Friends don't lie (ST fanfiction)

Még van valami:

(Mike)

Tagadni sem tudnám a szerelmet ami El iránt érzek. Éppen ezért vagyok mindig mindenkire féltékeny, ami tényleg túlzás, hiszen bízom benne. Viszont azt hiszem tudom mi következik.

-Mike tudom, hogy ezt most miért csináltad.-Döntötte el a fejét.

-Mert szeretlek.-Adtam rá egyszerű magyarázatot.

-Ezen kívűl is van egy indok.-Mosolygott.

-Na jó oké akkor elárulom, hogy nem szeretlek másik sráccal látni.-Árultam el neki a nyilvánvalót.

-Tudtam.-Nevetett fel olyan aranyosan pont mint mindig.

-Akkor ezt lerendeztük mindenki boldog, mehetünk táncolni?-Kérdeztem meg próbálva terelni a témát.

-Ezt nem játszuk el Mike, őszintén ennyire nem bízol bennem? Csak mert nagyon úgy tűnik, hiszen az egyik rokonodra voltál féltékeny, és szerintem el kéne fogadnod, hogy nem csak te és a többiek vagytok az életemben fiúk, hiszen hol van még az egyetem, vagy munkahely, ahol te is találkozol más lányokkal, és én pedig srácokkal és ez természetes, szóval légyszíves had csináljak azt amit szeretnék.-Ült le a mellettünk lévő asztalhoz mire vele szemben helyet foglaltam.

-De hát éppen ez a lényeg, hogy bízom benned.-Mondtam azonnal.

-Ezt nem igazán hiszem el.-Rázta a fejét.

-Mit csináljak, hogy el hidd?-Hajtottam a fejem az asztalra.

-Bizonyítsd.-Állt fel egy puszit nyomva a homlokomra.

(El)

-Na mi újság van Willel?-Kérdeztem Maxet akihez pár másodperce csatlakoztam.

-Hát nem nagyon tudtunk kettesben lenni, viszont ki tudja mi lesz még.-Válaszolta.

-Remélem összejön olyan cukik vagytok.-Néztem a fiúkra akik közül Will folyamatosan Maxet vizslatta.

-Na és mi van veletek?-Döntötte oldalra a fejét Max.

-Úgy érzem nem bízik bennem vagyis lehet csak egy picit, szóval mondtam neki, hogy akkor bizonyítsa ha igen szóval kiváncsi vagyok.-Mosolyogtam.

-Kicsit terelem a figyelmedet és beszélek Willről, mert látnod kéne úgy ahogyan én, olyan tökéletes és, hát igen.-Nyelt nagyot Max.

-Max te szerelmes vagy belé?-Néztem rá döbbenten.

-Lehet, nem tudom mert amióta elhívott csak rá gondolok.-Harapta el a mondat végét.

-Wow.-Reagáltam le szimplán ennyivel ezt.

-Tudom, lehet úgy tűnt, hogy nem erősek az érzéseim iránta, viszont napról napra változik ez az egész.-Mosolygott.

-A lovagod most elindult felénk.-Néztem Willre aki felállt majd elindult felénk.

Sétálás közben teljesen olyan volt mint aki erősen gondolkozik valamin, és ezzel egyidőben gyorsította a lépteit csak ránk fókuszálva, pontosabban Maxre. Ezt pedig nagyon jól tudtam. Viszont nem tudva mit tervez itt maradtam, abban a pillanatban pedig Will odaért hozzánk és könnyedén megcsókolta Maxet.

-Hát csak ezért jöttem most ide.-Vakarta meg a tarkóját Will.

-Azt hiszem nem is zavarok tovább, jó bálozást.-Érintettem meg Max vállát majd elindultam megkeresni Bent.

Nem is tudva merre keressem elindultam először abba az irányba ahol elváltak útjaink. Majd ott körbefordulva próbáltam tájékozódni. Aztán egyszer csak megláttam Bent.