Friends don't lie (ST fanfiction)

Ismerős alak:

                                (El)

-Basszuskulcs hol vagyok?-Kérdeztem meg eredeti szándék szerint magamtól hiszen a hely egyáltalán nem volt sehonnan sem ismerős, és még a szoba is egy kicsit forgott velem.

-Az új otthonodban, mármint egy rövid ideig, viszont nézd a jó oldalát, ismételten én vagyok a papád.-Mosolygott a velem szemben lévő székről Dr. Brenner.

-Nem, nem, nem, azt biztosan nem.-Ráztam a fejem kétségbeesetten.

-Eleven rosszul esik, hogy így beszélsz velem az öregeddel, viszont még biztosan zaklatott vagy, szóval megbocsátok neked.-Kezdte el kavargatni a kávéját.

-Miért hoztál ide Brenner?-Kérdeztem.

-Ki kell nyitnod a kaput.-Válaszolt érzelemmentes és kimért hangon.

-Nem tudom és nem is szeretném megtenni.-Jelentettem ki.

-Mégis mi a fenéért nem tudod?-Döntötte oldalra a fejét a gúnyos kérdésre.

-Elvesztettem a képességeimet.-Válaszoltam halkan.

-Ne hazudj nekem, ez nem lehetséges.-Szólalt meg pár másodperc után Brenner.

-Én örülnék a legjobban ha ez csak egy hazugság lenne, de az egyik szörnyed kiszedte belőlem.-Árultam el.-Az elmenyúzó volt.-Tettem hozzá mellékesen.

-Erre a történetre kiváncsi vagyok.-Dőlt hátra a székén kényelmesen elhelyezkedve.

-Még kiváncsi is lehetsz rá, mert én biztos, hogy nem mondok semmit, neked nem fogok.-Fontam karba a kezem miközben végigmértem a lábamra kötött kötelet.

-Jó hát ha itt szeretnél ülni még egy ideig akkor nagyon szívesen kisétálok.-Mondta majd felállt ami után ki is nyitotta az ajtót.

-Köszönöm, már így is annyira hiányzott, hogy úgy bánjanak velem mint valami kísérleti állattal, végülis nem tudom mit vártam, mármint még beszélni sem tanítottál meg rendesen, ja és lenne itt még valami, egyébként tudok arról, hogy kimosattad a mama agyát hátha így elfelejt engem.-Tört ki belőlem a bent tartott feszültség.

-Te nem is tudod mi vár rád.-Mondta majd kisétált az ajtón ezzel el is tűnve.

Igaza volt tényleg fogalmam sem volt róla.

Viszont most nem értem rá ilyenekkel foglalkozni hiszen az emlékek rámzúdúltak és hirtelen könnycseppek borították be az arcomat.

Be kell valljam, hogy iszonyatosan féltem és ez átvette az agyam felett az irányítást.

(Mike)

Éppen Christ tárcsáztuk a telefonon amikor valaki csöngetett az ajtón így hát Max ki is nyitotta az ajtót ami mögött egy fiú állt a kezében egy csokor virággal.

-Hello-Köszönt a fiúnak aki csak nézett maga elé feltehetőleg másra várt nem Maxre.

-Szia Jane ebben a házban lakik ugye?-Tért a számára lényeges dologra.

-Igen.-Mondta ki gyorsan Max a választ.

-Oké.-Állt továbbra is az ajtó előtt feltehetőleg Chris.

-Oh hát nem te vagy Chris?-Gondolkozott Max azon, hogy ki lehet a srác.

-De én lennék az.-Felelte Chris.