𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

38. rész

-Boldog egy hónapot Audrey- hajolt át a vezető ülésből Ethan, hogy megcsókoljon, mire kelletlenül viszonyoztam azt

-Boldogat- mosolyogtam rá erőltetetten. 1 hónap eltelt, de még mindig furán érzem magam vele. Rájöttem, hogy ezt így nem folytathatom tovább. Meg kell tanulnom jól érezni magam mással is, aki nem Kyle. Elhatároztam, hogy nyitott leszek. Kurvára egy pár vagyunk, akkor viselkedjek is úgy.

-Mi legyen Audrey, elmenjünk valahova?- kérdezte, mire eszembe jutott valami

-Nem jössz át? Süthetnénk valami sütit- vetettem fel. Ilyet sose tettem ezelőtt

-Te most komolyan kérdezed?- lepődött meg.

-Igen- mosolyogtam rá. Mindig úgy voltam vele, hogy nem akarom, hogy Kyleékhoz jöjjön, de basszus én is ott élek. Amúgy is Kyle hónapok óta szinte levegőnek néz

-De nagyon szivesen- biccentett
-Csináljuk azt, hogy hazaviszlek, te addig előkészíted amit gondolsz, én meg addig elugrok dolgokért- mondta mire bólintottam. Rámmosolygott, majd gyújtást adott a kocsira, amiben eddig is űltünk. Pár perccel később már le is parkolt a ház előtt. Egy gyors puszit nyomtam a szájára köszönésképp, majd kipattantam a kocsiból. Ő tovább hajtott és pedig beléptem a házba amit mára már nagyon megszerettem. Ledobtam a táskám a sarokba, lenge dzsekim felakasztottam a helyére, majd a konyhába sétáltam. Kyle nem volt még itthon. Szerencse. Megnéztem milyen alapanyagok vannak itthon, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy amerikai sütit csinálunk. Kerestem is egy receptet az internet segítségével, majd előszedtem hozzá a dolgokat. Elkezdtem a recept alapján kimérni a hozzávalókat, hogy ezzel se akkor kelljen majd vacakolni, amikor Ethan ideér. Mintha csak a fejembe látott volna, a csengő csilingelve adta tudtomra, hogy megérkezett. Mosolyogva mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam neki

-Gyors voltál- húztam be az ajtón, majd ajkam hevesen az ő ajkaira tapasztottam. Akartam érezni valamit

-Mi ez a hírtelenség?- nevetett bele a számba miközbe szeme veszélyesen megvillant, amitől egy pillanatra kellemetlenűl rázott ki a hideg, de ettől független visszacsókolt. Nagyon próbálkoztam. Egy ideig durván faltuk egymás ajkát, ami legnagyobb sajnálatomra semmit nem váltott ki belőlem, ellentétben a fiúval. Zavartan szakadtam el tőle mikor megéreztem mennyire is tetszett neki az előző csókváltásunk. Perverzen rám mosolygott, majd közelebb húzott magához, már ha ez lehetséges volt. Eszméletlen kellemetlenűl éreztem magam. Elhúzódtam, majd a konyha felé vetten az irányt. Elmenekűltem. Mi a faszom volt ez? Felsóhajtottam, majd magamra erőltettem egy mosolyt. A fiú cipőjét levéve sétált utánam a konyhába

-Arra gondoltam, hogy amerikai sütit csináljunk- vigyorogtam rá teli szájjal. Azt imádom. Elmosolyodott ő is, majd biccentett jelezve, hogy ő benne van.

-Mi lesz a feladatom főnök?- állt meg mellettem, mire felnevettem

-Először is a vajat, a cukrot és a tojást tedd vele ebbe a tányérba -adtam a kezébe egy műanyag talát- aztán keverd el robotgéppel!- biccentettem az említett tárgy irányába. A fiú ügyetlenül tette amit mondtam, mire felnevettem. Én egy vágódeszkán kezdtem el felaprítani a csokit. A háttérbe egy halk zene ment, és be kellett ismernem, hogy jól éreztem magam. Mikor kikeverte a masszát, én beleszórtam a feldarabolt csokit, amit ő belekevert. A sütőporhoz nyúltam és beleöntöttem egy másik tálba

-Nem láttad a lisztet?- kérdeztem, majd felé fordúltam. Abba a pillanatba akkor adag lisztet fújt az arcomba, hogy azt se tudtam merre vagyok arccal előre
-Te fasz- nevettem fel, majd én is a fehér alapanyagba markoltam és nemes egyszerűséggel az arcába nyomtam tenyerem. Felnevetett, majd derekamnál fogva közelebb húzott magához, amit most nem bántam. Lehajolt es egy csókot nyomott ajkamra.

-Majd én belerakom a lisztet, nem bízok én már benned- csóválta a fejét, mire felháborodottan a mellkasára csaptam

-Te kezdted!- akadtam ki játékosan, mire megpöckölte az orrom. Mi a fene? Arckifejezésem látva felnevetett, mire újra elmosolyodtam. Megcsináltuk a maradék lépéseket, majd egy kibélelt tepsibe diónyi nagyságú tészta kupacokat tettünk. Az előmelegített sütőbe beraktuk sűlni 17 percre.

-Mit csináljunk ameddig megsűl?-kérdeztem

-Hát, én azt terveztem -sietett oda a cuccához és húzott elő belőle egy csokitortát- ,hogy addig megehetnénk ezt- mondta, mire egy mosolyt erőltettem az arcomra. Pfúj

-Nem lesz az egy kicsit sok édesség?- próbáltam viccelődni

-Dehogy- rázta meg a fejét. Egy elnyomott sóhajjal elővettem két kistányért és hozzá villákat. Egy-egy szeletet kiraktunk, majd leültünk megenni azt.

-Holnap nem megyünk el bulizni?- kérdezte hírtelen Ethan
-Az egész iskola ott lesz

-De, mehetünk felőlem- rántottam meg a vállam
-Akkor szólok Liamnek is

-Rendben- biccentett. Hírtelen kulcs zörgését hallottam a bejárati ajtó felől, mire gyomrom kavics méretűvé zsugorodott. Pár lépés hallatszott, majd megláttam Kyle elképesztően helyes arcát a konyha ajtajába. Szivem kihagyott egy ütemet. Egy pillanatra megtorpant amint meglátta Ethan-t. Arca elkomorodott, majd flegmán vezette rám a tekintetét. Fájt ahogy rám nézett

-Csá Kyle- küldött egy kihívó győztes mosolyt Kyle felé Ethan
-Nem kérsz csokitortát? Éppen azt ünnepeljük, hogy egy hónapja együtt vagyunk- kóstolgatta a fiút feltünően egy rosszindulatú mosollyal kísérve. Élvezte a helyzetet

-Nem is szereted a csokitortát- címezte nekem mondandóját Kyle, Ethant figyelmen kívűlhagyva. Elképedtem. Ezt meg honnan tudja?

-Deee, de szeretem- bizonygattam, miközbe félve pillantottam Ethanra, akinekn az arcáról leolvadt a mosoly

-Dehogy szereted, múlt héten pont azt ecsetelted Jacknek, hogy hányingered van a csokihabtól ami a piskóta szeletek között van-folytatta Kyle, mire megint elámúltam. Amikor ezt Jacknek meséltem ő egy másik szobába volt, és azt hittem teljesen nem is figyel arra, amit legjobb barátjának pofázok. Szívem megdobbant, mikor realizáltam, hogy ez csak annyit jelenthet, hogy figyel rám, még ha próbál úgy is tenni, mintha ez nem így lenne. Gondolataimból Ethan felém irányzott kérdese szakított ki:

-Miért nem mondtad, hogy nem szereted?- kérdezte

-Én...- kezdtem bele- én mondtam már, csak gondolom nem figyeltél- vontam meg a vállam kellemetlenül. Írtó kínosan éreztem magam. Mire újra az ajtó irányába pillantottam Kyle már nem volt ott. Felsóhajtottam, majd visszavezettem a tekintetem Ethanra...

________________________________________
( -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏