Friends don't lie (ST fanfiction)

Odaadom egy táncra:

                                   (El)

-Szóval akkor Robin.-Mondtam Steve mellett a padkán és egy pokrócon ülve miközben a többiek már bent voltak.

-Úgy ahogy mondod én nem hiszem el, ez most olyan mint Nancynél volt.-Mondta.

-Akkor az érzéseid nagyon erősek.-Jegyeztem meg.

-Gyakorlatilag ő az a lány akivel nagyon jó barátok lesztek, a következő pillanatban pedig már bedrogozva ültök egy wcben és bevallod neki, hogy szereted ő pedig, hogy meleg.-Nevette el magát.

-A lányok a gimiben oda voltak érted, nem tudom azóta mi történhetett.-Vallottam be.

-Mondhatni csak szimplán elballagtunk és már nem vagyok a gimi menő arca.-Rajzolt idézőjeleket a levegőbe.

-Ha elhinné magadról, hogy bármelyik lányt megkaphatod lehet sikerülne.-Jutott eszembe.

-De, nekem ő kell és ez így nehéz.-Nézte az aszfaltot.

-Elhiszem, de így örökre ő fog kelleni.-Jöttem rá.

-Nancy is sok ideig tartott,aztán pik-pak elfelejtettem pedig vele volt tudod, hát izé testi kontaktus is, habár lehet még ehhez kicsi vagy az ilyeneket sosem tudtam.-Gondolkodott el hangosan a végére már mondhatni ignorálva a jelenlétemet miközben ezekről a dolgokról filozofált.

-16 éves vagyok persze, hogy tudom mi ez.-Szólaltam meg.

-Már izé, tapasztaltad?-Kérdezte halkan.

-Normál esetben igazából azt mondanám, hogy hadd maradjon ez meg nekem, viszont igazából elárulom, hogy igen.-Avattam be.

-Remélem azért Hopper tud róla.-Jegyezte meg.

-Igen Steve gondoskodó Harrington.-Próbáltam lezárni a kínos témát.

-Tudod a lányok életében az első talán fontosabb mint a fiúknak, szóval ha Mike a későbbiekben nem emlékezne arra mikor volt ne legyél rá ideges, mert ez tök természetes.-Próbálta megmagyarázni nekem.

-Steve, nagyon rendes vagy amiért próbálsz segíteni, de igazság szerint ez a téma kínosan érint annyira, hogy Maxel sem nagyon szoktunk róla beszélni.-Magyaráztam el neki.

-Ne haragudj, csak tudod az öcsém nem nagyon enged be az életébe és emiatt nálad próbáltam pótolni, ami lehet hülyeség volt.-Harapta be a száját bűnbánóan.

-Dehogy volt az, csak nekem már nincsen szükségem ilyen beszélgetésre.-Győztem meg vagyis inkább próbáltam.

-Teljesen megértelek és az első jelzésnél le kellett volna állnom.-Állt fel a padkáról majd engem is felrántott, közvetlen utánam pedig az alattam lévő pokrócot is felvette.-Na de mostmár nem zavarlak tovább menj csak be a többiek már biztos várnak.-Szólalt meg pár másodperc elteltével.

-Tudd, hogy nem zavarsz nagyon jó volt beszélgetni.-Öleltem meg jó szorosan Steve-et.

-Gyere be majd hozzánk ha majd gondolod, és érezd most nagyon jól magadat.-Ült be a kocsiba.

Pár másodpercig még utána néztem, majd megfordulva egy ismerős arc tárult elém. Ben volt az.

-Szia!-Szólalt meg.

-Szia rég találkoztunk.-Mosolyogtam rá kedvesen.

-Nem is tudom mikor, hiszen olyan régóta ismerlek.-Túrt bele a hajába lassan.

-Végül egyedül jöttél?-Kérdeztem meg a bűntudatom miatt amiért mondhatni elutasítottam.

-Jajj nem dehogy, akikkel jöttem már bementek mert ide szerettem volna köszönni.-Legyintett.

-De rendes vagy.-Indultam el az ajtó felé.

-Figyelj nem szeretném ha a barátod megharagudna rám vagy rád, de nem megyünk be úgy mint két barát akik együtt báloznak?-Kérdezte.

-Igazából részemről semmi akadálya.-Rántottam meg a vállamat mire átkarolta a derekamat és együtt indultunk be.

A nagykapun belépve Mr. Clarke ült a keze előtt egy listával, figyelve minden belépőre.

-Jó estét!-Léptünk be.

-Sziasztok.-Nézett fel a lapokból.-Milyen szép barátnőd van Ben, és milyen szépek vagytok.-Dicsért meg minket.

-Nagyon kedves, de mi csak barátok vagyunk.-Mondta azonnal.

-Jajj bocsánat nem tudtam róla.-Mosolygott ránk.

-Ne kérjen bocsánatot nem történt semmi.-Legyintett Ben.

-Az udvariasságodat a nyár se tette tönkre, de ne maradjatok itt miattam szerintem inkább menjetek be.-Tanácsolta.

-Rendben tanár úr, találkozunk szeptemberben viszlát.-Köszönt el Ben.

-Viszlát.-Köszöntem el én is tőle.

-Sziasztok.-Köszönt ő is el tőlünk.

A rózsaszín lufi kapu alatt sétálva még párszor körbenéztem a helyiségben, gyönyörködve a díszítésben. Ahogy láttam Ben is hasonlóan cselekedett. Amikor Bennel a tánctérre sétáltunk már a többieket kerestem, mert bármennyire is rövid idő alatt megkedveltem azért itt volt az én kis baráti köröm.

-Odajössz hozzánk vagy mész máshová?-Néztem rá kérdőn.

-Hát szerintem a többiek várnak, viszont amit adtam azért visszajövök.-Emelte ki az én adott tárgyamat a zsebéből.

-Nyugi arra nekem is szükségem van.-Nevettem.

-Akkor később.-Intett.

-A srác kezdi Mikeot idegesíteni.-Húzott maga felé Max.

-Miért?-Kérdeztem őszintén.

-Mert ő egy fiú és hát Mike meg nem szereti ha fiúk vannak a közeledben, kivéve persze a szokásos embereket.-Adott választ ő is érthetetlenül állva a helyzet előtt.

-Sziasztok!-Léptem oda hozzájuk mindenkit megölelve majd Mikehoz lépve egy csókot kezdeményeztem amiből inkább csak puszi lett.

-Hozunk innivalót.-Kapcsolt Max majd a többiekkel együtt elindultak.

-Most miért haragszol rám?-Fontam magam elé a kezemet.

-Nem haragszom.-Mondta.

-Te tudod, mégis elhúzódtál tőlem.-Jegyeztem meg.

-Tudod, hogy nem bírom nem megkérdezni, szóval ki az a srác?-Kérdezte.

-Alig vártam, hogy megkérdezd.-Akasztottam a karomat a nyakába.

-Szóval?-Vonta fel a szemöldökét kérdőn.

-Bent, a könyvtárban ismertem meg.-Kacsintottam rá befejezve a mondandómat.

-Nem kérdezek többet.-Csókolt meg.

Sziasztok!
Rég volt rész ez pedig most megint csak egy rövidke viszont így tudom tovább húzni a végét ami már készül.
Puszi nektek❤️