Friends don't lie (ST fanfiction)

Végre újra itthon vagy:

  (El)

-Reméltem is.-Nevetett fel hangosan.

-Figyelj Chriset is elkapták?-Érdeklődtem.

-Őszintén szólva nem nagyon figyeltem rá azután, hogy Hopper kikötözte őt egy oszlophoz majd aztán otthagytuk ennyi utána képszakadás.-Fogta meg a kezemet.

-Huh nem szeretném tudni mik történtek.-Néztem kezeinkre.

-Hát tényleg.-Kezdte babrálni az újjainkat.

-Aggódtál?-Vettem komolyra a figurát mire elengedte a kezemet.

-Persze nagyon ne tudd meg.-Szólt őszintén.

-Én is aggódtam.-Vontam meg a vállamat.

-Volt rá okod ha pár másodperccel később érünk oda akkor most már nagy valószínűséggel nem emlékeznél semmire.-Szólt.

-Bele se merek gondolni.-Meredtem magam elé.

-Egyedül voltál mármint azon a szeméten kívűl?-Kérdezte.

-Nem volt ott egy csomó gyerek de láttad is őket vagy nem?-Kérdőjeleztem meg.

-De láttam őket csak nem tudtam, hogy mind ott voltak.-Mondta.

-Pedig ott voltak mind.-Bólogattam.

-Szólok a többieknek, hogy felébredtél.-Mondta felállt majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Szia kölyök, hogy vagy?-Lépett be egy pár perc után a szobába Hopper.

-Hát egészen jól.-Mutattam magamra.

-Annak örülök egyébként megkedveltem ezt a Wheeler kölyköt vagyis pontosabban kezdem megkedvelni mióta leütötte azt az állat Christ akinek egyből vérzett az orra.-Mesélte Hopper.

-Várj Mike megütött valakit?-Lepődtem meg.

-Bizony de még, hogy.-Nevetett apa.

-Azt látnom kellett volna.-Sóhajtottam.

-Bánhatod.-Veregette meg a vállamat.

-Meddig kell itt maradnom?-Kérdeztem

-Holnap már állítólag mehetünk de még ki tudja.-Vallotta be.

-Végre na és mikor költözünk?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Pár héten belűl valamikor.-Mondta a kelleténél lassabban.

-Esetleg láthanám a többieket?-Érdeklődtem.

-Persze behívom őket.-Mosolygott.

-Köszönöm.-Ujjongtam.

-Eleven.-Lépett oda hozzám legjobb barátnőm majd megölelt.

-Sziasztok!-Intettem vidáman a csapatnak.

-Max csak óvatosan.-Lépett ki Hopper az ajtón.

-Na és mit csináltatok nélkülem?-Kérdeztem.

-Nyugtattuk Mikeot.-Válaszolták kórusban.

(Mike)

-Eleven jól lesz és az a lényeg.-Mosolygott rám Hopper.

-Azért ne mondd nekem, hogy nem aggódtál.-Nevettem.

-Hát stresszes pár nap volt ez mindannyiunknak..-Komorodott el.

-Az biztos de már lassan megszokjuk az ilyen heteket.-Őszintén napok óta először kifújtam egy nagy levegőt azért, hogy elfelejthessem ezt a hetet.

-Reméljük inkább nem de már semmim nem lepődünk meg úgy mint régen  de azért szerintem menj be Elhez mielőtt talarodó lenne.-Javasolta.

-Beszéltem egy orvossal amíg bent voltál és ő azt javasolta, hogy menjünk haza.-Bólintottam.

-Dehát miért?-Értetlenkedett Hopper.

-Azért mert pihennie kell és ha bent vagyunk vele akkor nem fog neki sikerülni.-Vallottam be.

-Értem.-Gondolta át a dolgokat Hopper.

-De ha nem haragszol akkor.-Mutattam az ajtóra ami mögöttem volt.

-Persze menj csak.-Intett Hopper megadva az engedélyt.

Sziasztok nagy késéssel meghoztam ezt a részt ami elég unalmas lett de igazából mindenképpen fel szerettem volna tenni nektek ezt a kérdést. Nos szóval ugye most tulajdonképpen lezajlott a cselekmény vége. Szeretnétek folytatást. Vagy pedig még zárjam le a storyt egy nagyon hosszú részben. Ha esetleg a folytatást szeretnétek akkor megsúgom, hogy már kitaláltam az egészet na mindegy nagyon szép napot mindenkinek!