Vörös Kód

Part 10

Ingrid

Már alig várom, hogy felérjek és bezárjam magam mögött az ajtót. Remegnek a lábaim, görcsben a gyomrom. Nekidőlök az ajtónak, próbálok mélyeket lélegezni, hogy lenyugtassam magam. Teljesen elveszi ez a lány az eszem és nagyon nem jó értelemben. Nagyon közel volt, nagyon veszélyes volt. Csak egy kis hiba és biztosan összeomlik minden eddigi felépített védelmem.

Ellököm magam az ajtótól, szapora léptekkel a mosdóba megyek. Megengedem a hidegvizet és rádőlök a mosdókagylóra. Hagyom, hogy a hideg víz a csuklómra folyjon. Majd teszek belőle egy keveset a tarkómra is. Próbálom lassítani a légzésem. Jó pár percig hagyom, hogy a víz hűtse az ereimben tomboló vért. Nem is tudom mi ijesztett meg jobban, az, hogy Rami ennyire feltüzelt vagy, hogy alig tudtam parancsolni a kísértésnek, a testemnek. Mi lesz, ha egyszer már nem tudok megálljt parancsolni?

Megmosom az arcom, elzárom a vizet és a konyhába sietek. Előveszek egy poharat, kinyitom a hűtőt és pár percig nézem a tartalmát. Drága jó Jack barátomra esik a választásom. Gyorsan kikapom, és jól megborítom a pohárba. Nem mondom vagy 4 felesnek is megfelel a mennyiség. Leteszem az üveget a pohár mellé és nyakalni kezdem a whiskeyt. Égeti, bántja a torkomat, de nem érdekel. Ahogy leteszem a poharat és felegyenesedek, kissé meg is riadok az alaktól, aki a konyhaajtóban támaszkodik.

- Szóval te ezt nevezed munka utáni lazulásnak? – felkuncog, és eszméletlen pimaszul mosolyog.

- Mióta állsz ott?

- Pont annyi ideje, hogy ivó bajnokságra nem hívnálak ki.

Megköszörülöm kicsit a torkom. Remek! Most már zavarban is vagyok és lassan a teljes kétségbeesés lesz úrrá rajtam.

- El kell menned.

- Már megvolt – még kacsint is egyet. – Vagy tán már nem emlékszel?

- Nem, Rami tényleg el kell menned.

- Hű, wow! Nyugi ember. Hívom a taxim.

Azzal sarkon fordul, és az előszobába megy. Bámulom még pár pillanatig a poharat.

- Francba! - mordulok fel alig hallhatóan.

Megkerülöm az asztalt és Rami után sietek. Már a kabátját rángatja magára, mikor elcsípem.

- Nem elzavarni akartalak. Ne haragudj.

- Pedig pont úgy hangzott, de nem vettem magamra.

- Kérlek, amíg megjön a taxi, foglalj helyet a nappaliba.

Megfordul, a szemeimet kezdi fürkészni. Utálom, amikor ezt csinálják. Egyszerűen elviselhetetlen, ha a tekintetemben kezdenek el kutakodni.

- Igazából, már lentről felhívtam, szóval bármelyik pillanatban megérkezhet. Ne fáradj.

Bólintok egyet. - Rendben, akkor egy hét múlva jelentkezem.

Rami elmosolyodik és bólint egyet ő is. Aztán nyitja az ajtót és már el is tűnik odakint.

Lerohanok a játék szobába rendet rakni. Összepakolok mindent szépen, lefertőtlenítek. Megigazítom az ágyat és próbálok nem kísértésbe esni. Dia bármelyik pillanatban betoppanhat és nekem még át is kell öltözzek. Leellenőrzök még egyszer mindent, aztán gondosan bezárom az ajtót és felrohanok átöltözni. Elrejtem a ruhát a szekrény mélyére. Felveszek egy megszokott itthoni öltözetet, aztán a konyhába sietek, hogy eltüntessem még a whiskey maradványokat. Hirtelen megdöbbenve észlelem, hogy nincs ott a whiskey ahol hagytam.