𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

30. rész

A chicken songot ordító telefonomra kelltem ami ébresztőként funkciónálva adta tudtomra, hogy ha nem akarok elkésni a suliból fel kell kellnem

-Ne kukorékolj már!- nyöszörögtem és a fülemre nyomtam a párnát hátha tompítja a halláson, de nem jártam sikerrel. Puffogva űltem fel az ágyamba, hogy egy egyszerű mozdulatta a földhöz vágjam a telefont. Ez egy elég meggondolatlan döntés volt, de mivel reggel volt, akkor még logikusnak tűnt. Este még mielőtt lefeküdtem volna tálaltam az ágyam alatt egy töltőt és egyéb fura dolgokat, így egész éjszaka töltöttem a készüléket és az előbbi lendület miatt amivel a telom a földhőz basztam, a töltő nekicsapódott a fejemnek. Ennél "szebb" reggelem rég volt. Káromkodva keltem ki az ágyból és a szekrényhez léptem. Kivettem belőle az első fekete pulcsit és nadrágot ami a kezembe akadt. Átöltözés közbe köszöntem Béláéknak is nehogy túl magányosnak érezzék magukat a falon, majd az asztalomhoz űltem. Nem vacakoltam sokat a sminkemmel, ma valahogy nem volt hangulatom hozzá, csak egy kis szempillaspirált raktam fel. A tükörképem szemügyre véve megállapítottam, hogy semmit nem dobott a kinézetemen ugyanolyan karikásak a szemeim a sírástól így vállat vonva álltam fel, kaptam a vállamra az iskola táskám és indultam el a suliba. Nem volt annyira hosszú az út, amikor megérkeztem a kapucnim felcsapva a szekrényemhez mentem, hogy minnel gyorsabban megszabaduljak a felesleges cuccomtól, majd a termem felé vettem az irányt. Amint beléptem a terembe, körbe sem nézve siettem a helyemre. Ledobtam a földre a cuccom én meg levágódtam a székre. Kicsit bűntudatom volt Liam miatt, de ma mindenképp tisztázom vele. Az említett fiú mintha csak a fejembe látott volna, pont akkor lépett be a terembe. A tekintetét a padunkra vezette és elkerekedett a szeme amikor találkozott a tekintetünk

-Audi!- rohant ide hozzám és felrántott a székről
-Jól vagy?- kezdte el tanulmányozni a karom, a nyakam, a vállam, igazából minden porcikám, mire értetlenül meredtem rá

-Ahhh, semmi bajod!- rángatta meg enyhén a vállam, majd puszilgatni kezdte az arcom

-Liam, elég lesz!- nevettem és próbáltam eltolni a fiút, ami csak a sokadig próbálkozás után sikerült

-TE NORMÁLIS VAGY?- váltott hirtelen hangszínt, mire csak pislogni tudtam. Ez ám a hangulatingadozás.
-Eltűnsz másfél napra és se egy sms, se semmi? Halálra aggódtam magam miattad, még Kyleval is hajlandó voltam kommunikálni ami tudod, hogy milyen nagy szó- szidott le.

-De már itt vagyok- mutattam végig magamon

-Látom. Jó szarul nézel ki, mi történt átment rajtad egy bicikli?- kérdezte, majd újra végigmért és összeráncolta az orrát
-Vagy inkább egy tank?- javította ki magát, mire rágrimaszoltam

-Köszi, én is szeretlek

-Tudom- vigyorgott rám, majd megragadta a karom és az ajtó felé kezdett húzni
-Most pedig odamegyünk Kylehoz, hogy megnyugodjon és ne zaklasson az üzeneteivel- jelentette ki mire megtorpantam

-Biztos, hogy nem. Amúgy sem hiszem, hogy aggódna értem- néztem rá komolyan

-Ohhh, hidd el nekem én ilyennek még nem láttam

-Kötve hiszem, hogy érdekelném- jelentettem ki, de a szivem legmélyén nagyon el akartam hinni, hogy az amit Liam mondott igaz.

-Figyelj, nem tudom mi történt, de tudnia kell, hogy itt vagy. Már a rendőrséget akarta hívni

-Jó, majd beszelek vele. Amúgy is ma már náluk alszom- tudtam le

-Feltéve ha nem lesz ott a ribanca- tettem hozzá hallkan, hogy a fiú ne hallja, majd visszasétáltam a helyunkhőz ezzel is Liam tudtára adva, hogy én aztán nem beszélek Kyleval. A történtek után biztos, hogy nem.

Kyle szemszöge

-De tesó láttam, hogy ő volt az- magyaráztam Jacknak a kocsim felé tartva. Biztos vagyok benne, hogy ma láttam Audot a folyosón, de amikor elindultam felé egy pillanat alatt eltűnt. Tuti elszublimált

-Akkor már nem kell aggódj miatta. Mehetünk végre? Sikerült befűznöm azt a 10.-est, nem akarom miattad lekésni

-Milyen meglepő- irónizáltam vigyorogva. Bepattantunk a kocsimba. Gyújtást adtam a kicsikémnek és hallottuk ahogy felbőg a motor, majd kihajtottam a parkolóból. Jackkel kicsit dumáltunk, majd kiraktam őt a házuk előtt. Mielőtt bement volna az ajtón, csajosan a seggére csapott, mire kitőrt belőlem a röhögés, majd én is haza indultam. Amint beléptem a házba, megint meglepődtem, hogy milyen üres. Nem ugyan olyan a lány nélkül. Tegnap járt itt Aud, a szombámba is mégse adott életjelet. Egy kibaszott üzenetet nem bírt írni. Nekem még az is jó lett volna ha Liammel üzen csak tudjam, hogy jól van. Nem a legnyugodtabban a konyhába sétáltam és kinyitottam a hütő ajtaját. Olyan üres volt, mint a füzetem matek órán. Puffogva csaptam be az ajtót, majd az asztalnak támaszkodva halásztam elő a telefonom a zsebemből. Likeoltam pár jó csaj képét és végignéztem a közösségi oldalakat. Éppen Jackre készültem ráírni, hogy ha végzett a kalandjával tolja át a képét amikor zörgést hallottam az ajtó felől...

________________________________________
( -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏