𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

39. rész

-Jó lesz ez így?- libbentem ki az ajtón, hogy megmutathassam Liamnek a kinézetem. Egy vékony anyagú, csipkés, kifejezetten kihívó, combközépig érő, feszülős ruha volt rajtam. Hajamba lágy hullámok pihentek, szám egy vörös árnyalatban pompázott és lábamon a kedvenc fekete magassarkúm nyomta labujjaim. Nem voltam túl visszafogott, ismerjük be

-Ejha, te aztán nem bízod a véletlenre- bólintott elismerően Liam
-Mi ez a nagy kiöltözés és kinek szól?- kérdezte gyanakvón

-Semmi- vontam meg a vállam. Ő egy egyszerű fekete inget viselt egy nyaklánccal feldobva azt.

-Persze, én meg el is hiszem- méregetett összehuzott szemmel

-most írt Ethan, mindjárt itt van értünk- tereltem a témát

-Oké- vonta meg a vállát

-Az a tervem, hogy ma úgy leiszom magam, hogy holnap semmire ne emlékezzek -osztottam meg vele ötletem

-Szintén- mondta- rámférne

-Hogyhogy?- kaptam legjobb barátomra a tekintetem

-Eléggé összevesztünk Jessel- vakarta meg a tarkóját lehangoltan

-Mi történt? - kérdeztem vissza aggodalmasan

-Tegnap este éppen a telefonjám mutatott nekem valamit, amikor kapott egy értesítést, jobban mondva egy üzenetet egy csávótól. Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet, de amikor már annyi érkezett, hogy azt hittem fel fog robbani a készülék rákérdeztem, hogy ki az. Feszűlt lett hirtelen és lerendezte annyival, hogy nem fontos. És nyílván kiakadtam, olyan mintha titkolna előlem valamit, aztán ő akadt ki rám, hogy nem bízok benne, aztán mérges lettem és eljöttem. Azóta nem beszéltünk- fejezte be monológját egy nagy sóhajjal kísérve. Együtterzően a hátára tettem a kezem

-Minden rendben lesz. Ha szeretitek egymást ennyi nem választ el titeket- mosolyogtam a fiúra aki egy ölelésbe húzott. Telefonom csipogni kezdett, ami azt jelezte, hogy Ethan írt, hogy megérkezett értünk

-Ma este nem akarlak szomorúnak látni- fenyegettem meg- érezd jól magad és lazulj el

-Úgy lesz- vigyorgott rám

-Induljunk, megjött Ethan- böktem a telefonom felé, majd leromboltunk az emeletről és felvettük dzsekijeinket. Kyle már elment, ő is ott lesz a buliba. Kiléptünk a bejárati ajtón és bezártam azt, majd bepattantunk Ethan kocsijába. Mindketten hátra ültünk, de én előre hajoltam, hogy nyomhassak egy csókot a zöld szemű fiú szájára köszönésképp. Az utat végig beszélgettük, Liam és Eth egész jól kijöttek egymással úgy láttam. Milyen irónikus. Közösen utalják Kylet. Kyle. Mindig csak Kyle. Ethan leparkolt a buli helyszíneként szolgáló ház előtt, majd kipattantumk. Ethan mellém lépve összekulcsolta kezeinket, majd a bejárati ajtó felé indultunk. Nem csöngettünk, úgy se hallaná senki, csak benyitottunk. Már messziről hallani lehetett a hangos zenét, de most olyan hangos volt, hogy kiabálnunk kellett ha hallani akartuk egymást

-Mit kértek?- kérdezte Liam

-Valami erőset- vágtam rá egyből, mire Ethan először meglepődve, majd mosolyogva nézett rám

-Lepj meg tesó- nevetett fel, mire Liam bolintott, majd elindult a konyha felé. Ő már sokszor volt itt, ismerte a járást.
-Nem is mondtam milyen dögös is vagy ebbe a ruhában- lépett közel hozzám Ethan és kezét a derekamra helyezte. Végig nézett rajtam, majd fülemhez hajolt és bele suttogta:
-De megnéznélek nélküle is- lehelte, majd hírtelen fenekembe markolt. A meglepettség miatt egy halk sikoly hagyta el ajkaimat. Mi a fene? Elhúzodtam tőle és pont amikor kérdőre akartam vonni, Liam jelent meg a poharakkal a kezében. Megállt mellettünk és kiosztotta az italokat