Friends don't lie (ST fanfiction)

De ha nem ő akkor:

                                  (El)

A szememet kinyitva furcsállva néztem a fehér szekrényt, a kemény ágyat amin fekszem, az egyetlen kis szekrényt, és az üvegajtót. Sejtettem hol vagyok. De előtte inkább megnéztem az öltözékemet, a kórházi köpeny. Remek szóval megint a laborban vagyok. Ismertem ezt a különös érzést ami hirtelen elfogott. Félelemnek nevezném, elvégre mégiscsak tudom mi vár rám ugyanis nappal van én pedig aludtam. Szóval egy kísérleten vagyok túl. Amilyen gyorsan csak tudtam odaléptem az ajtóhoz. Be van zárva. Természetesen ez mindig is így volt. Az igazgató rettegett a szökésektől.Elég volt ennyit Brenerre gondolnom és már láttam is a kis szoba felé sétálni. Mint mindig arca most is szigorú volt. Ismét végigmért minden szobát és csak utána jött hozzám.

-Eleven, ma a szokásosnál jobban bírtad.-Húzta le a redőnyt.

-Ma jó erőben voltam.-Zártam le ennyivel felhúzva a térdemet.

-Nos, éppen ezért szeretnélek megjutalmazni valamivel.-Ült le az ágyra.

-Köszönöm, de megvagyok nélküle.-Gyűltek könnyek a szemembe.

-Ugyan, ne szórakozz megérdemled nagyon is.-Simogatta meg a lábamat.

Nagynehezen a szemkontaktust tartva próbáltam neki könyörögni, hogy ne tegye. Most se hallgatott rám. Lényegében mindig ez történt.

-Mondtam már, hogy nem.-Fordultam el teljesen.

-Én, pedig mást mondtam és itt ez a döntő.-Simogatta meg ezúttal a kezemet.

-Csak most az egyszer ne.-Kezdtek el remegni a csontjaim.

-Tudom, hogy te is ezt szeretnéd.-Simogatta meg utoljára az arcomat majd elkezdődött.

Amint kinyitottam a szememet próbáltam vissza állítani egyenletesre a légzésemet. De ez nem nagyon ,sikerült. Lassan tudatosult bennem, hogy itt vagyok újra a valóságban. Mike szobájában, nem sokkal az egész családja megismerése után. Könnyes szemmel néztem a mellettem fekvő fiúra, és gyorsan leszedtem magamról az ölelő kezét. Egy picit hallgattam még ahogyan szuszog, aztán elindultam le a konyhába. Úgy éreztem szükségem van egy pohár vízre utána pedig friss levegőre. Így hát amint leérkeztem a helyiségbe elő is szedtem egy poharat, majd telitöltöttem és gyorsan a hátsó ajtón át távoztam a házból. Leülve a fűbe csodáltam az égen lévő csillagokat. Emlékszem régen is mindig ezt csináltam, egy rosszabb nap után csak ez tudott megnyugtatni. Az idő így hajnalban a legkellemesebb ugyanis nincs se túl hideg se túl meleg. Ilyenkor ez a köztes állapot.
Pontosan ilyenkor sosem tudom mi van, mármint belülről mardos a fájdalom és emlékek tömkelege zúdul rám és hirtelen lesokkol. Mindig próbálok elfutni a problémáim elől. Legalábbis az olyan jellegűtől amibe az a szörnyű ember is benne van.

-Hát te meg mit keresel itt?-Szakította meg a gondolatmenetemet Trevor.

-Ezt én is kérdezhetném tőled.-Mosolyogtam rá.

-Akkor én választ is adok, az ablakból megláttam valakit szóval kiváncsi lettem és idejöttem.-Ült le mellém.

-Izgalmas.-Néztem nevetve.

-Sok izgalmas sztorim van, ha gondolod és nem akarod elunni magad itt kint.-Terített rám egy pokrócot.

-Ezt köszi.-Vettem egy mély levegőt.

-Jó igaz, hogy még csak ma találkoztunk viszont ha gondolod elmondhatod mi a baj.-Adta meg a lehetőséget.

-Régen, történtek dolgok elég rossz dolgok és én pedig nem tudom őket elengedni tudom butaság, de beásták magukat az agyamba akaratomon kívűl, néha pedig előbukkannak és olyankor kiakadok.-Meséltem el neki.

-Nem tudom mik történtek ez pedig ténylegesen a te dolgod csak annyit tudok mondani, hogy minden okkal történik és ez pedig talán az egyetlen ami ilyenkor eszedbe juthat.-Próbált lelkesíteni.

-Igazad van és ne haragudj, de ezek olyan dolgok amiket még Mikenak se mondtam el és ezt magamnak tartanám meg a legszívesebben viszont ezt egyszer úgyis mindenki megtudja.-Hajtottam a térdemre a fejemet.

-Figyelj én nem is akartam volna, hogy elmondd ez a saját döntésed ,viszont jobban nyomnak a problémák ha valakit nem avatsz be szóval, ha rám hallgatsz ami természetesen nem kötelező, akkor elmondod annak akit a legközelebb érzel magadhoz.-Nyújtott nekem tanácsot.

-Tulajdonképpen idáig azért nem mondtam el senkinek mert féltem, hogy emiatt máshogy bánnának velem mármint nézd ott az a szegény lány akinek az alagútján átment a saját apjának gondolt személy vonata aki tulajdonképpen felnevelte.-Csúszott ki a számon.

A levegő tulajdonképpen megfagyott. Szerintem Trevor nem is pislogott. Magam előtt hallottam ahogy próbálja értelmezni a szavaimat a másodperc töredéke alatt és láttam, hogy végig futott az ágyán valami. Hamar rá is kérdezett.

-Ugye téged nem, megerőszakolt valaki?-Esett kétségbe Trevor aki most éppen tördelte az ujjait.

-Azt hiszem, de.-Válaszoltam lehajtott fejjel.

Sziasztok! Most egy rövid résszel jelentkeztem be. Ebben a részben kicsit megtudhatunk El múltjáról és hát a körülményekről. Remélem tetszett.