Friends don't lie (ST fanfiction)

Talán ez megoldható lesz:

(El)

-Esetleg valamikor találkozhatnánk is ott.-Dobta be az ötletet.

-Én a barátaimmal leszek egész este, de ha gondolod csatlakozhatsz.-Rántottam meg a vállamat.

-Nem akarok zavarni nem is biztos, hogy szívesen látnának.-Utasított vissza.

-Jó, hát te tudod.-Ültem le egy asztalhoz ahol rajtunk kívűl még sokan ültek.

-Mi lenne ha adnék neked valamit, és ha találkozunk visszaadod ha nem akkor pedig megtartod.-Találta ki gyorsan.

-Legyen.-Nyújtottam ki a kezemet  várva majd meg is kaptam meg a kis kulcstartót.

-Ilyenkor úgy illik, hogy te is adsz valamit.-Célzott.

-Ez megfelel erre a célra?-Adtam oda neki a kulcstartómat.

-Tökéletes lesz ahogy nézem.-Forgatta meg a kezében.

-Akkor ezt megbeszéltük.-Bólintottam.

-Ő a barátod?-Akadt meg a szeme az egyik képen.

-Ha azt mondom igen, akkor haragudni fogsz rám de ez az igazság.-Mondtam el neki.

-Nem haragszom rád, mert ez kellett volna legyen az első kérdésem.-Állt fel az asztaltól.

-Azért remélem még mesél majd a könyvről.-Hagytam elsétálni az asztaltól.

-Mindenképpen.-Szólt még vissza.

Pár percig még az asztalnál ültem és olvasgattam, majd eszembe jutott, hogy Hopper valószínűleg a könyvtár előtt vár rám. Elvégre csak pár percről volt szó. Mindenesetre gyorsan felpattantam a helyemről és elindultam az ajtó felé. De mielőtt kiléphettem volna valaki megállított.

-Szóval nem csak titkolózol hanem már nem is kölcsönzöl?-Sétált felém Ben.

-Hát nagyon úgy tűnik.-Tártam szét a karomat.

-Nyugi ismerem a könyvtáros és mondtam neki, hogy az én nevemre írja a könyvet.-Legyintett majd kinyitotta előttem az ajtót.

-Micsoda úriember vagy.-Mentem ki először én.

-Sok mindent nem tudsz te még, viszont ezen lehet változtatni.-Árulta el.

-Azt meg is tesszük, viszont itt vannak értem de este még találkozunk.-Köszöntem el tőle majd a kocsihoz sétáltam.

Hopper nem szólt semmit, csak előre nézve vezetett tovább. A szokásos egyenes úton. Egy piros lámpánál viszont rám nézett.

-Szóval, tudok egy nagyon jó dolgot veszekedés után.-Ejtett a kezembe egy kulcsot.

-De ezzel így nem igazán tudok mit kezdeni.-Tájékoztattam.

-A pince ajtó csak erős lökés után nyílódik.-Osztotta meg velem ezt a kis részletet.

Az út további része csöndben telt, Hopper nem szólt hozzám és én se hozzá. Csak találgatni tudtam. Mármint még senki sem járt a pincében aki elmondhatott volna róla bármit is. Éppen ezért amikor leállt a kocsi motorja izgatottan pattantam ki belőle, majd a lenti lépcső felé vettem az irányt. Gyorsan betettem a kulcsot majd neki mentem az ajtónak ami ki is nyílt. Izgatottan néztem körbe a pihenőszobának kialakított helyen, aminek a közepén egy boxzsák állt. Hamar össze raktam a képet és rohamtempóban otthagytam a boxzsákos szobát és szedtem össze mindent ami kell. Pár perc múlva egy kulaccsal a kezemben mindössze egy rövidnadrágban és egy sportmelltartóban álltam a  boxzsákkal szemben.