Friends don't lie (ST fanfiction)

Mindannyian másra vágyunk:

(El)

-De te gondoltad volna, hogy Max és Will?-Néztem a mellettem fekvő Mikera.

-Figyelj, ez még korántsem biztos elvégre Max még nem mondott igent.-Adott logikus választ.

-Jó de Will már vagy egy órája elment.-Győzködtem.

-El, ez még nem jelent semmit szóval inkább ne kombinálj.-Kért meg.

-Most ez nem erről szól, inkább gondolj bele lehet Willnek, barátnője lesz és akkor átérzi, hogy néha miért választasz engem helyettük.-Ültem fel törökülésbe.

-A néhát én elég kicsinyítésnek érzem.-Ült mellém.

-Talán igazad van.-Mosolyogtam rá.

-Talán?-Vonta fel a szemöldökét.

                              (Will)

-Szóval Max, én voltam Lucasnál megkérdezni egy dolgot ami igazából engem felettébb boldoggá tenne. Csak nem tudom, hogy te akarod-e. Illetve azt sem tudom hogyan kérdezzem meg, és ez olyan rossz érzés.-Adtam egy kis felvezetést a dolognak.

-Will őszintén nem tudom miről van szó de kérlek, nyögd már ki.-Nevetett.

-Eljönnél velem a Hóbálra?-Szorítottam össze a fogamat.

-Úristen, persze.-Ölelt meg jó szorosan.-De minek mentél Lucashoz?-Kérdezte meg hirtelen.

-Nem tudom, ez ilyen fiús dolog mert mi van, hogyha emiatt megharagszik rám vagy valami, ilyesmire gondoltam.-Adtam választ.

-Figyelj ami köztem és Lucas között volt az egy jó dolog volt, de csak barátság amibe mindketten többet akartunk belelátni vagyis bevallom szerettem őt de elmúlt és így sokkal jobbak vagyunk mert mindketten másra vágyunk.-Nézett mélyen a szemembe. Én pedig késztetést éreztem rá, hogy megcsókoljam. De nem tettem. Elvégre most szakítottak és ez csak egy igen volt semmi több.

-Ez egy igen szép gondolat volt, és tisztelem, hogy ilyen szépen beszéltek a másikról nem viccelek ezt tanítani kéne.-Áradoztam.

-Will Byers te vagy a társadalmunk egyetlen illedelmes és normális fiúja.-Dicsért meg.

-Én azt hiszem megyek.-Álltam fel az ágyról.

-Rendben akkor, holnap találkozunk.-Kísért ki az ajtóig.

-Szia Max.-Néztem vissza rá.

-Szia Will.-Csukta be az ajtót.

Nagy szerencsémre az új lakásunk nem volt messze Maxéktől ezért végig óriási vigyorral a számon körübelül tíz perc alatt hazasétáltam. Az izgalomtól remegő kezemmel alig bírtam betenni a kulcsot a zárba, szóval ezzel is elszórakoztam. De amikor bejutottam a házba nagy léptekkel indultam el El szobája felé. Az ajtón kopogás nélkül mentem be. Viszont El nem volt egyedül.El és Mike is összerezzentek amikor megláttak az ajtóban és gyorsan elszakadtak egymástól.

-Bocsi ne haragudjatok, nem akartam rátok nyitni csak azt hittem egyedül vagy de nem is zavarok tovább.-Fordultam meg automatikusan.

-Mi? Will dehogy zavarsz ,mesélj el mindent ha lehet részletesen de ha nem az sem baj úgyis megbeszélem Maxel.-Helyezte rám a fókuszt.

-Mike tud mindenről?-Érdeklődtem.

-Bocsi csak kicsúszott a számon.-Indokolta meg El azonnal.

-Semmi gond, igazából azért kérdeztem mert akkor szimplán kimondom mit mondott.-Rántottam meg a vállamat.