𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

14. rész

Nem tudtam aludni. Már vagy egy órája forgolódtam haszontalanúl. Végűl megelégelve a sikertelen próbálkozást, kibújva a takaróm alól az ajtómhoz sétáltam és próbáltam a lehető leghalkabban kinyitni. Jack ezuttal nem maradt éjszakára, de nem volt kedvem azt hallgatni Kyletől, hogy felébresztettem. Lementem a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt abból a célból, hogy igyak valamit. Borzalmasan ki volt száradva a torkom. A konyhába lépve nem várt látvány fogadott. Kyle űlt a púltnál és a fejét fogta. Nem vett észre. Tudtam, hogy írtó gáz lenne ha kinyitná a szemét és hirtelen ottlennék, mintha kukkolnám ezért megköszörűltem a torkom. Meglepetten kapta fel a fejét, majd megállt a tekintete rajtam. Gúnyosan elmosolyodott. Miért néz ki ilyen szexin meg ilyenkor is? Elkapva róla a tekintetem, egy pohárral a kezembe a csaphoz léptem és töltöttem magamnak vizet

-Megint csodálni jöttél? Már azt hittem a legutóbb is, hogy letámadsz- mondta, nekem pedig a magasba szökött a szemöldököm

-Csak emlékeztetlek, hogy a legutóbb is te tapiztál le, én nem kértem

-Nem tapiztalak le- rázta meg a fejét

-De igen- csattantam fel

-Nem, megmarkoltam a feneked- küldött felém egy szuper szexi győztes mosolyt. Eddig tudtam visszafogni az indulataim

-Ezt mégis hogy gondoltad?- csaptam az asztalra- Minek nézel te engem? Úgy nézek ki, mint aki fűvel-fával összefekszik?

-Igen, pont úgy nézel ki- vágta rá megemelt hanggal, és eltűnt a mosoly a szája széléből. Legszívesebben pofon vágtam volna és leordítottam volna a fejét a helyéről, de helyette a szemem égni kezdett. Nem volt erőm a tudtára adni, hogy fáj. Nem volt kedvem duzzogva becsapni a szobám ajtaját. Nem volt erőm vele lenni. Egyszerűen nem volt erőm élni. Belefáradtam Kyleba és a hülyeségeibe. Egy kis tér kellett nekem egyedűl. Megsemmisűlten indúltam az ajtó felé, úgy ahogy voltam. Ki kellett szellőztessem a fejem. Nem mondtam hova megyek, ő nem kérdezte. Csak leléptem...

Nem tudom mennyi ideje sétálhattam egyedűl az éjszakába, de kifejezetten jól esett. Pár könnycsepp az arcomra száradt, pedig erőteljesen próbáltam visszatartani őket. Nem tudtam miért sírtam, vagy hogy egyáltalán miért ütött sziven Kyle kijelentése. Egyszerűen nem akartam rá gondolni. De nem ment. Séta közbe megbotlottam egy kidőlt közlekedési táblában. Darabokra volt tőrve. Mint én. Szomorúan elmosolyodtam a hasonlatra, majd megállva az utat kezdtem bámulni. Nem volt ott semmi, én mégis néztem. Jó pár percig állhattam így amikor motoszkálást hallottam magam körűl egyszerre több irányból. Semleges arccal fordúltam meg, hogy megkeressem a hangok okozóját amikor szembe találtam magam három, ránézésre huszonöt plusszos férfivel. Egy hatalmasat nyeltem. Ez soha nem jelent jót egyik filmben sem. Óvatosan megpróbáltam hátrálni, hogy aztán észrevétlenűl elsunnyogjak, de tervem nem jött össze

-Mivan cica, hova indulsz?- kérdezte az egyik pasas, miközbe a másik kettő úgy helyezkedett, hogy minden irányból biztosítva legyek. Összeszorúlt a torkom

-Csak...- remegett meg a hangom- csak hagyjatok elmenni

-Pedig olyan jót szórakoznánk- vigyorgott egy másik

-Nem akarok szórakozni- beszéltem hallkan és a lehetséges menekülési utat keresve, remegő végtagokkal néztem körűl

-Milyen kár, hogy nem te döntöd el, hogy mi lesz- vigyorodtak el, majd egy lépéssel közelebb lépett hozzám mindegyik. Ha lehetséges még nagyon gombóc keletkezett a torkomba. A gyomrom megremegett és az elmém elöntötte a pánik. Sehogyan sem tudtam felidézni a még előző iskolámban tanúlt önvédelmi fogásokat, pedig nagyon próbálkoztam.

-Ki kezdi?- vigyorodott el kajlán az egyik pasi, és az övéhez nyúlt azzal a szándékkal, hogy kicsatolja. Lenyelve a feltörekvő zokogásom lehúnytam a szemem és próbáltam lenyugtatni magam. Sikertelenűl. Hallottam ahogy közelebb lépnek. Kinyitva a szemem, a férfiak mögé pillantva láttam, ahogy egy újabb fekete alak tart sietős tempóban felénk. Úristen, jön még egy. A könnyeim már nem tudtam vissza nyelni. Végig csak egy mondat lebegett a szemem előtt: meg fognak erőszakolni, ha nem teszek valamit. De mégis mit tehettem volna? Remegő kezeimet a zsebembe dugtam hátha nálam van a kulcsom, amivel még mindig több esélyem lenne, de kétségbeesett keresgélésem kudarcba fulladt. A sötét alak a háromszöbe behatolva -amit a három férfi alkotott- egyenesen hozzám sietett. Félve kezdtem el hátrálni, miközbe úgy éreztem, hogy kiszakad a szivem. És ekkor felismertem. Kyle. Kyle? Kyle?! Foglamam sem volt, hogy most megkönnyebbűljek, vagy inkább jobban féljek. A fiú megállt előttem pár centire, nekem háttal. Két kezét hátranyújtva a derekamra helyezte és úgy húzott maga mögé. Ez a cselekedete megdobbantotta a szivem. Meg akar védeni

-Aki egy ujjal is megpróbál hozzányúlni, betöröm az arcát- sziszegte ijesztő hangon az előttem álló és engem védelmező fiú a pasiknak. Ők szinte egyszerre nevettek fel

-Mégis hogyan? Oké, látom kivagy gyúrva, de nekünk ez nem az első- hallottam meg az egyik hangját
-Hármunk ellen? Kötve hiszem. Az a csaj most a mi játékszerünk. Ha végeztük kölcsönadjuk teso- röhögött de hallatszott, hogy teljesen komolyan gondolta. Még nagyobb görcsbe ugrott a gyomrom, már ha ez lehetséges. Félve bújtam közelebb Kyle hátához, miközbe ő még mindig derekamnál tartott. Jelenleg egyáltalán nem érdekelt, hogy mekkora gyökér.

-Menj innen- súgta Kyle hátra fordúlva
-Elintézem- mondta majd engem óvatosan hátralökve jelezte, hogy menjek haza, majd ő nekirontott a három palinak. És meg is tette. Hírtelensége miatt, a férfi nem számított Kyle öklére így Kyle sikeresen leterítette a földre. A baj az volt, hogy a másik két pasi amint kapcsolt, egyszerre indúlt meg Kyle felé. Kyle a pasiról felállva hátrafordúlt és behúzott a mit sem sejtő pasiknak. Kezén az izom kidomborodott míg a háta megfeszűlt. Kéz lendítéseket láttam és csattanásokat hallottam. Néha a földön találta magát valaki, de szinte egyből felállva folytatta a tevékenységét. Láttam Kylen, hogy fárad. Már rég nem kellett volna ott legyek, de szerintem egyértelmű, hogy nem fogom otthagyni amikor éppen az én seggem menti. Az aggodalom elöntött amikor láttam, hogy a földre kerűl. Így is kitért az ütések elől, de tudtam, hogy nincs túl sok esélye még úgy sem, hogy Kyle tényleg gyakorlott bunyós volt és ez mozdulataiban meg is látszott, ez viszont nem volt elmondható a másik kettő pasiról úgyanis az egyik már kiütve feküdt. A kétségbeesés és a tehetetlenség átjárta a testem. Segítenem kell. Minnél hamarabb. Aggodalmasan néztem körbe valamilyen lehetséges megoldás után kutatva amikor megláttam a darabjaira tőrt táblat, amibe idefelé jövet megbotlottam. Feltörő sírásomat elnyomva, könnyeimet erőszakosan letörölve siettem a vasdarabhoz, majd nehezen, de vallam fölé emeltem. Támadásra kész pozicíóba helyezkedtem, majd egyre közelebb mentem a Kylet verni próbáló emberekhez. Vettem egy mély levegőt, tudván, hogy minnél gyorsabban kell cselekednem, majd lendítettem és egy jól iránzott ütéssel, a vascsővel fejbe vertem az egyik támadóm. Egy maradt. Kyle kihasználva a pasas értetlenségét, fordított a pozíción, így ő kerűlt fölűlre. Agresszívan, kedte el ütni a férfi arcát, és minden ütése betalált. Láttam, hogy a pasas még próbált védekezni, de Kyle elborúlt aggyal így is sikeresen ütötte. Szemem gyorsan az általam eltalált férfire vezettem. Vérzett a feje és eszméletlenűl feküdt, de még láttam az emelkedő mellhasát ami miatt nem kicsit könnyebbűltem meg. Visszapillantottam Kyle áldozatára, kinek már az egész arca vérben úszott. Már ereje sem volt védekezni, Kyle azonban nem állt le

-Kyle mennünk kell- szóltam a fiúhoz, és abban a pillanatban nem érdekelt, hogy mennyire gyengén cseng a hangom. A fiú, mintha meg se hallott volna ütötte tovább a mozdulatlanúl fekvő férfit. Elsírtam magam az aggodaltomtól és a történtek hatásara. Újra.

Homályos tekintettel még közelebb mentem a dühét kiélő fiúhoz, hogy megfogjam a levegőben lévő kezét, amivel éppen lecsapni készűlt.

-Kyle megölöd- suttogtam halk, sírós hangon. Miután megérezte kezén az érintésem, átpillantott a válla felett, majd miután meglátta könny áztatta arcom, mintha kijózanodott volna pattant fel, majd karom megfogva sietős tempóban kezdett el vonszólni a valószínüleg haza felé vezető úton...

________________________________________
(   -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏