bele egy kis vizet és öntök bele a fertőtlenítő szerből. Kis körömkefével alaposan megtisztogatom a játékszert, majd szárazra törlöm és visszaviszem a helyére. Aztán az ágyhoz sétálok, összeszedem a csukló szorítókat is és azokat is gondosan visszahelyezem a helyükre. Már-már szinte katona rend és fegyelem van a szobában. Az én kis játék kuckómban.

Visszasétálok az ágyhoz és hosszan elnyúlok rajta. Jó pár percig figyelem a plafont, becsukom a szemem. Amint magába kerít a sötétség, azonnal meglátom magam előtt Őt. Ahogy ott áll előttem egy szál semmiben, kezei felkötve. Védtelen, és csak arra vár, hogy kezelés alá vegyem. Érzem, hogy bizseregni kezd a testem. Egyre jobban, ahogy közeledem felé az első ostorcsapással. Hallom, felnyögni a fájdalomtól és érzem, itt megszakad a kontroll a beteg mocskos fantáziám és a testem között.

Kezem a melleimet markolja, majd lecsúsztatom a hasamon. Egész végig, és szép lassan becsusszan a bugyim alá. Körkörösen kezd játszani a csiklómmal. A derekam ritmusra mozog vele együtt. Mocskosabbnál mocskosabb képek kúsznak be a szemem elé. Arról, hogy titokban ő is élvezi. Élvezi, ahogy én is élvezem. Már egyre hangosabban szuszogok. Gyorsítok egy kicsit a tempón majd két ujjamat könnyedén becsusszantom a hüvelyembe. Forró, és szinte tocsogok. Hangosan felnyögök, már nem érdekel semmi és senki, csak is Ő pörög a szemem előtt, amikor már a játékhatára végén van, ahogy most én is. Újra és újra végig pörgetem a nyögéseit. A vágyakozását, hogy hozzám érjen, testi kontaktot létesítsen azzal, aki ilyen magasra emeli.

Nem telik bele sok idő, engem is elfog az a bizonyos remegés. Csípőm ritmusosan dobálja magát az ágyon, utat biztosítva ezzel ujjaim akadálymentes mozgásának. Hamar lezajlik. Elnyúlok az ágyon nagyokat sóhajtva. Kiszolgáltatottan. Kiszolgáltatottan az érzésnek mely ismét sok év eltelte után újból magába kerít. De ekkor valami megváltozik. Valami, ami eddig ismeretlen volt. Bekúszik egy új lány a képbe. Pofátlanul mosolyog, mint aki tudja, most megfogott. Rami az, szemtelenül fiatal és mocskosul jól néz ki.

Jó pár percig fekszem elterülve az ágyon. Hagyom, hogy teljes egészében lenyugodjon a testem és visszatérhessek önmagamhoz. Mikor már az egész lényemnek sikerül lenyugodni veszek még egy nagy levegőt és felkelek. Ismét a kis fürdőbe sétálok, megmosom jó alaposan a kezem, majd az arcomat is felfrissítem egy kis vízzel. Megnézem magam a tükörben, megigazgatom magamon a ruhát, amit majd fölérve le fogok cserélni és a szekrény mélyébe rejteni. Még pár pillanatig tétovázom, majd felöltve a misem történt arcomat kisétálok a szobából. Bezárom az ajtót, ráfordítom a kulcsot és visszatérek a mindennapi életemhez. Magam mögött hagyva az én kis titkomat. Azt, amit csak én és az a szoba tud. Illetve még egy ember, de Ő innentől kezdve nem számít. Ugyanis találtam egy új játszó társat. Egy sokkal ígéretesebbnek bizonyuló alanyt.