Lead by the Instincts - TaeKook
~Tokyo elegáns hentesei, s milyen szépen csillognak a vér foltok, helyes arcukon. A öldöklés úgy is újra lecsap rád, s akkor zokoghatsz a megváltásért.~
•Cím: Ösztönöktől vezérelve
•Műfaj: au, krimi, pszicho thrille...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
_______Ω_______
Ott álltam a kicseszett ajtó előtt. Talán már olyan sokáig, hogy a kezeimben lévő két tea lehet, hogy kihűlt. Nem akartam benyitni, pláne nem beszélgetni velem. Inkább kerültem volna el jó messziről Taehyungot, hiszen közel sem voltunk baráti viszonyban. Fájdalmasan tekintettem a beszélgetés gondolatára, s nem értettem miért tartotta ezt Namjoon jó ötletnek.
Visszagondolva a bárban való találkozásunkra, elhúztam a számat, hiszen akármennyire volt fölényes, vagy inkább nem törődő, tudtam, hogy nem így van. Mégis mit kellene tennem? Elé állni egy teával, hogy "bocs, hogy úgy viselkedtem veled, de ne szomorkodj, mert nem érzem a gerincem, úgy meglettem verve".
Nevetséges.
Az volt, hiszen jól tudtam, hogy vagy rám borítja az italt, vagy csak simán elküld a picsába. Nem tudtam, mi lett volna az okosabb, de muszáj volt cselekednem, hiszen az is megfordult fejemben, hogy Hyung emiatt is megbüntethet, az pedig egyáltalán nem hiányzott. Soha többet nem akartam, még csak rá sem gondolni.
Gondolkodtam, hogy először Yoongihoz fordulok, s őt kérdezem meg, hogy helyes-e amit tenni készülök. Még is csak a bátya, s többet tudhat róla, vagy legalább el tudja mondani, mire számítsak egy ilyen parancsot követően, azonban nem akartam zavarni, az elmondottak alapján, igen is volt fontosabb dolga.
Összeszedve magam, egy mély levegőt vettem, majd ügyelve hogy a a bögrék tartalma nem lötykölődjön ki, könyökkel koccintottam meg az előttem lévő, fekete falapot. Kicsit vártam, hátha nem is hallotta, s már indultam volna vissza, hogy az illető nem szándékozik ajtót nyitni, azonban elvettem ezt a döntést, amint kitárták előttem a falapot.
Hisa nézett vissza rám, s szemei kicsit elkerekedtek, ahogy végig nézett rajtam. Na igen, még mindig melegítőben voltam, magamon egy idegen bakanccsal, s valószínűleg nevetségesen festhettem, ahogy csapzott külsőm, nyúzott fejem, s meztelen felsőtestem virított előtte. Hátamról ne is beszéljünk, valószínűleg csak hangosan nevetett volna rajtam.
-Hát te? -kérdezte, s közben kíváncsian pillantott rám.
-Öhm.. -kicsit zavarban éreztem magam, hiszen egyáltalán nem számítottam rá, hogy az ikrek egyike fog ajtót nyitni. -Taehyung itt van? -kérdeztem, s közben háta mögé pillantottam, s még jobban összezavarva láttam, ahogy Hise is az ajtóhoz fárad, s ugyan olyan meglepetten tekint rám.
-Leszopjalak? -kérdezte, mire szemeim kitágultak, s ahogy hevesen megráztam fejem, csak nagyot sóhajtott a szőke.
-Nem, nem. Taehyunghoz jöttem, de ha rosszkor, akkor nem zavarok. Később is visszanézhetek.. -motyogtam magam elé.
