Lead by the Instincts - TaeKook
~Tokyo elegáns hentesei, s milyen szépen csillognak a vér foltok, helyes arcukon. A öldöklés úgy is újra lecsap rád, s akkor zokoghatsz a megváltásért.~
•Cím: Ösztönöktől vezérelve
•Műfaj: au, krimi, pszicho thrille...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
_______Ω_______
-Jézusom', veled meg mi van? -ahogy felszegett fejjel sétáltam a folyosón, minden egyes léptemnél a vizes talpam, csattogó hangot adott ki, s nyirkos ruháimat bal kezemben tartva, vigyorogtam az előttem állóra. Jimin először meghökkent, ám amint végig vezette tekintetét pucér testemen, csak beharapta alsó ajkát, s komiszan elmosolyodott.
-Nem tudtam, hogy szaunátok is van, öröm volt felfedezni. -vigyorogtam, s kacsintva egyet, még mindig nedves hajamba túrtam. Nem foglalkoztam a ténnyel, hogy meztelen vagyok, s tiszta lucsok, ebben a házban úgy is csak férfiak voltak, az ikreket leszámítva, s az előző afférünket nézve, ők sem nagyon zavartatták magukat.
-Legközelebb szólj, szívesen csatlakoznék. -mondta kicsit nyájas hangon, s közben apró kezeivel a fehér hajú szoba ajtajának kilincsére fogott, majd egy utolsó pillantást követően benyitott, s eltűnt a falap mögött.
Semmi nem tudta szegni jó kedvemet, s az sem érdekelt, hogy a kéket olyan csúnya módon ott hagytam. Kihozta belőlem az állatot, azt amit még magam sem ismertem annyira, de rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi idő eseményei, kiváltanak belőlem olyan indulatokat, s személyiség jegyeket, amik közel sem voltak hasonlók, eddigi viselkedésemhez.
Benyitottam saját szobámba, s nagy, elégedett mosollyal realizáltam, hogy minden el volt takarítva, s szépen be is volt vetve az ágyam. Nem kellett fájnia a fejemnek, hogy még pakolgassak, s hálás voltam a személynek, aki elrendezgette dolgaimat.
A fürdőbe sétáltam, majd lehajítva a szennyesen a padlóra, végignéztem magamon a tükörben. Hajam csatakos volt és kócos, arcom csillogott, s piros volt, nyakamon és vállamon pedig ékesen világítottak Hise által okozott ki foltok. Elvigyorodtam, s rájöttem, hogy gyakrabban próbálgatnám ezt a fajta kikapcsolódást, hiszen legalább erre az időre, ki tudtam zárni minden gondot.
Még az a kék idióta is tetszett, talán jobban megmozgatta a fantáziámat, mint a lányok, hiszen teljesen más volt egy légtérben lenni vele úgy, hogy az ennyire erotikus, ennyire vad, s akármennyire próbálta fogni a gyeplőt, tudta még ő is, hogy én irányítok, s ez mérhetetlen önbizalommal öntött el. Arcomat megdörzsölve léptem ki a helyiségből, s táskámhoz léptem, hogy ismét normális emberi alakot öltsek. Felvettem egy szürke melegítőt, s egy fekete atlétát, majd unalomra hivatkozva, elterültem a nagy ágyon, s bekapcsoltam a TV-t.
Komolyan nem tudtam mihez kezdjek magammal, s régi szokásaimra hivatkozva, kikerestem a hírcsatornát, majd azt kezdtem el bámulni. Kíváncsi voltam mi történt, az elmúlt negyvennyolc órában, mik az új fejlemények, s titkon bennem bujkált az is, hátha jó magam köszön vissza a képernyőről.
