Lead by the Instincts - TaeKook
~Tokyo elegáns hentesei, s milyen szépen csillognak a vér foltok, helyes arcukon. A öldöklés úgy is újra lecsap rád, s akkor zokoghatsz a megváltásért.~
•Cím: Ösztönöktől vezérelve
•Műfaj: au, krimi, pszicho thrille...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
_______Ω_______
-Jungkook a lojalitásod megőrzése fontos a család számára. -ezt kellett megértenem végre. Hogy miért, azt még anyám sem tudta személyesen. Fájt a gondolat, olyan következményeket hurcolva maga után, mint az agymenéses vérzés. Fáradtan sóhajtottam, majd becsuktam a magam előtt szépen kifeszített mappát. Jogismeret követte, a médiát, aztán az irodalmat. Fel kell nőni olyan dolgokhoz, amikhez nem akarunk, részt kell venni nem kívánatos, szennyező, csillogó eseményeken, amiket nem akartam. Fel kell húznom egy olyan álarcot nap mint nap, hogy véglegesen megfeleljek anyám követelményeinek. Ez volt az én életem, mióta tudok írni és olvasni. Ez volt, s beleőrültem, amiért nem rangidős létemre kényszerítettek.
Letette az előttem megüresedett területre a fekete mappát, majd csettintett egyet ujjaival, az inas kimérten közelebb jött, s felém nyújtott egy tollat.
-Írd alá. -suttogta, mire kérdőn néztem rá. Megforgattam szemeimet, majd felhajtva a papírtartó tetejét, gyorsan átfutottam. Koreai volt.
-Mi is ez? -hangom olyan gúnnyal csengett, hogy ha ezt évekkel ezelőtt játszom el, valószínűleg jókora pofont kapok, vagy minimum megrovást. -Anya, ebből egy kukkot sem értek. -félre pillantott. Most miért nem válaszol? Ha azt akarja, hogy olyannak adjam a nevem, amiről nem tudok, nem értem, nem ártott volna tájékoztatnia, vagy minimum annyi információval szolgálnia, hogy ne kérdőjelek legyenek szemeim előtt.
-Nem baj. Apádnak kell. -mondta, mire összeszorultak idegeim. Halott embernek miért kellenek ilyen dolgok? Apám öt kerek éve nem volt már köztünk. Nem harcolt anyámmal, nem parancsolt senkinek, nem buzdította bátyámat, s nem fenyegetett engem se. Jó vagy rossz, nem tudtam.
-Nem válaszoltál a kérdésemre. -szegeztem felé újra megzavarodott tekintetemet. Megforgatta fejét, majd nagyot sóhajtott, s felemelve egyik kezét jelzett az inasnak.
-Hangnem Jeon Jungkook. Hangnem. -csettintett újat. Felálltam, majd a pingvin öltözékű emberhez mentem, s zsebembe nyúlva kivettem húsz jent, s elém szegezett kezébe nyomtam azt. Felrántottam felső ajkam, s visszaültem székembe. Nagyot nyeltem, mert olyan szagot fogtam, amibe belefulladtam.
Ha azt akarja, hogy aláírjak valamit, ami nem anyanyelvemen van írva, nem értem, hosszú, tömör tele számokkal és hangul jelekkel, akkor magyarázza el. Fordítsa le, vagy csicskáztasson mást, elkerülve értetlenségemet.
-Szólj Ryujinnak, hogy fordítsa le nekem. -mondtam ismét felé pillantva, mire csak megforgatta szemeit, s tüstént leült velem szembe. Furcsa volt a tekintete, nagyon furcsa, s gondolkodásnak eresztettem kétkedő agytekervényeimet. Ha tényleg ennyire fontos dolgokat akart velem intézni, akkor sosem egyedül tette azt. Mindig itt voltak neki a csatlósaink, a titkárja, vagy a hülye kis rabszolgái. Újra a lap halmazra vezettem tekintetemet, s ujjaimmal áthajtottam őket.
