Vörös Kód

Part 28

Rami 

A szobámban ülök és valami béna rajzfilmet nézek a laptopomon, próbálom lekötni a gondolataimat, de mindig ugyan oda jutok vissza. Képtelen vagyok kiverni Ingridet a fejemből. Haragszom rá, és nagyon csúnyán belém taposott, de valahogy mégis állandóan róla fantáziálok. Egyszerűen hihetetlen, már annyira jó úton jártunk, és egyszer csak minden ennyire elbaszódik. Még a munkahelyemre is képes volt bejönni utánam, lefizetni a portást, hogy beszélhessen velem. Ki képes még ilyesmire rajta kívül? Egyik pillanatban arról álmodozok, hogy felhívom és mindent helyre hozunk, a másikban meg azzal győzködöm magam, hogy csak egy újabb csalódást okozna és semmi értelme foglalkozzak vele. Kopogásra kapom fel a fejem, ami igen szokatlan, ha Dórától származik, márpedig tudtommal más nincs a házban.

- Bújj be! - szólok ki, és feltornázom magam törökülésbe.

Dóra 2 üveg sörrel a kezében jelenik meg és egy jelképes fehér zászlót lobogtat a kezében. Nem éppen értem a jelenetet, de pillanatokon belül úgy is fény derül a cselekedetei miértjére.

- Reméltem, hogy még nem alszol.

- Még csak fél tíz, úgy ismersz, mint aki ilyenkor már durmolni szokott?

Megrázza a fejét és átnyújtja a kezéből az egyik sört, miközben lehuppan mellém az ágyra.

- Mit szólnál egy beszélgetős lelkizős tesós estéhez?

- Mmm... Még soha nem csináltunk ilyesmit, ugye tudsz róla?

Sűrű bólogatásba kezd és belekortyol a saját sörébe. Aztán elgondolkozva néz ismét rám.

- Elég sok szarságot csináltam neked mostanában. Nem igazán voltam önmagam, azt hiszem kicsit túlléptem pár határon.

Én is kortyolok egyet a sörből és lehajtom a laptopom tetejét, hogy le tudjam valahova rakni, ami viszonylag stabilabb, mint az ágyam.

- Ezt nem tagadom, de nekem is van azért rovás a papíromon.

- Emlékszel, hogy régen mi volt az egyetlen kikötésünk, hogy ha egy csomó dolog miatt össze is veszünk, egy tabu mindig lesz, amit sosem léphetünk át?

Bólintok egyet, de nem adok hangot neki, hiszen csak egyetlen ilyen dolog volt és nincsen mit túlbeszélni rajta. Ez pedig az volt, hogy soha nem állhat közénk egy személy sem, és soha nem veszekedhetünk ugyan azért az emberért.

- Sajnálom, amit Ingriddel csináltam, amiket mondtam róla. Nem ezt érdemelte, és te sem. Szóval, ha valakit utálni akarsz, akkor inkább utálj engem, de ő nem tehet semmiről.

Értetlenül nézem Dórát és próbálom kisakkozni, hogy most direkt szivat-e, de amikor látja az értetlenséget az arcomon kérés nélkül folytatja.

- Én találtam ki, hogy elmegyek hozzá és előadom, hogy lefeküdtem vele. Ő csak azért nem mártott be nálad, mert nem akarta, hogy összevesszünk emiatt. Nem eltitkolni akarta, csak engem védett.

- De mégis eltitkolta.

- Jajj úgy csinálsz, mint ha te soha semmit nem titkoltál volna el.

- Miért voltál az autójában?

- Egy új dominátorhoz vitt el. Idejött és szó nélkül elrángatott hozzá, mert már nem bírta tovább, hogy viselkedem. Szóval most egy új emberhez járok, miatta. Nagyon rendes pasas.

- Örülök, ha jobban vagy Dóra.

Ismét emelem a sörömet, belekortyolok és a laptopot is nyitnám, jelezve, hogy eleget beszéltünk, de Dóra a kezemre csukja.

- De te nem vagy jól! Hiányzik neked.

- Ezt miből gondolod?

- Naphosszat gubbasztasz a szobádba, nézz körül! Rendetlenség van mindenhol.

- Így érzem jól magam.

- Egy frászt! Miért nem hívod fel? Beszélnetek kéne.

- Miért lettél hirtelen ennyire támogató?

- Mert látom, hogy mennyire fontos lett az életedben, és lehet ha nem faszkodom veletek már boldogan élnétek, míg meg nem.

- Ez akkor sem a te dolgod. Lehetett volna velem őszinte a kezdetektől fogva. Sőt, azt is elmondhatta volna, hogy kezelésre visz valakihez.

- De hisz, esélyt sem adtál neki, hogy egyáltalán beszélni tudjon!

- Miért csinálod ezt? Ő kért meg rá, hogy beszélj velem?

- Ő is kért, de akkor még túl makacs voltam, hogy engedjek a kérésének – meglöki a vállamat és elmosolyodik. – Gyerünk Rami, ne kínozd magad. Boldog voltál vele nem?

Meglep a boldogság szó, sosem gondolkoztam ezen korábban. Vagy hogy esetleg boldogok is lehetnénk együtt. Mindig csak sodródtam az árral. Hagytam, hogy magába temessen, aminek magába kell és Ingrid személyisége pont ilyen. Megvonom a vállam.

- Szerettem vele lenni.

- Ennyi? Szerettél? Hisz, had ne kelljen elmesélnem mekkora mosoly volt mindig az arcodon, ha vele találkoztál, az meg, ha tőle jöttél...

- Jólvan, jólvan. Csak fogd be – elnevetem magam.

Jó érzés végre Dórával normálisan beszélni. Van egy ilyen oldala is, csak azt nagyon ritkán, akkor is nagyon nehezen lehet elcsípni. Be kell vallani, akár szeretném, akár nem, ezt a beszélgetést is Ingridnek köszönhetem. Azok után, hogy kiszúrt vele Dóra, még hajlandó volt segíteni neki. Ezt nem tudom nem értékelni. Ahogy azt a furcsán kalapáló érzést sem a mellkasomban, ami rám tört a gondolatra, hogy a legnagyobb bűne az volt, hogy védeni próbálta a kapcsolatunkat Dórával. Némi szégyenérzet is felbukkan, hogy mennyire gyerekes voltam és sajnáltatom magam, amikor olyan kegyetlen voltam vele a semmiért.

- Szerinted – pillantok kicsit félénken testvéremre – még helyre tudjuk hozni a dolgot köztünk?

Dóra felnevet, majd a karjaiba von, és jó alaposan megdörzsöli a fejem, amit tudja, hogy ki nem állhatok.

- Tudod, hogy mindenre képes vagy, csak akarnod kell!

Hálás tekintettel nézek fel rá, bár a hajkócolást még vissza fogja kapni!

- Holnap írok neki egy sms-t - mosolyodok el. – Most pedig, lenne kedved megnézni egy filmet?

- Épp kérni akartam!