Friends don't lie (ST fanfiction)

Akkor az eredmény:

                                   (El)

-Hagyd őt békén.-Kiáltottam Hopperre.
-Még egy esélyed van.-Tette le a barátomat.

-Értettem uram.-Ijedt vagy inkább sokkolódott le Mike.

-Jézusom jól vagy?-Ugrottam mellé.

-Persze.-Ölelt át oldalról.

-Te tényleg megakartad ütni?-Kérdeztem könnyes szemmel.

-Nem dehogy.-Szabadkozott Hopper.

-Inkább nekem ne hazudj hiszen te mondtad mi nem vagyunk hülyék.-Ráztam a fejemet.

-El nyugi figyelj nem történt semmi.-Simította meg a karomat Mike.

-De igenis történt képzeld el.-Kiabáltam rá.

-Lehetne, hogy ezt megbeszéljük lehetőleg ott bent?-Mutatott a szobára Hopper.

-Nem ez most nem lehetséges.-Mondtam idegesen majd bementem a szobába.

Nem hallottam kintről semmit csak síri csöndet amikor is közel fél óra után valaki kopogott az ajtón tudtam ha Mike az meg kell vele beszélnem egy pár dolgot.

-Bejöhetek?-Kérdezte Mike.

-Te igen.-Válaszoltam.

-Figyelj ne haragudj apukádra ez egy várható reakció volt és én volt hülye.-Szomorodott el.

-Mike te nem vagy hülye és nem haragszom apára.-Közöltem vele.

-Pedig nem úgy tűnt.-Ült le az ágyra.

-Tudom mert ezek szerint jó színész vagyok.-Nevettem el magam.

-A legjobb vagy.-Puszilta meg a homlokomat.

-Figyelj Mike.-Komolyodtam el.

-Baj van?-Döntötte oldalra a fejét.

-Egy kicsit vagyis én tudom mi bajom van.-Fújtam ki a levegőmet.

-Mi akkor mondd el mindnekinek.-Kezdett örülni.

-Azt nem tehetem mert azzal csak ártanék mindenkinek.-Hunytam le a szememet.

-Mégis miért?-Értetlenkedett tovább.

-Ami most jön az valami rossz biztos vagyok benne, hogy ez a bajom.-Próbáltam válaszolni.

-Na akkor azzal nem árthatsz nekünk.-Csapott a térdére.

-Te ezek szerint nem értesz engem.-Ráztam a fejemet.

-Megpróbállak de nem megy.-Lett egy kicsit ideges.

-Akkor most figyelj rám úgy igazán ez lehet bánthat titeket.-Kezdtem vagyis mondtam el.

-El már háromszor küzdöttünk szörnyek ellen szóval ez negyedjére is menni fog.-Szólalt meg.

-De mi van ha ez most valami erősebb?-Néztem a szemébe.

-Akkor megküzdünk vele együtt mindannyian.-Fogta meg a kezemet.

                     (Egy héttel később)

Ez az egy hét számomra várakozással telt. Persze a rosszat vártam. Hopper pedig végig izgult. Így be is tudtunk viszonylag gyorsan költözni. Mármint tulajdonképpen az idegességtől Hopper valamiért gyorsabban dolgozott a szokásosnál. Én pedig Mike kérése ellenére senkinek nem szóltam semmiről. De egyáltalán nem bántam. Mert akkor biztos mindenki szétaggódta volna magát. Na most pedig itt ülünk a kórházban és várjuk az eredményeket. Ami eredményét én már persze rég tudtam.