Friends don't lie (ST fanfiction)

Úton vagyunk hazafele végre:

(El)

Már egy hónapja, hogy kiengedtek a kórházból és három hete nem beszéltem Mikeal Emma miatt.

*visszaemlékezés*

-Végre elment.-Fújtam ki az eddig bentartott levegőt utána hanyatt feküdtem az ágyamon.

-El azért ilyet nem illik mondani.-Szólt rám a mellettem ülő Mike.

-Tudom de engem már idegesített.-Vallottam be majd egy gyórs csókot nyomtam a szájára az utolsó csókot ám én ezt még akkor nem tudtam és nem is sejtettem.

-Mégis miért?-Nézett értetlenűl.

-Ne akadj ki de egy kicsit kérdezősködtem Willnél.-Hunytam be a szemem.

-Ennyire nem bízol bennem?-Állt fel idegesen.

-Emma rád mászott miközben én ott voltam melletted.-Magyarázkodtam.

-Semmi nem történt közöttünk.-Magyarázta idegesen.

-Will azt mondta el akaraod venni feleségül.-Szóltam.

-Óvodás voltam és azóta itt vagy nekem te de akkor már én is beszélhetnék neked Chrisről aki miatt elég sok dolgot megtettél egy példa ki másztál az ablakon.-Kezdett mutogatni.

-Chris már rég nincs is a képben.-Feleltem meggondolatlanul.

-Régóta?-Vonta fel a szemöldökét.

-Mármint soha nem is volt semmi közte és köztem.-Modosítottam a válaszomat.

-Higgyek neked úgy, hogy te nem hiszel nekem?-Tette fel a költői kérdést.

-De hiszek neked csak nem jó látni, hogy van neked valaki más.-Halkultam el.

-Nekem nincsen senki más.-Kiabált majd minden előzmény nélkül kirontott az ajtón nekem pedig legördült az első könnycsepp az arcomon amit elég sok követett.

Egyszer csak valaki kopogott az ajtón mire egy kicsit reménykedtem, hogy Mike az de legbelűl tudtam ez nem lehet így szóval a képességemmel beeengedtem Hoppert.

-Bántott?-Kérdezte köszönés nélkül Hopper én pedig csak megráztam a fejemet.

-Nem.-Szipogtam bele a párnába.

-Akkor mi történt?-Ült le mellém az ágyra.

-Összevesztünk.-Ültem fel az ágyon.

-Ennyi?-Simította meg a vállamat.

-Elment?-Kérdeztem figyelmen kívűl hagyva a kérdését.

-Igen.-Szegezte tekintetét a földre.

VISSZA TEKINTÉS VÉGE!

Azóta is könnybe lábad a szemem ha arra a napra gondolok. Viszont valamiért nem kerestem. Úgy gondoltam majd ő keres. Na ezt rosszul hittem. Maxel persze annál többet beszélek. A csapat mondhatni két részre szakadt. Én és Max aztán a másik fele pedig Dustin, Will, Mike és Lucas vagyis a legutóbb említett fiú a részek között ingázik. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Willel nem beszélek meg nem vagyunk olyan jóban de ő inkább Mike ,,párti". Az elmúlt hetem a pakolásról szólt ugyanis ma elkezdünk költözködés Hawkinsba. Ameddig Joyceék bepakolnak és mindent el rendeznek a házban addig én Maxéknél leszek Will pedig már Jonathanéknél van ő már elbúcsúzott ettől a várostól. A szobákban az alapdolgokon kívűl már semmi sincsen így én sem tudtam mivel elfoglalni magam.

-Zavarok?-Kérdezte apu az ajtófélfának támaszkodva.

-Dehogy is.-Tettem le a kezemben lévő képet.