Vörös Kód

Part 5

Ingrid

Lassan felállok a garázskihajtóhoz, épp vásárlásból érkezem, főzni szeretnék Diának valami olaszos tésztaételt, mert az a kedvence, mióta Rómában nyaraltunk. Leállítom az autót és lassan kiveszem a szatyrokat a kocsiból. Mindkét kezem tele, azért a könyökömmel csapom be a kocsim ajtaját, majd a bejárati ajtóhoz érve ledobom a cuccokat és a kulcs után kezdek kutatni a táskámban. Meglepetésemre, az ajtó nyílik és Dia jelenik meg a másik oldalról.

- Szia Édes!

Kicsit hátra hőkölök, aztán széles mosollyal átölelem és szenvedélyes csókot adok neki. Viszonozza is a csókot, majd szélesen rám mosolyog.

- Na ki ért haza korábban?

- Az én csodálatos barátnőm! – mondom a hajába túrva. – Na és milyen volt? – kérdem lehajolva a zacskókért.

Dia is felkap egy zacskót mellőlem és a konyhába indul vele. A konyhapulthoz érve ráteszi a zacskót, majd háttal neki dől.

- Nagyon jó volt, lehet jövőre is jelentkezni fogok. Sokkal jobb volt így, hogy nem engem szívattak.

- Téged is bevontak a feladatokba? – kérdezem kicsit gyanakodva. Közbe magas sarkúmat lehúzva a lábamról félre dobom.

- Hangsúlyod azt tükrözi, mintha féltékeny lennél. Ingen, saját csapatommal számos feladatot megoldottam. Nem, nem bújtam ágyba senkivel sem. Neked tartogattam a megtiszteltetést – elvigyorodik.

- Ajánlom is!

- Na és neked milyen munkáid voltak a héten? Csak a szokásosak jöttek?

- Persze, semmi extra...

- Semmi extra? – hangja kissé gyanakvó. – Kaptál egy levelet – kissé összeráncolja a homlokát.

- Biztos számla – mosolygok.

- Ja, azt biztosan ilyen nagy borítékban szokták küldeni.

Tényleg fura, hogy ilyen nagy borítékot küld valaki. Fura, de nem gondolok egyelőre semmi extrára.

- Akkor biztos valami termékminta, vagy prospektus a dm-ből. Tedd félre, majd megnézem Dius – mosolygok szelíden.

Vár egy kicsit, de valamiért úgy dönt, nem hagyja ennyiben a dolgot.

- Igazából, én már megnéztem. Mivel még csak címzés sem volt rajta. Szóval az illető annyit sem tud, hogy nem egyedül élsz, vagy nem akar tudomást venni róla. Azt hittem, hogy megegyeztünk, de én kiteszem a lábam és te nem bírsz magaddal, igaz?

- Várj Dia, ez valami félreértés, azt sem tudom, miről beszélsz – kérdőn nézek rá, kissé zavarodottan is. Bal kezemmel átteszem a hajamat a másik oldalra a vállam mögé.

Pár pillanatig még néz rám, aztán a nappaliba megy, elindulok utána, de félúton találkozunk. Kicsit félek attól, amit mutatni fog, de még mindig hiszem, hogy ez csak valami félreértés. Szó nélkül nyújtja át az A4-es méretű borítékot, amin még egy tollvonás sincsen. Kicsit kapkodva nyúlok utána, csak pár pillanatra állok meg a kezemmel, amikor meglátom, hogy körömmel tépték fel. Belenézek és meglátom a vörös színű papírokat benne. Ez nem lehet, gondolom magamban, az kizárt. Ahogy kicsúszik a kezembe, már látom a nevet: Nagy Ramóna. Uramisten. Egyből visszatolom a borítékba, próbálok nyugalmat erőltetni magamra.

- Dia, ez nem az aminek tűnik. Hidd el... - mondom erőltetett magabiztossággal. – Ez oltári nagy félreértés.

- Mégis mit lehet félreérteni egy szerződésen? Ráadásul... 21 éves. Normális vagy!? Már az sem elég neked, amit eddig kaptál? Mégis hogy gondoltad, hogy egy ilyen fiatal húsnak adsz helyet a te kis beteges világodban?

- Dia kérlek nyugodj meg. Beszéljük végig – mutatok a kanapéra. – Ő valamit félreérthetett, azért írta alá ezt – meglobogtatom a borítékot.

Sóhajt egyet, majd még pár pillanatig pásztáz a tekintetével, de végül megadja magát és a kanapéhoz sétál, leül, de nem helyezi magát kényelembe.

- Hallgatlak.

- Nézd, ő egy kuncsaftom ikertestvére, aki kísérletezésből a kuncsaftomnak adta ki magát, de elbukott. Nem történt semmi! Elküldtem. – mondom már kérlelő hangon.

- Hogy került hozzá a szerződés példányod, amit 7 pecsétes titokként kezelsz, még előttem is? Ne mondd nekem, hogy kinyomtatta, mert a te aláírásod is szerepel rajta.

- Minden szerződést aláírtam, amikor ki lettek nyomtatva, ezt te is tudod, hogy utólag már ne kelljen az aláírásokkal bajlódnom. Odaadtam neki, hogy elrettentő példa legyen részére. Sosem gondoltam volna, hogy aláírja! Ezt el kell hinned nekem – mondom már térdre ereszkedve előtte. Lassan a térdeire csúsztatom a kezem, arcát fürkészve.

Pár pillanatig még gyanakodva néz, majd közelebb hajol az arcomhoz, összehúzza a szemeit és a számra pillant, majd ismét a szemeimbe.

- Szóval azt mondod, hogy ez a szerződés nem jelent neked semmit?

- Ugyan annyit jelent, mint minden aláírt ilyen szerződés. Ezek a szabályok, amiket nincs módomban átlépni. Ezt elmondtam, amikor ideköltöztél.

Hátrahőköl. – Most szórakozol velem? Az előbb azt mondtad, hogy félreértés. Most meg azt mondod, hogy attól még érvényes? Megbeszéltük, hogy nincs több kuncsaft. Még csak ki sem kellett volna adnod a kezeid közül újabb szerződést. Mondd, én miért nem vagyok neked elég jó? Mi a szarnak hordasz ide mindenki mást?

- Ez nem rólad szól. Tudtad mit vállalsz azzal, hogy ideköltözöl – felállok, hátat fordítok és a konyhapult felé kezdek sétálni. – Úgyhogy viselkedj – mondom még csendesen.

- Ennyi!? Nem rólam szól?

- Nem. Ez rólam szól, ilyen vagyok – mondom magabiztosan, kocsit hűvösen a vállam fölött. – Nem lehetsz ennek a beteg világnak a részese, ahogy te fogalmaztál... Akkor nem lennénk többet partnerek a kapcsolatban, csupán alárendelt lennél.

- Úgyis azt élvezed, nem? Nézd, én megértem, hogy neked vannak ilyen vágyaid. Elfogadtam veled, mert tudtam, hogy ez neked fontos. Nap mint nap tucatnyi nővel enyelegsz odalent, ezt is lenyelem mert fontos vagy és szeretlek. Viszont megbeszéltük, hogy nem lesz újonc, hogy befejezed. Megállsz annyinál, amennyinél voltál, amikor lefektettük a szabályokat. Akkor?

- Elmondtam őszintén, hogy mi történt. Nem volt szándékomban újat vállalni. Mert fontos vagy nekem. De a szerződés szent. Ezt te is tudod. Azt az énemet csak a szerződés tisztelete tartja kordában, semmi más. Különben is, ha tényleg eljön, 5percet sem fog kibírni.

- Perszeee – hangja tele van iróniával.

- Ez az igazság és a sértődöttségen és az egón túl, ezzel te is tisztában vagy. Én most elmegyek fürdeni és a lenti hálóban alszom, hogy tudj gondolkozni – hangom határozott, és lépteim már a lépcső irányába lépkednek.