Lead by the Instincts - TaeKook

XIII. fejezet - Ad Absurdum

_______Ω_______

-Mi közötök van anyámhoz? -őszintén nem ez volt a legfontosabb kérdésem, de meggondolva magam nem akartam olyan hirtelen kezdeni. Kérdőn döntöttem oldalra fejem, akár egy kíváncsi gyerek, s úgy néztem Hoseokra. 

-Hát, elég sok. Nem tudom, mennyit mondott neked Nam, de én sem mondhatok többet. -sóhajtotta, s teljes figyelmét nekem szentelte. -Mire vagy konkrétan kíváncsi? -kérdezett vissza. 

-Tudod, a minap Taehyunggal volt egy kisebb össze szólakozásunk.. -nevettem fel kínosan. 

-Igen azt hallottam. 

-Szóval említett, egy bizonyos Batafurait, és van egy sanda gyanúm, hogy mind anyámnak mind nektek is közötök van hozzá. -tekintetemmel úgy próbáltam grimaszolni, hogy a lehető legkomolyabban vegyem, s minden szavamat felfogja, hiszen teljesen őszinte válaszokat vártam el. 

-Ez egy név. Nyíltam kijelentem, hogy anyád álneve, nincs ezen mit kertelni. -mondta szinte ugyan olyan komolysággal hangjában. -Nos az anyád, egy elég nagy maffiózó a városban, és mint minden ilyen személy, ő sem a saját személyazonosságait teregeti ki. Nevetséges lenne. Egyébkét pillangót jelent, ezzel azért sok mindenre magyarázatot kapsz. -vonta fel egyik szemöldökét, mire csak újra hirtelen szólaltam fel. 

Pillangó. 

-Ezt értem, de elég feltűnő, nem gondolod? Mármint, én valamilyen szinten dühös is vagyok, hiszen még a családi címerünk is az. Így könnyen elárulja magát. -sziszegtem, hiszen amint realizálódott bennem, hogy csak maga alatt vágja a fát, újra elöntött a felé irányuló gyűlöletem. Felelőtlennek tartottam, de ismertem már anyámat annyira, hogy biztosan okkal tette ezt is. -Baromság..

-Nem, nem az. Tudod a pillangót, mint jelölést mi is használjuk, de mi okkal. -egyenesedett fel, megfogott két feles poharat, majd letette kettőnk közé. -Figyelj, ez itt a mi szervezetünk. -mondta, majd a bal oldalit megtöltötte jéggel. -Ez pedig a családotok. -a jobb oldalival azonban semmit nem csinált. -Namjoon okos, nagyon, nagyon okos, és tisztességes ember. Képzeld azt, hogy összeszed az utcáról, vagy a halál torkából hat teljesen idegen embert, hogy segítsen rajtuk. -azzal megfogta a bal oldali üveget, s egy kis kanál sóval is meghintette a benne lévő jégkockákat, melyek szinte azonnal olvadásnak indultak. -Mi jól megvoltunk, nagyon is, s munkát adott nekünk, tisztességeset és kevésbé tisztességeset is, azonban jött egy ismeretlen személy, -megfogta az eddig üres poharat, s az egyik vörös szörpért nyúlt, majd beletöltött egy keveset. -aki felborított mindent, azzal, hogy rosszkor volt rossz helyen, s egy ártatlan tizenöt éves fiú, végignézte, amint megölik az apját. Nagyon szomorú. -mondta, majd a szörpbe helyezett, egy menta levelet. -Ez a kisfiú pedig nem hagyta magát, azonban az ismeretlen személy, nem figyelt eléggé, elmenekült, de elhagyott valamit, s gyerek pedig ezt megtalálta, s megtartotta. -mondta, majd a szörpös egyveleget meghintette borssal. -A kisfiú elolvasta, s meglátta a pillangót. Okos volt ő is, így gondolkodóba esett, ha fájt neki, fájjon az apja gyilkosának is. Így hát az okos kisfiú megtanult koreaiul, hogy aztán folytassa a könyv írását, s segítsen azokon az embereken, akiket az ismeretlen személy csúnya módon vélekedett, úgy, hogy azt nem érdemelték meg. -mondta, majd megfogott egy poháralátétet, mire az undorító borsos, mentás, szörpös egyveleg, sűrű ragacsosságá vált, ahogy ráhelyezte az üveg tetejére és összerázta azt. -A menta szimbolizálja a pillangót, a borsos szörp, pedig a szegény gyermek történetét, de a gyermek szépen lassan felnőtt, s kihasználva az elhagyott könyvet, megmutatta azoknak, akik segítettek neki, s ezzel mindent megoldott. -azzal megfogta a bal oldali poharat, miben már csak a sós víz díszelgett, s egy egyszerű mozdulattal összekeverte a másik üveg tartalmával. -Aztán pedig cselekedtek, s így a kisfiú mindent megtudott annak érdekében tenni, hogy a csapatjukkal, szépen lassan szorítsák sarokba az ismeretlen személyt. -amint egy Jyn-es üvegért nyúlt, s lecsavarva annak tetejét, meglöttyintette a különös egyvelegbe, az azonnal lilás rózsaszínes színre váltott, s jól összekeverve elém tolta azt. -És jöttél te, aki szépen befejezi a történetet, hogy saját családodért és a kisfiú sorsáért is bosszút állj. -fejezte be, mire olyan hihetetlen, bugyuta tekintet vágtam, mintha a szinusz-koszinusszal kellett volna tortát sütnöm recept helyett.