𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

4. rész

Miután sikeresen trutyimentesítettem  magam, visszasétáltam az asztalhoz ahol eddig űltünk. Legnagyobb meglepetésemre Kylet is az asztalnál találtam. Azt hittem elvonult, ahogy a mai egoista srácok szokták

-Mikor mehetek már?- nyőgött fel a fiú. Aha, akkor ő is gomba. Értitek, tapló gomba. Hahaha, olyan vicces vagyok, el se hiszem. Jah nem. Miután ezt sikeresen megállapítottam magamba, megláttam anyukám arcát, ami azt tükrözte, hogy most történni fog valami és a rossz előérzet is felerősödött a hasamba. Ajajjj

-Audrey, említettem, hogy van egy meglepetésem számodra- fordúlt felém az anyám, akinek a meglepetései mindig katasztrófává váltak. Meg amúgy is, mióta használ ilyen szavakat?

-Szóval tényleg nem egy pókot kapok?- kérdeztem és reménykedtem, hogy ha felbosszantom, akkor nem akar meglepni. Aha. Szopi

-Jajj Audrey- hallatott egy nagy mű nevetést anyám, mire grimaszoltam egyet.

-Szóval arra gondoltunk- vette át a szót Lucy. Ohhh szűz anyám, gondolTUNK?

-Hogy a szüleid az elkövetkező 8 hónapba nem lesznek otthon, ahogy mi sem- mosolygott rám. Ha bele mer rondítani a terveimbe, én leütöm magam

-Azért, hogy ne legyél egyedűl, és Kyle se robbantsa fel a házat, holnaptól itt fogsz lakni- mosolygott rám. A szemem kitágúlt és elsőre fel sem fogtam, hogy mit mondott. Mivan!?

-Biztos, hogy nem!- jelentettük ki egyszerre Kyleal. Szúros szemekkel ránéztem, de ezt a problémát majd később kell orvosolnunk

-Mivan ha megerőszakol, vagy eladja a szerveimet?- hisztiztem

-Egy csipesszel se nyúlnék hozzád- fintorgott a fiú, mire még mindig tartva a szemkontaktust anyámmal, tarkónvágtam. Hallottam ahogy Kyle apja felnevet, és elkönyveltem őt az egyetlen jófejnek a társoságban. Kyle csak egy "ezt még elrendezzük" nézéssel illetett, de rohadtúl nem értem rá vele foglalkozni

-Miért nem akarjátok ennyire? Tök jól kijönnétek- bíztatott minket Lucy, én meg már azon voltam, hogy belenyomom a fejét a bordó asztalterítőbe. Végülis az előbb vágtam tarkón a fiát, de igen pont úgy nézünk ki, mint akik el bírják egymást viselni, és ezt már 5 perc után levágtam. Ez nem atomfizika.

-Ezzel az alakkal még egy mumus sem tudna jól kijönni, pedig még annak is több személyisége van, mint Kylenak- mutattam a melettem ülő fiúra

-Na, megszólalt- hallottam meg Kyle hangját, de ignoráltam. Úgy érzem lesz elég alkalmam felrúgni

-Audrey!- szólt rám anyám

-Nem Audrey! Kurvára ezt gondolom és erről az egész 'hol leszek amikor nem lesztek itthon' dologrol rohadtúl nem nektek kéne dönteni, mert halló, az én életem. Hát normálisak vagytok? Senki nem gondol arra, hogy esteleg nem akarok egy vadidegen csávóval élni? Gondoljatok már bele baszki itt màr intimszféráról van szó. Teljesen morbid, hogy elvárjátok tőlünk, hogy olyan emberrel éljünk együtt akit pár órája ismerünk. Tudom, hogy szartok rá, hogy mit akarok, de legalább azt hagy döntsem már el, hogy hol akarok élni és kivel- akadtam ki, majd a táskám felkapva az ajtóhoz siettem, majd kicsapva azt elhagytam a házat. Csak el akartam tűnni. Egyáltalán minek jöttem el? Ha magamra hallgatok és nem a szüleim érdekeit nézem MEGINT, most rohadtúl nem történt volna ez

-Audrey! - hallottam meg mögűlem anyám hangját, mire csak gyorsítottam a lépteimen

-Hozzád beszélek, az isten szerelmére!- rántott vissza a karomnál fogva az anyám

-Mit akarsz?- téptem ki a karom a szorításából

-Tudod nagyon jól. Nincs más választásod! Otthon elzáratunk mindent, a víztől kezdve az áramig. Pontosan azért, hogy ne osonhass haza. Lucyék ötlete volt az egész és ők a főnökeink. Nem mondhatok nemet a főnökömnek-akadt ki. Vágjátok? Még ő van kiakadva

-Igen anya. A főnökötök. A tiétek. Nem az enyém- fordúltam meg, majd nem foglalkozva az engem és a stílusom szídó anyámmal hazaindúltam. Gyalog. Ki kell használjam, mert holnaptól, már nem lehetek ott.

Sziasztoook! Mit gondoltok Audrey anyukájának a döntéséről? Lucy szimpi nektek? Mit gondoltok, hogy fog folytatodni a történet?
________________________________________
(   -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏