Friends don't lie (ST fanfiction)

Haragudtam rá de nagyon:

                                  (El)

-Eleven kérlek ne haragudj én nem akartam rosszat.-Szomorodott el One.

-Mi One nem tettél semmi rosszat csak gondolkodtam.-Vallottam be őszintén.

-Mégis min?-Nézett kérdőn.

-Hát, hogy haragudtam Hoppra amiért szólt Mikenak de azt te is hallottad és most rájöttem, hogy ha nem ilyen vigyázatos vagy nem is tudom ezt miként kell mondani akkor most azzal a szemétládával járnék.-Vázoltam fel az életem másképpen alakulását.

-Eleven az életed a lehető legjobban alakult.-Ismerte be a helyzetemet.

-Ez eléggé igaz csak tudod fura így a dolgok mögé látni.-Nevettem el magam kínosan.

-Nekem ilyen az életem.-Tárta szét a karját.

-Sajnálom.-Mondtam teljesen őszintén.

-Nem a te hibád és érdekelne a story, hogy Mikeban mi olyan nagy szám mert valaminek kell benne lenni ha elrabolta a szívedet vagy tévedek?-Ült le az ágyamra.

-Mikeban az a jó, hogy ő mindig őszinte velem vagyis csak egyszer nem volt velem az na meg persze ő volt az első ember aki mellettem állt befogadott és gondoskodott rólam.-Válaszoltam.

-Akkor biztos jó fej lehet.-Kezdett el felvidítani One.

-Igen az na meg persze vicces is.-Húztam mosolyra a számat.

                               (Mike)

,,-Különben is ő a barátnőm.-Puffogtam.

-Megértettük.-Hátrált Dustin egy lépést."

-Még jó, hogy megértitek.-Vágódtam hanyatt az ágyon.

-De Mike egyvalamit elfelejtesz.-Figyelmeztetett Lucas.

-Mégis mit?-Kérdeztem haragosan.

-Amikor mi Willt kerestük ott volt nekünk El.-Felelte.

-Igazatok van de akkor mit csináljunk?-Kérdeztem kétségbeesetten.

-Mike várnunk kell jelen pillanatban csak ennyit tehetünk.-Skandálták egyszerre.

-Talán igazatok van.-Ismertem be.

Pár óra múlva már biztosan tudtam......

-Wheeler beszélhetnénk.-Nyitott be az ajtón Hopper mire én felültem az ágyon és bólintottam majd elindultam Hopper után aki benyitott a szobájukba.

-Igen?-Kérdeztem félve mindig ez van amikor vele beszélgetek.

-Lehet, hogy ma ellátogat hozzánk Chris de arra kérlek semmilyen meggondolatlanságot ne kövess el itt gondolok arra, hogy mondjuk ne üsd le ha nem muszáj.-Mondta.

-Rendben.-Helyeseltem azon nyomban.

-Lenne itt még egy valami van valami terved?-Kérdezte.

-Hát persze, hogy van.-Mondtam.

(El)

Oneal mi teljesen megértjük egymást de úgy igazán. Mert hát ő is olyan mint én. Kicsit sem normális. Vagyis én mostmár félig az vagyok de ettől most tekintsünk el. Mi ketten szerencsére pont úgy tudtunk beszélgetni mintha ezer éve ismernénk egymást és hát én így is éreztem miközben vele beszélgettem. Persze azért eléggé hiányoztak a többiek is. Olyan 14:00 óra fele One kiment a szobámból vissza a sajátjába ugyanis elmondása szerint ebben az időben van az úgynevezett én ideje amikor csak alszik. Ezt szomorúan vettem tudomásul de megértettem. Legalább végre van egy olyan ember akivel itt bent jól érezhetem magam.