𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

15. rész

-Ezt hogy a faszba képzelted?- csapta be maga mögött az ajtót ingerűlten Kyle amikor hazaértünk- Hogy gondoltad, hogy egyedűl mész oda? Éjszaka- kezdett el idegesen megindúlni felém, miközbe hangját megemelte- És ha nem vagyok ott? Ha megerőszakolnak azok a faszok? Akkor mi lett volna? Ha? Mész sírni Liamnek? Faszomat már, hogy lehetsz ilyen felelőtlen? Miért nem tudsz vigyázni magadra? És ha megvernek?- ordított velem Kyle, megjegyzem tök jogosan, ennek ellenére nekem mégis könnyek futottak végig az arcomon. Aggódott volna értem? Lehetséges? Elmondani nem tudom mennyire szarúl éreztem magam a történtek miatt.

-Sajnálom- suttogtam miközbe lehajtottam a fejem és szikorúan a nadrágomat kezdtem nézni. Baszki ez is tiszta vér, pedig imádtam...

-Sajnálod?- horkantott fel hisztérikusan
- Sajnálhatod is. Mit csinálsz ha nem húznak el onnan reggelig, megtalálja őket valaki, rendőrt és mentőt hív aztán megtalálják a DNS- ünk? 8 nap után gyógyuló sebek, ebben biztos lehetsz. Egy életre elfelejthetjük nem csak a barátainkat de még az egyetemet is- mondta a magáét még mindig, miközbe az idegtől kidagadtak az erek a nyakán. Hogy lehet valaki ilyen dögösen ideges?

-Kyle én...- kezdtem volne bele a sajnálkozásba, de félbe szakított

-Ne. Nem érdekel. Vedd le a ruháid és hozd be a szobámba. Ennyi vér nem jönne ki. Megsemmisítem- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon és a szobája felé indúlt. Nem mintha mertem volna ellenkezni. Inkább csak fülem-farkam behúzva tettem amit mondott miközbe két kibaszott szó visszhangzott a fejembe. Nem érdekel. A szobámba felvettem az itthoni melegítőm és egy nagyobb rövidujjut, majd megmostam az arcom, ami fel volt dagadva a sírástól. A mosdó kagylóra támaszkodtam és mélyeket lélegeztem, hogy lenyugtassam magam. Majdnem gyilkos lettem. Felemeltem a fejem, és belenéztem a tükörbe. Bár ne tettem volna. Megijesztett a látvány. Újra sírhatnékom támadt. A hajam összeállt a vértől, a karomra és a kezemre vér foltok voltak száradva. Meg kell fürdenem miután visszajöttem Kyletól. Inkább elfordítottam a fejem, hogy ne lássam borzalmas tükörképem, majd a véres ruháimmal a kezemben Kyle szobája felé vettem az irányt hevesen dobogó szívvel. Tudtam, hogy haragszik rám. És igaza van. Felelőtlen voltam. Ha nem lett volna ott valószínűleg most én feküdnék ott, úgy ahogy most ők fekszenek. Jut eszembe Kyle hogy kerűlt oda? Honnan tudta, hogy baj van? Ezekkel a gondolatokkal nyitottam be kopogás nélkűl Kyle szobájaba. Csak egy kis lámpa volt felkapcsolva. Egyből amint felnéztem, Kyle félmesztelen testével találtam szembe magam. Kikerekedett szemekkel legeltettem a szemem kidolgozott mellkasán. Noha láttam már ezelőtt is, most mégsem tudtam elszakítani róla a tekintetemet. Ő is tiszta vér volt. Érkezésemre felém kapta a fejét, mire óriási önuralom kellett, hogy a fiú arcára nézzek. Egy seb volt a szemöldökénél. Kyle szó nélkűl nyúlt a kezembe lévő ruhák után, majd egy zacskóba tette, amibe ha jól láttam az ő ruhái is voltak. Enyhén szólva tudtomra adta, hogy nem kiváncsi rám és takarodjak a picsába. Csak nekem más terveim voltak. Hálás voltam. Életemben előszőr hálás voltam Kylenak, hogy még úgy is hogy utál, még így is segített nekem. És ezt nem szándékoztam eltitkolni előle

-Kyle!- szóltam hallkan, de pontosan tudtam, hogy hallja. Ennek ellenére nem fordúlt felém. Mint egy ovis, komolyan.

-Kyle!- szóltam hangosabban

-Mivan már?- csattant fel és idegesen fordúlt felém. Bele néztem a szemébe és színtiszta haragot véltem felfedezni. Ezt elszúrtam. Nagyon elszúrtam

-Csak meg akartam köszönni- hajtottam le a fejem újra miközbe hallkan beszéltem

-Ha ennyit akartál már mehetsz is- szólalt meg érzelem mentes hangon. Felnéztem rá. Már megint ezt csinálja. Póker arc. Nem lehet róla semmit leolvasni, és ez kikészít. Elzárkózik tőlem. A szivem fájdalmasan nagyot dobbant. Az a hülye szív!

-Kyle, tényleg kurvára sajnálom érted?- fakadtam ki- Nem akartam rosszat, nem akartalak semmibe belerángatni, csak egyedűl akartam lenni. Nyilván nem így terveztem- rejtettem a hátam mögé a kezem, hogy ne lássa, hogy remegnek. Mikor lett ilyen fontos nekem ez a paraszt? Egy ideig nem mondott semmit, de aztán rekedt hangon megszólalt

-Tudom, hogy nem így tervezted. De máskor ne fordúljon elő. Ha sétálni akarsz éjszaka akkor bánom is én, hívd fel Liamet, vagy valakit leszarom, de ne menj egyedűl. Legközelebb nem leszek ott, hogy megmentselek, és anyádék engem picsáznak el ha bajod lesz- fújtatott, mire bólintottam.

-Mit fogsz csinálni a ruhákkal?- böktem a kezében lévő zsákra

-Megoldom- vont vállat, majd hátat fordított nekem, hogy az ágya mellé tegye a zsákot. Ekkor vettem észre a hátan egy baromi nagy véraláfutást

-Kyle, a hátad- mentem egyből oda hozzá

-Nem gáz- egyenesedett fel

-Gyere!- fogtam meg a csuklóját és a fürdő felé kezdtem el húzni

-Mondtam, hogy nem nagy cucc!- mordúlt fel és kicsavarta a kezét a szorításomból

-Én meg azt mondtam, hogy gyere!- makacsoltam meg magam miközbe rászóltam megemelt hanggal. Elővettem a legparancsolóbb nézésem. Egy darabig nézett, de aztán egy hatalmasat sóhajtott, majd megindúlt a fürdő felé, ahova követtem. Leültettem a kád szélére, majd a polcról leszedtem füllpiszkálót, kötszert és betadinet. A fülpiszkálóra öntöttem egy keveset a barna folyadékból, majd a szemöldöke közelében lévő vérző sebhez nyomtam. Hírtelenségen miatt Kyle felszísszent és belekapaszkodott a csípőmbe. A kezem egy pillanatra ledermedt miközbe a testemen végigfutott a remegés.

-Bocsánat- sajnálkoztam és ügyeltem rá, hogy a hangom véletlenűl se remegjen meg, majd óvatosabban folytattam a sebek lekezelését. Hosszú csend következett, amit végűlt ő tört meg

-Bocs, hogy így lecsesztelek- mondta, de nem nézett a szemembe, ennek ellenére az én szívem mégis megdobbant

-Jogos volt- sóhajtottam, miközbe rácsavartam a betadinera a kupakot.
-Kész is- mosolyodtam el halványan, majd a csaphoz léptem, hogy le mossan a kezemről a vért. Jó sok vért. Megnyitottam a vizet és egy csomó szappant a kezembe nyomva kezdtem el örűlt módjára sikálni a kezem, de az istenverte foltok csak nem akartak lejönni

-A kurva életbe- káromkodtam idegesen. Most minden felbosszant.

-Borzalmas vagy- sóhajtott egy hatalmasat Kyle, majd mellém lépve kezébe vette a kezem, majd az ő tenyerébe is nyomott szappant és úgy kezdte el finoman dörzsölni az enyémet. Hatalmas tenyerei körbefonták az én kicsi kezem. A hasamban egy egész állatkert kelt életre. Esküszöm külön könyvet fogok azoknak a pillangóknak az életéről írni. Óvatosan mosta végig ujjaim, míg el nem tűnt róla a vér. Megbabonázva pillantottam a fiúra, kinek az arca pár centire volt az enyémtől, de ő a kezét nézte. Legszivesebben végigcsókoltam volna az állkapcsát, a nyakától egészen a szájáig. Te jó ég, vissza kell fognom magam...

________________________________________
(   -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏