Friends don't lie (ST fanfiction)

Mint minden most ez is kiderül:

                                 (El)

-Figyelj, őszinte leszek veled, fogalmam sincs róla, hogy ilyenkor mit kell mondani vagy mit nem, és ezt sajnálom de ha bármikor csak el akarod valakinek mondani a problémáidat én itt leszek neked.-Vont szoros ölelésbe Trevor.

-Köszönök neked mindent, mármint most már nem érzem azt amit idáig, hogy ez a dolog belülről folyamatosan mardos és ha nem is gondolok rá akkor is ott van, és mindig érzem.-Kezdtem el a földet bámulni.

-Egy dolgot nem értek, csak egy napja ismerjük egymást mégis nekem elmondtad ezt a dolgot akarva vagy akaratlanul ezt nem tudom de mégis őszintén miért pont nekem?-Tette fel a teljesen jogos kérdést.

-Ha van egy barátod vagy szerelemed akkor az a legnormálisabb, hogy megosztod vele ezeket a dolgokat és miután ez megtörtént látsz rajta egyfajta sajnálatot amitől gyengének érzed magad és engem nem kell sajnálni nagyon semmi miatt hiszen a múlton nem tudunk változtatni.-Rántottam meg a vállamat.

-A szemed, olyan mintha a világ fájdalma lenne benne de emellett ott van, az összes boldog pillanatod és ilyen pozitív látószögű emberrel még nem találkoztam, el sem tudod hinni mennyire örülök annak, hogy itt vagy.-Halkult el a hangja miközben tartotta a szemkontaktust.

-Ez nagyon jól esik, így még senki nem mondta ezt nekem, igazából nem is lett volna ki mondja, mert a többieknek alap, hogy én itt vagyok nekik bármikor, és őszintén imádok velük időt tölteni csak néha lennék mással is, tudod rajtuk kívűl nekem nincsen nagyon más, természetesen ezt barátilag értem, viszont néha úgy örülnék annak ha nem csak ők lennének hanem mondjuk lenne pár más barátom is mint amikor elköltöztünk innen.-Árultam el neki.

-Olyan fura én azt hittem, hogy te vagy az iskola egyik nagy vagánya, éppen ezért nagyon sok mindent megtesznek néhányan azért, hogy a közeledbe férkőzzenek, de te csak a legfontosabbaknak hagyod ezt és talán még pár fiú hülyítése is belefér a napodba, aztán hazamész és a tökéletes életedet vár rád egy minta családdal.-Gondolkodott el alaposan.

-Ezek szerint nagyon más az amit te, mint külső személy látsz és a valóság annyira furcsa ez az egész.-Kezdtem el a fejemet rázni hitetlenkedve.

-Akkor ki is valójában az a Jane Hopper?-Vette komolyra a szót.

-Na ezt még magam sem tudom, én csak egy egyszerű örökbefogadott lány vagyok néhány különleges képességgel és zavaros emlékkel.-Tűrtem egy tincset a fülem mögé.

-Mike párszor mesélt rólad csak nekem és szerintem te különleges vagy, abból a szempontból is, hogy még senki sem tudta így elcsavarni, az unokaöcsém fejét.-Dőlt hátra a füvön mire én is követtem a példáját.

-Trevor Wheeler te tényleg olyan vagy mint Mike állítja?

-Lássuk csak szóval, ha arra gondolsz amire most én akkor elárulom, hogy másokkal ellentétben én még nem találtam egy olyan lányt sem aki az első pillanatban elcsavarta a fejemet és emiatt vagyok féltékeny Mikera, érted neki ott vagy te nekem pedig még, egy barátnőm sem volt akivel tovább bírtuk volna egy hétnél.-Fakadt ki.

-Erre azt tudom mondani neked, hogy ne csak nézz láss is mert sokszor azt gondolnád, hogy a külső a minden de ez nem így van mert lehet, hogy nem egy világszépe ad majd neked boldogságot de ő biztos, hogy hűséges lesz hozzád nem úgy mint azok a másikfajta lányok.-Próbáltam lelkesíteni.

-Nézzünk most akkor rád, te gyönyörű vagy egy természetes szépség és mégsem lépnél sohasem félre.-Mondott egy példát ami elég jól esett.

-Azért mert szerelmes vagyok.-Lepleztem le a legnagyobb titkát ennek az egésznek.

-Én itt vagyok lassan 17 évesen és nem tudom milyen érzés szerelmesnek lenni, emiatt pedig szánalmasnak tartom magam de ez van.-Nézte az eget csillagképeket keresve.

-Ha ez bármennyire megnyugtat szerintem nem vagy szánalmas, csak még keresgélsz ez pedig sosem baj.-Mosolyogtam rá bíztatóan majd lehunytam a szememet.

Reggel Trevor karjaiba gabalyodva ébredtem fel, pontosabban az ölelésére. Egy hirtelen mozdulattal felülve néztem körbe. Nagy szerencsémre senki sem látott meg minket. Mármint én tudom, hogy a beszélgetés közepén aludtam el, viszont más nem. A kapkodásban nem is figyeltem rá, hogy a mellettem alvó fiút felébresztettem.

-Jó reggel neked is.-Dörzsölte meg ott a fejét ahol a fűre puffant.

-Ne haragudj, de ismered az uncsidat feltételezem.-Adtam meg neki az indokot.

-Mármint ha arra az emberre gondolsz aki nem akarta, hogy találkoztak veled nehogy valami történjen kettőnk között akkor igen.-Nevetett a saját mondandóján.

-Egy zseni vagy, kérlek áruld el honnan tudtad, hogy rá gondolok, avass be a titkaidba.-Kezdtem el kislányos hangon nyávogni.

(.....)

Az egyetlen számomra korlátlan belépésű szobába menve vettem észre, hogy a barátom még mindig alszik. Gondoltam kihasználom az alkalmat, és elveszek tőle egy pólót. Ha már régen úgyis sokat járkáltam fiús ruhákban. Szóval az ágynak háttal állva gyorsan ruhadarabot váltottam, majd amikor megfordultam vettem csak észre Mikeot aki éppen engem nézett.

-Mike Wheeler, a kukkoló ez egy elég jó újságcikk lenne nem gondolod?-Hajoltam az arcával egy vonalba.

-Szerintem rögtön szóljunk Nancynek.-Vetette fel az ötletet miközben egyre csak közeledett felém, mire Dr. Brenner képe villant be előttem amiért elhúzódtam tőle.

-Azt hiszem gyorsan lemegyek, a nagyid már úgyis keresett az előbb.-Hazudtam be valamit majd a fürdőbe vettem az irányt.

(Mike)

Kicsit furcsállva El viselkedését indult el én is le a konyhába, ahol azonban még csak a nagyi volt. Ő viszont már készülődött a reggelihez. Pontosabban a palacsintákat rendezgette a tányéron.

-Jó reggelt.-Köszöntem a helyemhez sétálva.

-Neked is kincsem, remélem nem bánod de reggel kicsit leskelődtem utánatok és szuper aranyosan aludtatok a kislánnyal kint a füvön.-Mosolygott rám.

-Persze, hogy nem baj elvégre te a mamám vagy.-Ültem le elbambulva magam előtt.

-Esetleg szólhatnál Trevornak, persze én is szívesen felmegyek.-Indult el felfelé amikor tőlem nem kapott választ.

Egyszer csak megcsörrent a telefon mire odalépve felvettem.
-Hello itt Mike Wheeler, beszél.-Mutatkoztam be illedelmesen.

-Én Hopper vagyok, és mindenképpen veled szeretnék beszélni.-Suttogta el a mondatot.

-Mondd csak nyugodtan, most úgy sincs itt.-Vágtam rá azonnal.

-Dr. Brenner kiszabadult, még nem tudom hogyan de gondoltam szólok, tehát ha bármi furcsát látsz, azonnal hívj engem.-Nyomatékosította bennem.

-Ez várható volt, elvégre mindenhol emberei vannak és már szerintem terve is van.-Osztottam meg vele.

-Ő az akinek mindig van, jó lesz előre elgondolnunk valamit.-Tette rám a telefont.

Sziasztok! Nos az utóbbi időben elhanyagoltam az írást. Amit most megpróbálok pótolni. Persze elég sok ideig nem jelentkeztem ezt pedig sajnálom. De ez csak a felvételi miatt volt. Azt pedig senki nem említette, hogy ez ilyen stresszes lesz. Remélem azért ez a rész tetszett és kíváncsiak vagytok a folytatásra.
Puszi nektek❤️