Lead by the Instincts - TaeKook
~Tokyo elegáns hentesei, s milyen szépen csillognak a vér foltok, helyes arcukon. A öldöklés úgy is újra lecsap rád, s akkor zokoghatsz a megváltásért.~
•Cím: Ösztönöktől vezérelve
•Műfaj: au, krimi, pszicho thrille...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
_________♤_________
Hogyne foglalkoztatott volna, hogy mit akar. Ugyan az agyam jól tudta, hogy biztos nem valami tiszta dolog -hiszen nem kellett nekem ahhoz pszichoanalitikusnak lennem, hogy tudjam- Taehyung valami olyasmit fog kérni tőlem, aminek lehet nem örülök. Vagy még rosszabb, iszom a levét. Furdalta oldalamat a kíváncsiság, főleg amiatt, mert közölte, elég erős hangnemben, hogy értem jön.
Ha jön, akkor megyünk is, ami azt jelentette, hogy végre kimozdulok, s mélyen, nagyon mélyen reméltem, hogy nem csak a bárig, vagy a tetőig megyünk. Legszivesebben egyik helyet sem kívántam volna, akármennyire volt az előbbi inkább kellemes. Nagyon akartam valami értelmeset csinálni, s bíztam benne, hogy még Taehyunghoz viszonyítva is ez fog történni.
Türelem.
Összeszedtem magam. Még le is zuhanyoztam a kellemes, frusztrálóan jól eső szendvicsem után. Nem voltam fáradt, sőt ami azt illeti telis-tele voltam energiával- bár nem kellett ehhez orvostudomány, hogy megállapítsam, valószínűleg a kíváncsiság és az izgalom miatt voltam ennyire aktív, hiperaktív. Szépen felöltöztem, magamra vettem egy fekete farmert, és egy egy atlétát, arra pedig egy kapucnis pulcsit húztam, gondoltam ha este felé megyünk akkor nem árt beolvadni, amúgy sem voltak nagyon színes cuccaim, így ez volt a kivitelezhetőbb.
Egy valami azonban még mindig nem volt a helyén. Arra lettem utasítva, hogy Yoongitól kérjék egy fegyvert, nem tudtam milyet kéne, na meg amúgy minek. Bár hülyét játszottam, valószínűleg a kékségnek oka volt, hogy fegyverrel tudasson engem, s nem tudtam, hogy ő hogyan fog ehhez állni, hiszen még mindig sérült volt, valamilyen szinten jól tűrte, de nem száz százalékosan.
Volt még néhány percem érkezéséig, így úgy döntöttem eleget teszek őfelsége kérésének, s felkérem az idősebbet, hogy szolgáljon ki valamivel. Kiléptem a szobámból, majd azonnal a fehér hajú szobájához vettem az irányt. Tudtam, hogy bent van hiszen talán még a küszöbön, vagy a kulcslyukon keresztül is éreztem az erős dohány szagot, így halkan bekopogtam. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem éppen valamilyen fontos dolgában zavartam meg, hiszen nem akartam kikapni, vagy kotnyeleskedni, ám amint meghallottam a halk hívó szót, egy nagy sóhajjal nyitottam be.
Szokásosan hihetetlen sötét volt, csak a számítógépek és monitorok adtak valamennyi élesen feszítő világosságot a kis szobába. Yoongi az asztala felett görnyedt, s éppen kattintgatott valamit. Megköszörültem a torkom, majd beljebb léptem, s be is csuktam a mögöttem lévő nyílászárót. Mélyet szippantottam a füstös levegőből, majd halkan szólaltam meg.
-Nem zavarlak? -kérdeztem, s közelebb leptem hozzá, összefűzve kezeimet magam előtt.
-Miben segíthetek? -kérdésemet figyelmen kívül hagyva fordult felém teljes testével, kicsit hátrább is döntve a gurulós széket, s meg is pillantottam ajkai között elhelyezkedő cigijét.
