Friends don't lie (ST fanfiction)

Kiszabdítalak onnan igérem neked:

                                 (El)

-Mike hol van?-Hunyorított Hopper.

-Itt.-Mutatott maga elé vagyis rám.

-Tényleg ugye jól vagy?-Kérdezte aggódó arccal Hopper mire én csak bólintottam.

-Hiányoztok.-Tátogtam mire Mike közelebb lépett egyet és a kezét a levegőbe tette.

-Tudod, hogy hol vagy?-Kérdezte Hopper de én csak megráztam a fejemet.

-Chris igaz?-Nézett kérdőn Mike és persze a többiek is mire én ismét bólintottam.

-Kísérletezésre kellesz?-Kaptam a következő kérdést ezúttal megráztam a fejemet.

-Kiszabadítalak onnan ígérem neked.-Mosolygott rám fátyolos tekintettel Mike.

Ez volt az utolsó amit láttam mert hirtelen nagyon gyengének éreztem magamat és ezért lehúztam a szememet takaró anyagot az arcomról. Egy asztalról gyorsan levettem pár zsebkendőt. Majd elkezdtem megtörölni az orromat. Minél gyorsabban az volt a célom. Utána pedig eljött ez első de nem az utolsó éjszakám itt. Nagy nehezen de sikerült elaludnom.

(Mike)

-Jól van.-Raktároztam a hallottakat ismételten egyre boldogabban.

-Mike mi mind mondtuk neked.-Mosolygott mindenki.

-Igazatok volt.-Nevettem fel.

-Na ez a nap is elég hosszúra sikerült.-Fújta ki az eddig bent tartott levegőt Joyce.

-Ezt inkább ne mondja Mrs.Byers-Szólalt meg pösze barátunk azaz Dustin.

-Na akkor folytatjuk a filmet?-Kérdezte Lucas.

-Persze.-Ugrottam le az ágyra Max mellé.

Aztán elkezdtük a filmet amire őszintén nem annyira tudtam figyelni.

-Tudom, hogy már nagyok vagytok de ettől függetlenül én még megmondom,hogy alvás van most.-Tapsolt egyet Joyce aztán elkezdett minkét felfelé terelni.

Mi pedig elindultunk egyszerre Will szobájába.

-Miért nem maradhatunk még fent?-Dőlt el az ágyon Lucas.

-Játszhatnánk D&Dt-Vetette fel az ötletet Will.

-Nem.-Vágtuk rá egyszerre mire Will lebiggyesztette a száját.

-Kösz.-Állt fel sértődötten az ágyról.

-Ezt nem így kellett volna mert már mióta vár veletek egy játékra.-Közölte Max.

Mi ezt figyelmen kívűl hagyva egymás után vonultunk be a fürdőszobába majd ledőltünk aludni de én nekem valahogy nem jött álom a szememre.

-Mike ne forgolódj.-Mondta Will.

-Jó bocsi.-Intettem egyet neki.

-Nem tudsz aludni?-Kérdezte.

-Nem nagyon megy ezaz alvás nekem te neked megy?-Vontam fel a szemöldökeimet egyszerre.

-Nekem se főként mert nagyon hangosan szenvedsz.-Gurult ki az ágya szélére.

-Bocsi és egyébként tetszett a film?-Érdeklődtem.

-Hát nagyon tetszett egyébként én azt hittem, hogy nem lesz ennyire jó szerinted?-Kérdezett.

-Én már láttam a filmet egyszer Elel és hát képzeld ő először azt hitte, hogy ez egy valós történet és tényleg tudunk idő utazni aztán amikor elmondtam  neki a tényt miszerint ez nem valós akkor úgy meglepődött.-Idéztem vissza ez első emlékeimet a filmmel.

-Mond Mike miért van minden beszélgetésünknek köze Elevenhez?-Nézett rám eléggé szemrehányóan ami eléggé fájt a lelkemnek.

-Jelen pillanatban a családom után Eleven a legfontosabb személy az életemben talán azért és mert talán a barátnőm aki ki tudja hol van most ebben a pillanatban.-Mondtam meggondolatlanul.

-Tényleg Eleven a legfontosabb?-Nevetett gúnyosan.

-Will várj figyelj hallgass meg.-Kérleltem.

-Hagyj aludni.-Fordult meg mérgesen az ágyában szigorúan a fal felé nézve.

Így aludtam el összeveszve a  legjobb barátommal.Reggel emiatt is elég hamar kidobott az ágy miközben a többiek vagyis mindenki a házban még mélyen aludt vagyis majdnem mindenki Will kivételével. Aki nem volt az ágyában. Persze azonnal beugrott, hogy hol keressem. Az előző házukban amikor el szeretett volna valaki elől menekülni akkor bebújt a gardróbjukba. Éppen ezért ott kerestem először. Mily meglepő meg is találtam.

-Byers.-Ültem le a fiúval szemben a kis szobában.

-Mit szeretnél?-Kérdezte kimért és alapos hangon.

-Hallgass meg.-Jelentettem ki.

-Mondjad.-Szólt Will úgy mint aki szívességet tesz nekem.

-Ha egyszer szerelmes leszel akkor tudni fogod tegnap mire gondoltam ilyenkor azaz említett személy lesz neked a legfontosabb a családod után és szeretnél a kedvében járni emiatt persze hajlamos vagy a barátaidat mellőzni.-Vallottam be.

-Mike figyelj én is hülye voltam magamra vettem mindent.-Húzta el a száját.

-Egyébként ha valamikor szerelmi tanácsra lenne szükséged akkor rám számíthatsz.-Veregettem meg a vállát majd visszaültem a helyemre.

-Te olyan profi vagy?-Fürkészte az arcomat eléggé kérdőn.

-Hát profinak nem mondanám magam de valamit tudhatok.-Vontam meg a vállam.

-Miért?-Kérdezett csak ennyit tőlem gyorsan.

-Mert nem sok esély van arra, hogy egy El fajta lány egy békafejnek csúfolt sráccal jöjjön össze mármint reálisan ez nem nagyon lehetséges de nekem sikerült.-Vakartam meg a tarkómat kínosan.

-Végülis te voltál az első akit El meglátott és be is fogadtad.-Közölte Will.

-Mi van hacsak köszönetből vám velem?-Kezdtem túlgondolni a dolgokat azonnal.

-Mike, nyugi tudod mióta Elevennel lakom ezerszer hallgattam végig minden egyes sztoritokat. Milliószor nevettem a tíz centi távolságon. Százszor hallgattam végig a szakításotokat holott ott voltam. El elmesélt nekem minden érzelmet ami benne kavargott de mondtam neki, hogy ezt semmiképp se mondom el neked szóval bocsi. Bátran mondhatom, hogy ti vagytok a legjobb páros akiket valaha láttam. Eleven folyton csak rólad beszél senki másról. A suliban minden barátunk tud rólad tulajdonképpen mindent. Eleven teljesen odavan érted ez bármennyire is fáj Hoppernek. Tudod ha lehetetlen az, hogy csak köszönömből legyen veled mert mind a tíz ujjára akadna egy fiú de ő téged választott mert szeret téged. Te pedig viszont szereted őt és ez egy nagyon szép történet. Lehet, hogy még számtalanszor lesznek vitáitok de ti így vagytok rendesek. Néha lehet kicsit sok ez nekem és akkor hevesebben reagálok de csak mert nekem túl új még ez a szituáció. Nem akartalak elveszíteni egy lány miatt és Lucast sem tudod nekem te mindig ott voltál és szeretném ha ez fordítva is így működne. Tisztán emlékszem, hogy amikor megszállt engem az a valami akkor miket mondtál. Szeretném ha én is fontos lennék neked. Mert te az vagy nekem egyetlen olyan barátom vagy aki mindig mellettem állt.

-Vajon ki lehet El után a listán?-Hajtottam le a fejemet a vállamra.

-Biztos Lucas.-Bólogatott megértően.

-Will ne már azt hittem sokat segítettem.-Túrtam a hajamba.

-Hát nekem nem nagyon.-Tetette az értetlent.

-Te is fontos vagy nekem.-Álltam fel majd kimentem az ajtó elé.