Lead by the Instincts - TaeKook
~Tokyo elegáns hentesei, s milyen szépen csillognak a vér foltok, helyes arcukon. A öldöklés úgy is újra lecsap rád, s akkor zokoghatsz a megváltásért.~
•Cím: Ösztönöktől vezérelve
•Műfaj: au, krimi, pszicho thrille...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
_________♤_________
-Ti idióta vadbarmok! -üvöltöttem torkom teljes szakadtából, mert a felismerés keserű mérge szinte úgy marta agyamat, mintha savval teli medencébe lógatnának fejjel lefelé.
Odarongyoltam a kékhez, majd megragadva pulcsija nyakát felrántottam, hogy egy szintben legyen az arcunk. Mindenki azonnal elnémult körülöttünk, de annyira, hogy egy szavuk se volt. De még a banda "fejei" se méltattak egy-egy kioktató, vagy leállító mondatra.
A hazugság egy olyan fertelmes dolog, ha csak nem frappáns vagy kegyes, hogy hányingerem van tőle, és ha az nem is a valóság elferdítése, hanem a szabályos titkolózás, akkor egyenesen öngyilkossághoz van kedvem.
-Mégis mi a fasz ba-bajod van, nyúl fejű? -Taehyung értetlen fejet vágott, ahogy megragadta két őt tartó kezemet, majd próbálta lehámozni azokat, -nyílván semmilyen eséllyel. A tény, hogy én nem ismertem fel elsőre, az egy dolog, de hogy a többiek se, akik elvileg évek óta olyan bensőséges kapcsolatot ápolnak egymással, amit a legszorosabb testvér kapcsolat is megirigyelne.
Taehyung tudta, de nem szólt.
-Elárultál. -mormogtam, olyan mélyen, hogy most talán az én hangom volt a legijesztőbb az egész helyiségben. Nos annyira, hogy se a lányoknak egy idegesítő megjegyzés, se Namjoontól vagy Yoongitól egy kioktató szó, de még csak egy lélegzetvétel se szakította meg a némaságként uralkodó ködöt.
Mindenki kussolt, mint a kutyák. És hogy miért?
-Kapcsoljátok be a TV-t... -motyogtam, de egy pillanatra se szakítottam el tekintetem Taehyungétól. Szorosan hunyorítottam, összeráncolt homlokommal, a düh olyan maszkott öltött tekintetemen, hogy ha tükörbe néztem volna, valószínűleg magamra se ismerek. Ez azt is bizonyítja, hogy a kékség meg volt illetődve. Igen is láttam az arcán, hogy nem csak, hogy bizonytalan a saját hitelességével és helyzetével kapcsolatban, de fél is. Nem feltétlen tőlem, hanem a reakciómtól, -na meg a többiekétől.
Hoseok szó nélkül sétált a dohányzó asztalhoz a konyhából, majd szemmel tartva engem, megfogta a távirányítót és bekapcsolta a TV-t.
-A híradót, most! -mondtam, majd végre hajlandó voltam elfordítani a fejem "áldozatomról". Elengedtem pulóverének nyakát, majd egy izmosabb mozdulattal visszalöktem a kanapéra, de úgy, hogy huppanása kellemetlen legyen, s ezt egy halkabb nyögéssel tudomra is adta.
Nem mert megmoccani senki, vagy mert tartottak tőlem, vagy mert nagyon is kíváncsiak voltak. Legyenek is csak kíváncsiak, ha ennyire ismerik egymást, miért én jöttem rá a nagy igazságra, amin lehet, hogy most az életünk és a jövőnk múlik.
".......kétszeres intézkedések alapján. Nem tudják pontosan, de sajnos lassan természetességgé válik, s a Nemzetbiztonság gyanakszik a többszörösen összetett háttérre is. A nyomok egyre nyílvánvalóbban mutatják, hogy nem egy, hanem több személy, akár szervezet áll a merényletek mögött......"
