𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

36. rész

Utoljára is lecsekkoltam magamat a tükörbe, majd a vállamra kaptam a kistáskám és kiléptem a bejárati ajtón. Egy bordó melegítő nadrág volt rajtam egy fekete haspolóval, amire szintén bordó színű nagy pulcsit vettem. Nem akartam kiöltözni, vagy jól kinézni mégis úgy éreztem, hogy akaratomon kívűl is kitettem magamért. Ethan értem akart jönni, de nem engedtem neki, nem akartam botrányt ha esetleg Kyle meglátná. Csak ezt az egy találkát kell túlélnem és utána lerázhatom. Nem mondom, hogy nem néz ki jól, de nem az esetem. Egyáltalán nem. A találkozót a fánkos bolt előttre beszéltük meg, ami előtt meg is torpantam. Már itt kéne lennie. Felsóhajtottam, majd megrántva a vállam a bolt bejárata felé indultam. Az ajtóért nyúltam, de abban a pillanatban kinyitódott és Ethan lépett ki rajta kezében egy csomó fánkkal.

-Ooo, szia- vigyorodott el

-Hello- köszöntem vissza unottan. Haza akarok menni.

-Szereted a fánkot ugye?- kérdezte mire felcsillant a szemem

-Ki nem szereti a fánkot?- hüledeztem. Még a feltételezés is sértő volt

-Értem én na!- tette fel védekezően a kezét egy halvány mosollyal az arcán

-Na, hova is rángattál el?- tettem fel a fő kérdést, ugyanis az uraság nem volt hajlandó beavatni a ma esti programba.

-Titok

-Akkor én most visszafordulok!- torpantam meg. Az hiányzik nekem, hogy megerőszakoljon egy eldugott sikátorba.

-Nem eszlek meg

-Azt gondoltam, arra ott a fánk de attólmég simán megerőszakolhatsz- húztam fel a szemöldököm mire a mondat hallatán különös csillogás futott végig íriszein és ez nem tetszett. Kit áltatok, rohadt para volt.

-Na gyere- kezdett el maga után húzni. Szorongva nyúltam a zsebembe és vettem elő a telefonomat. Sunyiba megnyitottam a névjegyzéket, hogy baj esetén a lehető leggyorsabban tudjak felhívni bárkit, majd elsötétítettem a képernyőt és gyorsan elérhető helyre dugtam a telefonom. Egy fekete kocsinál megtorpant, majd kinyitotta azt, biccentett, hogy űljek be amit kételkedve, de teljesítettem, ezután ő is így tett. Bekötöttük magunkat, majd Ethan még egyszer rám kacsintott és a gázra lépett.

-Szóval hova megyünk?- kérdeztem újra

-Még mindig titok- mosolyodott el. Egy hatalmasat sóhajtva pillantottam ki az ablakon. Sötétedett. Ethan bekapcsolta a rádiót, így ellazulva hagytam, hogy a ritmus átjárjon. Igazából nem mentünk sokat, maximum fél órát és nem is beszélgettük végig az utat, csak párszor szóltunk a másikhoz, de egész kellemes volt a hangulat. Természetesen ezt sose vallanám be hangosan. Megállt a kocsi. Ethanra pillantottam aki újra rám villantotta Colgatte reklámba illő mosolyát, majd kiszállt a kocsiból. Tehát megjöttünk. Én is kikötöttem magam, majd kipattantam. Abban a pillanatban megpillantottam egy pokrócot körülötte égő gyertyákkal

-Te komolyan idejöttél meggyújtani a gyertyákat és utána visszamentél, hogy utána újra visszajöhess?

-Neked tényleg ez a legfontosabb?- nevette el magát, mire egy apró mosoly húzodott az ajkamra

-Most erre őszintén válaszoljak?- húztam fel a szemöldököm mosolyogva

-Inkább ne- rázta meg a fejét. Már kellemesebb hangulatba sétáltunk a pokróc felé és ültünk le rá

-Mikor eszünk fánkot?- csillant fel a szemem, mire Ethan elnevette magát

-Olyan vagy, mint a hugom- csóválta meg a fejét