𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

28. rész

-Vedd fel Liam kérlek!- könyörögtem a telefonnak sírva, de az újra csak hangpostára kapcsolt. Elkeseredve csúsztam le egy idegen kerítésnek dőlve a fűbe, és az arcom a kezembe temettem. Próbáltam szabályozni a levegő vételem, hogy ne kapkodjam a levegőt, de nem tudtam abbahagyni a sírást. Egy idő után már nem is akartam. A felgyülemlő feszűltség kitőrt belőlem. Kiadtam magamból minden érzésem, és ez valóban segített. Körülbelűl 10 perccel később felálltam, letöröltem az arcomra száradt könnycseppeket és elindultam. Hogy hova? Hát nem Kylehoz. Biztos nem tudnék a szemébe nézni, vagy abban a tudatban a szobámba zárkózni, hogy csak egy fal választ el tőle. Így elindultam anyuék háza felé. A legfontosabb cuccaim Kylenél vannak, de ki fogok bírni egy éjszakát nélkülük. Vagy kettőt

Amikor odaértem a házhoz ahol felnőttem, előkerestem a táskám legaljából a régi kulcscsomóm, majd a helyes kulcsot a zárba dugva elfordítottam, ezzel kinyitva az ajtót. Levettem a cipőm és ledobtam a táskám. A szivem a torkomba dobogott az ismerős ház láttán és boldogsággal töltött el. Végig simítottam a falon logó családi fényképeken és egy halvány mosoly kúszott az arcomra. Nem volt olyan hideg a házba, mint amire számítottam, ennek ellenére egyből a régi szobám felé indultam, hogy az itt maradt ruháim közül keressek egy pulcsit. Amint beléptem a pasztel kék színű szobámba, megkönnyebbűltem. Szét néztem. A polcokon kissé porosan sorakoztak a tárgyak, amiket nem vittem magammal, az ágyamon lévő szőrös pokróc pedig enyhén összegyűrve pihent. A fehér szekrényemhez léptem és kirángattam belőle egy bordó pulcsit. Felvettem, majd újra a konyhába mentem. Az egész házba egyedül a hütő működött, hogy a fagyasztó része ne olvadjon ki teljesen, ami most pont kapóra jött, ugyanis így nem romlott meg a tej. Ki is vettem a fehér folyadékot a hütőből, majd a polcról leemeltem a megmaradt műzlim és egy mélytányérba öntöttem őket. Utáltam, ha a műzli beleszottyadt a tejbe, szóval már lapátólni is kezdtem. Miután végeztem, nem tudtam, hogy mi tévő lehetnék, ugyanis a telefonom lemerűlt, töltőt pedig nem hoztam így arra az elhatározásra jutottam, hogy olvasni fogok. Ismét feltrappoltam a szobámba és egy random könyvet leemelve a polcról beledőltem az ágyamba és olvasni keztem. Teljesen belemerűltem a történetbe, már csak azt vettem észre, hogy fáradtan csukódik le a szemem és kint már nagyon sötét van...

Kyle szemszöge

-Hol lehet?- túrtam fele gondterhelten a hajamba, miközbe a nappaliba járkáltam idegesen fel-le.

-Tesó, szerintem itt az ideje, hogy felhívd Liamet- tette a vállamra a kezét Jack támogatón

-Tudom- sóhajtottam fel

-Nyugi haver, biztos vele van- próbált nyugtatni. Nem válaszoltam neki, csak kikerestem a telefonom névjegyzékéből Liam nevét és tárcsázni kezdtem a fiút. Már éppen készűltem bontani a vonalat, amikor végre beleszólt.

-Kyle?- hallottam meg Liam meglepett hangját

-Veled van Audrey?- támadtam le egyből

-Mivan? Nem. Pont az előbb akartam visszahívni, mert keresett vagy háromszor

-Faszom- kiáltottam fel mérgesen és a falhoz basztam egy vázát. Az említett tárgy kis darabokra törve hullott le a parkettára. Idegesen a hajamba túrtam, miközbe lehajtott fejjel levágódtam a kanapéra

-Kyle, mi történt?- kérdezte Liam egyre idegesebben

-Mi történt? Kurvára nincs itt. Fél 8 van, ilyenkor már rég haza szokott érni- fújtattam

-Haver, nyugodj meg- jött oda hozzám Jack, hogy újra a hátamra tegye a kezét, de ellöktem azt és felálltam a kanapéról

-Nem tudok! Geci ez az én hibám. Most meg ki tudja mi van vele. A múltkor is megerőszakolták volna ha nem vagyok ott- emeltem meg a hangom

-Mit csináltál vele Kyle?- hallottam meg a telefonból kiszürődni Liam fenyegető hangját

-Hosszú, most inkább találjuk meg

-10 perc és ott vagyok- jelentette ki Liam és kinyomott.

-Ide jön?-kérdezte Jack, mire bólintottam

-Bocs tesó, ideges vagyok- mondtam, mire legyintett jelezve, hogy felejtsük el

10 perccel később Liam berontott az ajtón. Nem vagyunk jóba, de tudom, hogy fontos neki Aud és megteszi érte.

-Semmi fejlemény?- kérdezte, mire idegesen ráztam meg a fejem

-Már szétnéztem a környéken, nem volt ott a kedvenc helyein sem- tájékoztattam

-Megpróbálom újra felhívni- mondta és a telefonjára bökött párat, majd a füléhez emelte a készüléket.

-Nem veszi fel- csapta le a telefon az asztalra idegesen. Ha tudná, hogy engem mennyire szét basz most az ideg.

-Mivan ha otthon van?- kérdeztem

-Ez faszság- húrogott le egyből- Haza nem mehetett mert ki van náluk kapcsolva minden-mondta Liam. Sóhajtottam egyet, majd a cipőmbe belebújva a bejárati ajtó felé indultam, hogy újra megbizonyosodjak róla, hogy nem a környéken sétál...

________________________________________
(   -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏