Lead by the Instincts - TaeKook
~Tokyo elegáns hentesei, s milyen szépen csillognak a vér foltok, helyes arcukon. A öldöklés úgy is újra lecsap rád, s akkor zokoghatsz a megváltásért.~
•Cím: Ösztönöktől vezérelve
•Műfaj: au, krimi, pszicho thrille...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
_________♤_________
Tehát azon az estén nagyon is megkönnyebbültem, sokkal jobban éreztem utána magam. Nem akarnék róla beszélni, mert nem volt jó akkor, sőt visszagondolva kínosan éreztem magamat, de utána. Lelkifelüdüsél volt.
Sokkal közelebb kerültem a kékséghez, és ő is hozzám. Valószínűleg ez annak tudható be, hogy látta milyen gyenge vagyok, ha olyasvalamiről volt szó, ami igazán befolyásolta már az érzelmeimet is. És nagyon valószínű, hogy rájött arra, hogy ezt az egészet ő okozta. Ez meg csak lavinaként hozta maga után a következményeket: Taehyungnak már fontos volt, hogy én hogyan, s miként érzek, vagy mi a véleményem dolgokról. És ami talán a legfontosabb, tudtam, hogy nem gyűlölt.
Lehet nem táplált felém ugyan olyan gyengéd érzelmeket, de utálatot egyáltalán nem éreztem és ez jó volt így.
Rájövünk majd felnőttként, hogy mik lesznek az igazán fontos dolgok, vagy még fontosabb személyek az életben. Nos én két parcella között ácsorogtam. Vagy mint a filmekben, mikor ott áll a főhős, és élete döntése elé néz. A jobb, vagy a bal oldali ajtóba menjen. S mind a két ajtó sötét, selytelmes, hiszen tudja, hogy mind a kettő hatalmas következményeket von maga után. Ez egy olyan dolog, ami alól csak az iszonyatosan bátor emberek nem bújna ki. És én ott áltam bal oldalamon Taehyunggal, jobb oldalamon pedig anyámmal, s nyílván mindenki azt mondaná, hogy nekem igen is szívem irányába kéne haladjak, a jól megfontolt bal oldalt választva, de nem tudtam. Nem mertem azonnal, pláne nem kis gondolkodás nélkül.
Hiszen akármekkora gyűlöletet éreztem anyám ellen, tudtam, hogy az ösztöneim mást mondanak. Már az anyaméhben megfogalmazódott ez. Hogy akármi lesz, az anyánk elleni döntéseken, akár csak ha egypillanatot is, biztosan elfogunk időzni. Jól van ez így?
-Igazából örülök, hogy belementél ebbe.. -mondta Namjoon, miközben a feljebb tolta a szemüvegét orra nyergén. A kanapén ültünk kora délután. Éppen dolgozta a terv kulcsfontosságú részleteit, azzal, hogy egy jól összeállított MOB bált rendez, valami teljesen jelentéktelen okból, és mivel egy nagy IQ-szinttel rendelkező emberről beszélünk, egy cseppet sem kerülhette el a figyelmét az, hogy engem csak annyira avat be, amennyire éppen elegendi. És kulcsfigura leszek, amolyan csali, bátyámmal és Taehyunggal együtt. Bár az utóbbi ember nagyon is lehetséges volt.
-Tudod Nam, elgondolkodtam azért rajta. -suttogtam, s keresztbe tettem lábaimat, majd kissé zavarban körmeimet kezdtem el piszkálni.
-Ez csak természetes. Ő az anyád, akármit tett, akármit mondott neked, vagy nektek, vagy akár bárki másnak, jobb esetben kilenc hónapig olyan köteléket ápoltatok, ami jelentőséggel bír mindenre egy ember életében. Nagyobb kötelék az mint az univerzum összefüggései, vagy mint a a szerelem. -sandított rám mosolyogva. -Akár hiszed akár nem, te vagy itt a legnehezbb helyzetben.
