𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

27. rész

Miért ilyen velem mostanába Kyle? Elviselhető, sőt általába jófej. Suliba is egyre többször keresi a társoságom, sőt ha több lány is a közelembe van, akkor feltünően kedves. Egyáltalán nem értem miért. Liam ilyenkor menekülőre fogja, amit a legtöbbször nem engedek neki, de van pár alkalom amikor sikerül megszöknie. A kis mocsok. Sajnos azt kell mondanom, hogy az érzéseim Kyle iránt nem, hogy múlnának, hanem egyre erősebbek. És ez nem jó. Tudom, hogy ez az egész viszonzatlan és eddig abban reménykedtem, hogy ez csak fellángolás, de mint mondtam, nem múlt el. Felsóhajtottam.

-Amúgy hova tűnt Kyle?- kérdeztem a mellettem sétáló Liamtől aki megforgatta a szemét, majd rávágta:

-Elszublimált- rántotta meg a vállát, mire nevetve csaptam a karjára

-Te állat

-Beugrok még Jesshez, ha nem gáz- biccentett az ajtó felé

-Jah, nem semmi baj, menj csak. Majd megkérem Kylet, hogy vigyen haza- mosolyogtam a legjobb baratomra, majd egy gyors öleléssel elköszöntünk és ő az ajtó felé vette az irányt, én pedig Kyle szekrénye felé. Éppen bekanyarodtam mosolyogva a folyosóra ahol Kyle szekrénye is megtalálható, amikor megláttam az említett fiút és egy lányt elég közel egymáshoz. Egy pillanat alatt ugrott görcsbe a gyomrom és elöntött a féltékenység. Nem vettek észre, pedig hallótávolságon belül voltam, meghallhatták volna, hogy jövök. Éppen megfordúlni készűltem, hogy visszajöjjek pár perc múlva, hogy addig se kelljen nézzem őket, amikor meghallottam a nevem a csaj szájából. Felkaptam a fejem. Még mindig nem vettek észre. Nem szép dolog hallgatózni, de nem bírtam ki. Meg különben is rólam beszélnek, én pedig kibaszott féltékeny vagyok. Kicsit közelebb léptem, hogy pontosan halljam, hogy mit mondanak

-Mondtam, hogy addig nem fekszek le veled, ameddig nem látom, hogy tudsz normálisan bánni utána a lányokkal. Eddig az összes hódításod azzal járt, hogy a lányok az öltötőben sírnak miattad- hallottam meg a csaj hangját. Miafasz? Kyle után döglenek a csajok, azt kap meg akit akar

-Dehát láttad, hogy tudok- hitetlenkedett Kyle. Már nyelni se tudtam, úgy folytogatta a torkom valami
-Tök normális voltam Audreyval- nézett a csajra Kyle. Szóval mostmár Audrey vagyok? Meg várjál, mi? Mi nem feküdtünk le. Jézusom ez miről beszél?

-Lefeküdtetek?- húzta fel az egyik szemöldökét a csaj, hogy fulladna meg

-Igen!- bólintott a fiú egy szem rebbenés nélkűl. Mintha pofon vágtak volna. Tehát ezért volt velem normális? Főleg suliba. Hogy meghúzhasson egy csajt? Az egész csak kamu volt? Erre kellettem neki? Ezért bíztam benne? Ezért védtem őt Liam előtt? Nem, az nem lehet. Sokkosan hátráltam pár lépést.

-Ez esetben, majd hívlak!- mosolyodott el a csaj, majd lábujjhegyen egy puszit nyomott Kyle arcára és lelépett. Kyle elmosolyodott, majd elővette a telefonját, és írni kezdett rajta. Amikor abbahagyta az írást még egyszer rábökött a képernyőre, majd éreztem, ahogy a zsebembe megrezzen a telefonom. Most komolyan rámírt? Nem tudtam elhinni amit láttam. Én hülye azt hittem, hogy bármit is jelentek neki. Hogy nem csak azért érdeklődott felém, hogy meghúzhasson egy csajt. Hogy esetleg nem lesz olyan borzalmas vele lakni. Azt hittem barátok vagyunk. Vagy valami olyasmi. De nem, ezek szerint nem. Mivel nem néztem meg Kyle üzenetét, ezért nézelődni kezdett, de nekem nem volt erőm eltünni onnan. Elárúlt, és ez fáj. Kurvára fáj. Kyle erre fordította tökéletes arcát és rám pillantott. Egyből lefagyott a mosoly az arcáról. Leesett neki, hogy mindent hallottam. Kikerekedtek a szemei. Csalódottan ráztam meg a fejem és annyira össze szedtem magam, hogy hátat fordítva neki elindúljak a folyosón. Erőszakosan töröltem le a könnyeket az arcomról, amiket észre se vettem eddig.

-Aud, várj!- hallottam meg a hátam mögül egy mély hangot, de nem fordúltam hátra, csak el akartam tünni. Tervem nem tudtam megvalósítani, ugyanis egy kar fonódott a csuklómra és erőszakosan visszarántott. Az előbbi csalódottságom haraggá alakúlt. Legszívesebben tomboltam volna. Ahogy Kyle visszarántott, kezem gondolkodás nélkül lendűlt a levegőbe, és felpofoztam az előttem álló srácot. Egy pillanatra visszatántorodott és nagyokat pislogott. Erre nem számított.

-Ezt megérdemeltem, de Aud engedd, hogy megmagya...- kezdte el mondani amint feleszmélt, de félbe szakítottam, ugyanis az indulatok elborították az agyam. Azt hittem felrobbanok

-Végig kihasználtál vágod?- ordítottam a képébe majd löktem rajta egyet. Látszik, hogy napi szintem edz, szinte meg se érezte
-Te utolsó paraszt!-indultam meg nagy hévvel felé azzal a szándékkal, hogy addig ütöm ameddig lélegzik. Vagy ameddig bele nem törik a kezem kemény mellkasába. Részlet kérdés. Már lendítettem is a kezem, hogy megüthessem újra a fiút, de Kyle elkapta a kezem, majd magához rájtott. Reagálni se volt időm, ajkai az én ajkaimra tapadtak. Tökéletesen összeillettek, mint a kirakós. Csak egy elemmel passzol tökéletesen. Erőltethetjük, hogy másik elemmel illjenek össze, de nem lesz tökéletes a végeredmény. A haragom egy másodperc alatt illant el és a meglepettség vette át a helyet. Tudtam, hogy nem helyes amit csinálunk, az meg pláne nem, hogy még élveztem is. Tenyerét az arcomra vezette, és hüvelykujját végighúzta az állkapcsomon. Bele remegtem. Tudtam, hogy a mesevilág amiben voltam pár másodperc alatt el fog tűnni ahogy valamelyikőnk elhúzódik, de akkor nem tudott érdekelni. Csak a fiú szenvedélyesen csókoló ajkaira tudtam koncentrálni, és arra, hogy az a keze ami nem az arcomon van, milyen védelmezően húz magához közel. Kyle körülbelül másfél fejjel volt magasabb nálam, így fejem felfelé döntöttem, miközbe a fiú falta az ajkaim. Engedtem a kísértésnek és átkaroltam a nyakát, hogy a lehető legközelebb legyünk egymáshoz. Ez nagy hiba volt. Egy idő után levegő hiány miatt elváltunk és én sokkosan és kérdőn néztem a fiúra. Nem tudtam hova tenni ezt a letámadást. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy Kyle tudja mit csinál, ez volt életem legjobb csókja

-Ez mi volt?- kérdeztem

-Valahogy el kellett hallgattatni-vont vállat, mire 10 percen belűl másodjára estem pofára.

-Elmész te a faszomba- löktem rajta egyet, hogy szabad utam legyen, majd sietve elhagytam az iskola területét. Az utcára érve megint előtörtek a könnycseppeim és már nem is akartam visszatartani őket. Szinte zokogva nyúltam a telefonomért és tárcsázni kezdtem Liam számát. Csak rá számíthatok...

________________________________________
(   -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏