Lead by the Instincts - TaeKook
~Tokyo elegáns hentesei, s milyen szépen csillognak a vér foltok, helyes arcukon. A öldöklés úgy is újra lecsap rád, s akkor zokoghatsz a megváltásért.~
•Cím: Ösztönöktől vezérelve
•Műfaj: au, krimi, pszicho thrille...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
_______Ω_______
Félelem, az volt bennem, de nem hagyott alább saját frusztrációm se. Kicsit ugyan megrekedt mellkasomban a levegő, s emiatt rekeszizmom eszeveszett módon nyomódott tüdőmbe, de ez csak rásegített a hidegvérem megőrzésére. Ahogy a hideg cső nyílása jobban nyomódott tarkómhoz, csak összeszorítottak szemeimet, s nagyot sóhajtottam.
Nem tudtam ki áll mögöttem, de a hangból ítélve biztosan egy férfi lehetett. Felháborodva nyitottam ki szemeimet, majd minden erőmet, s agyamban levő ösztönömet összekapartam, majd hirtelen az előttem heverő tányért megfogtam, s amint ujjaim biztosan tartották azt, hirtelen pördültem meg saját tengelyem körül, majd az illető kezéhez csaptam azt. Valószínűleg az indulatos mozdultál miatt, a mutatóujja alatt pihenő ravaszt, meghúzhatta, mely hangos süvítéssel távozott az a pisztoly nyakból. Egyenesen az agy mögött levő falba ejtette a kicsiny lyukat, s a tányér csak szilánkosra törve pihent a padlón.
Amint a Magnum is a földön hevert, s nem éreztem már magam akkora életveszélyben, felemeltem fejemet, s az előttem álló személyre néztem, kinek láttán csak összeráncoltam szemöldökömet.
Kék haj.
Bájos mosoly.
Csótány.
-Ki vagy te? -kérdeztem mély hangon, s közben ijesztően ráncoltam össze homlokomat, hogy fölényt mutathassak. Tudat alatt nagyon is büszke voltam tettemre, s igen is ügyesen kicseleztem, de amint realizáltam, hogy ki ellen is követtem el a védő "mentőakciót", tekintetem ellágyult, s lélegzetvisszafojtva mértem végig egész személyét.
Kicsit alacsonyabb volt mint én, és sokkal vékonyabb, ártatlanul ácsorgott előttem, kezeit lázán lógatva teste mellett, s így hosszú, kecses ujjai sokkal inkább tűntek szikéknek. Élénk kék haja szemébe lógott, s szélesen mosolygott, talán már ijesztően alázatosan. Hosszú fekete, szaggatott farmerja teljesen lábához tapadt, s nem kerülte el figyelmemet, amint combjain egy-egy öv volt, azokba pedig kések erősítve. Egy egyszerű fehér atléta volt rajta, s ez már erősen nőies külsőt festett az egyén alakjának, ám amint megláttam, hogy nyakától egészen válláig, s kulcscsontjáig mindenhol festék, és valamilyen csillogós mázolmány borítja testét, elhűltem egy pillanatra.
Szemei vadul csillogtak. Nem azért mert akkora erővel tartott volna felem vészjósló tekintetet, hanem mert annyira ártatlan volt, annyira tiszta és gyermekies, hogy tudtam; színjáték.
Tőle kellene annyira tartanom?
Hirtelen oldalra döntötte fejét, s eddig összezárt mosolya, most kicsit szétnyílt, s bal oldalra festett arcára beteg ajakgörbületet.
