𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

5. rész

-Húzodj...- erőteljesen ráűltem a bőröndömre- már...- újra rávetettem magam- be...- pakoltam fel a lábaimat is a táskára, hogy még nagyobb súly legyen rajta- bazdmeg!- fejeztem be a mondatot. Már három bőröndöt becipzároztam, de ez az istennek nem akart becsukódni.

-Végre!- fújtam ki a levegőt, majd feláltam a bőröndről. Abban a pillanatban csak egy reccsenést hallottam és a ruhák szétszórodtak a szobámba. Most komolyan elszakadt a faszom bőrönd?!?! Ledermedve álltam. Oké, hogy utál az univerzum, de ennyire? Apu benyitott a szobámba. Vele tegnap óta nem beszéltem.

-Audrey- szólt hozzám megbánóan. Hát bánhatja is. Ignoráltam a férfit és csak tovább pakoltam. Hova tűnt a piros bőrönd?

-Audrey, én sem örülök neki. Szerinted nekem jó, hogy egy teljesen idegen sráccal fogsz együtt lakni? Anyád meg az a hárpia Lucy találta ki. Nem kérdezett senki engem. Azt se értem, hogy miért ma kell költözz amikor csak holnap indulunk- akadt ki apukám. Tehát ő nem akarta?

-Azért, hogy megszokja az új házat- nyitott be az ajtómon anya

-Menj ki!- néztem anyámra szúrósan

-Ja, hogy én vagyok a rossz? Apád nem? Mit képzelsz te magadról?- kezdte újra, nekem meg se kedvem se energiám nem volt újra elmagyarázni neki

-Takarodj ki a kurva szobámból!- csattantam fel. Nem érdekelt a modorom (amit egyébként csak a szüleimmel szembe veszek elő) sem a stílus. Egy célom volt: elkerűlni anyát amennyire csak lehet. Láttam, hogy nem akar távozni ezért nemes egyszerűséggel odamentem hozzá és kitoltam a szobából. Az ajtót természetesen kulcsra zártam, mert tudtam, hogy ha itt van nem fogok tudni apuval beszélni

-Audrey nyisd ki az ajtót! Az anyád vagyok!

-Az igazi anyák nem olyan kibaszott önzőek, mint te- vágtam a fejéhez. Hát igen, ezt egy darabig hallgatni fogja

-Matt csinálj valamit- hallottuk meg anyám hangját újra az ajtó túloldaláról

-Bocs Sarah, de a gyerek az első- vigyorodott el apa, majd a tarkómnál fogva magához húzott. Ha már az anyám ilyen segg, legalább az apám törődik velem

-Tényleg itt kell hagynom Béláékat?- tetettem szipogást

-Kyle rettentően örülne neki ha magaddal vinnéd- kúszott fel egy ördögi vigyor apukám arcára. Hát igen, az ő hibája, hogy ilyen lettem

-Imádlak- mondtam vigyorogva, majd a telefonomat felkapva megkerestem Kylet messengeren és küldtem neki egy képet mind a 4 házipókomról, majd szerintem kedvesen közöltem vele, hogy ők is jönnek. Természetesen nem fogom szegényeket elrángatni, mert csak a halál várna rájuk azzal a pókgyilkossal, de hagy higyje csak azt, hogy bármikor beletehetem őket a fülébe. MUHAHA...

○●○

-Megjöttünk!- fordúlt hátra hozzám apu. A mellette lévő ülésre nem űlhettem, mert ott táskák voltak, ezért hátúl utaztam. Apropó, ketten jöttünk, mert anya elment boltba, én meg voltam olyan gonosz, hogy megkértem aput, hogy addig hozzon el. Nem akartam egy egész útnyi lehetőséget adni anyámnak, hogy megint belőlem csináljon hibást. Torkig vagyok. Ugyan írtózok a Kyleal töltött időnek még a gondolatától is, de tudom, hogy elég lesz ha csak bezárkódok a "szobámba" és csak akkor jövök ki ha muszáj. Igen ez töketes taktika lesz. Billel és apuval bevittük a cuccaim a házba, azon belűl is a szobámba. Be kell ismerem, hogy rohadt jól nézett ki a szoba. Világos szürke falai voltak fehér bútorokkal. A falakon égők lógtak, amikre majd képeket lehet csíptetni és a szoba közepén egy francia ágy állt. Elégedetten dobtam le a táskáim és terűltem szét az ágyon. Ha már úgyis itt kell töltenem az elkövetkezendő 8 hónapot, legalább a szobám jól néz ki

-Audrey- nyitott be a szobába Lucy. Jajj ne, nem bírom ezt a nőt. Felemeltem a fejem, hogy ránézhessek, de szerintem inkább hasonlított a fejem egy drogoséra, mint egy értelmes lányéra. Hát nah, ez van

-Megkaptuk a tankönyveket az új sulidból. Majd be kéne kösd őket- mosolygott rám. Mivan?!?! Eddig szó sem volt új suliról

-Új suli? Ez egy rossz vicc ugye?- reménykedtem, dehát mint mondtam utál az univerzum...
________________________________________
(   -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏