𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

29. rész

Kyle szemszöge

Még egyszer megtapogattam a zsebem, hogy minden megvan-e, majd kiléptem a bejárati ajtón és bezártam azt. A kocsihoz siettem, és miután beültem a kormány elé, csak az anyósülésre dobtam a táskám, és már rá is tapostam a gázra. Igazság szerint sose indultam még ilyen korán suliba, eddig nem érdekelt, hogy elkések-e, de most más volt a helyzet. Suliba már kell jönnie Audnak. Majd kifaggatom, hogy hol volt egész éjszaka. Párszor átlépve a sebességhatárt nem sokkal kesőbb már a suli előtt parkoltam le a kocsim. Idegesen pattantam ki és miután megbizonyosodtam róla, hogy bezártam az autóm, az iskola kapuja felé vettem az irányt. Normális esetben egyből a szekrényemhez mentem volna, de most Aud termét céloztam meg. Amint elértem a jól ismert ajtót, színte kitéptem azt a helyéről és egyből bekukkantottam. Meglepett és ijedt pillantások fogadtak de az a gyönyörű kék szempár ami a lányhoz tartozik nem nézett vissza rám. A franca. Elhúztam a szám és amilyen gyorsan jöttem, olyan gyorsan el is hagytam a termet. Következő célom a lány szekrénye volt, hátha csak késve érkezett, de ott sem találtam a lányt, kiszúrtam viszont Liamet aki fejét forgatva keresett valamit. Vagy inkább valakit. Sóhajtva indultam el felé.

-Te sem találod igaz?- kérdeztem és gondterhelten a hajamba vezettem az ujjaim

-Nem- rázta meg a fejét- úgy tűnik nem jött suliba

-Faszom

-Remélem tisztába vagy vele Kyle- változott meg a hangszíne és fenyegetően tett egy lépést felém- Ha bármi baja lesz...- kezdett bele, de Jack félbeszakította a felesleges fenyegetőzést. Pedig huuu, de beszartam tőle. Remélem érzitek az ironiát

-Császtok, valami hír?- kérdezte a legjobb haverom

-Az ég világon semmi- sóhajtott Liam,  egy utolsó szúros pillantást küldött, majd egy szó nélkül hátat fordított és otthagyott minket...

Audrey szemszöge

Magamra kaptam a pulcsim és késznek is nyílvánítottam magam. Körülbelül 11 óra lehetett így belebújtam a cipőmbe, kiléptem a bejárati ajtón és bezártam azt. Elég ocsmány lehettem a szét bőgőtt fejemmel és a madárfészek hajammal, de nem tudott érdekelni. Az uti célom Kyleék háza volt, direkt ebben az időpontban, hogy senki ne legyen otthon. Amikor odaértem a hatalmas házhoz elővettem a kulcsom és a zárba dugtam. Amint bejutottam, a szobám felé vettem az irányt és próbáltam nem foglalkozni az orromat megcsapó tipikus Kyle-illattal. Összeszedtem a legszükségesebb dolgaim és egy kis táskába dobáltam őket. Leginkább a suli cuccaim voltak azok meg pár ruha holnapra ugyanis úgy terveztem, hogy csak ma hagyom ki a sulit. A töltőmet meglátva elgondolkodtam egy kicsit és inkább úgy döntöttem, hogy jobb ha itt marad nehogy kísértésbe essek és felhívjam Kylet ameddig anyuék házába szenvedek. A vállamra vettem a kis sporttáskát és kiléptem a szobámból. A lépcső felé vettem az irányt, hogy elhagyjam a házat amikor megakadt a tekintetem Kyle szobájának az ajtaján. Egy pillanatra belém szorúlt a levegő. Bármennyire is tudtam, hogy csak magamnak ártok ha bemegyek oda, engedtem a kísértésnek és lassú léptekkel elindultam az ajtó felé. Óvatosan lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. Elált a lélegzetem amikor megláttam a szétrombolt szobát. A földön több kis üvegszilank hevert, az asztala felborítva pihent a szőnyegen egy tucat széttépett papír mellett. A szekrénye nyitva volt és előtte a kidobált ruhái foglalták a teret. Egyedül az ágya volt érintetlen, ami arra utalt, hogy egyáltalán nem vette használatba az éjszaka, és az ágyán lévő fénykép. Kiváncsian léptem közelebb, hogy láthassam, hogy mit ábrázol. Amint megláttam már sokadjára ált el a lélegzetem és hitetlenkedve vettem a kezembe a papírt. Összeszorúlt torokkal néztem a fényképet ami kettőnket ábrázolt. Akkor készűlt amikor a tetkónkat csináltattuk. Én hatalmas mosollyal mutattam a kamerába az elkészűlt tetiválásom, a másik kezemmel pedig Kyle karját fogtam, hogy az övé is látszódjon, amíg ő unott fejjel bámult rám. Egy halvány, szomorú mosoly kúszott az arcomra. Fogalmam sem volt, hogy Kyle miért kereste elő, de jól esett. Emellett viszont tudtam, hogy nem hitegethetem magam azzal, hogy számítok neki valamit amikor ez nem így van. Tegnap ezt sikeresen be is bizonyította. Lassan visszatettem a képet az ágyra, majd ledobtam a sarokba a táskám és a seprűért mentem. Utalok takarítani, de nem akartam, hogy Kyle belelépjen valamelyik szilánkba. Pedig megérdemelné. Fene a jó lelkemet. Nem tudom mi idegesítette ennyire fel, de nem szívesen lettem volna a közelébe az tuti. Gyorsan összesöpörtem az üvegdarabokat és kidobtam őket. Visszavittem a seprűt a helyére és felkaptam a táskámat, hogy végre elhagyjam a házat...

________________________________________
(   -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏