𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚑𝚊𝚝𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚖𝚘𝚛𝚎, 𝚋𝚞𝚝 𝙸 𝚌𝚊𝚗'𝚝 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚎𝚜𝚜

31. rész

Audrey szemszöge

Az ajtóban elforgatva a kulcsot beléptem a hatalmas házba. Valamiért sokkal jobban otthon éreztem magam, mint anyuék házába és ez megrémített. Ledobtam a táskám a fal tövébe és lassú léptekkel közelítettem a nappali felé. Hírtelen léptek zaja ütötte meg a fülem, majd megláttam Kylet. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Rámvezette gyönyörű tekintetét, majd agresszívan, nagy hévvel indult el felém. Elakadt a levegőm az elszántságot látva a szemében, ezért ijedten hátrani keztem. Soha nem adott okot rá, hogy féljek tőle, de ez alkalommal napokra tűntem el és nem tudtam mire számítsak. Megállt előttem, mire a levegőm visszatartva vártam, hogy mi fog ezután történni, majd hírtelen a tarkomnal fogva magához rántott, úgy hogy az arcom a mellkasába fúrodjon és becsukott szemmel beleszagolt a nyakamba. Ledöbbenten ácsorogtam, miközbe Kyle férfias illata bekúszott az orromba. Megmagyarázhatatlan nyugalommal telt meg a lelkem. Lehúnytam a szemem és átadtam magam az érzésnek ahogy a fiú védelmező karjaiba tart. A hasamban feléledt az állatkert és a szivem örűlt tempóba dobogott.

-Soha többet ne csináld ezt velem!- suttogta, de nekem kipattantak a szemeim és az előbb érzett nyugodtság szétfoszlott bennem

-Én? Én ne csináljam ezt veled?- ripakodtam rá hitetlenűl.
-Azért voltal velem normális, hogy megdughass egy ribancot aztán hírtelen lesmárolsz és amikor kérdőre vonlak annyit mondasz, hogy valahogy el kellett hallgattatni és akkor én ne csináljam ezt veled? -akadtam ki
-Neked agyi bajaid vannak?

-Audrey!-szólt rám és mérgesen fújtatott egyett

-Mi Audrey? Én hülye azt hittem, hogy Liam talán igazat mondott és tényleg aggódtál értem, de nyilván most is én voltam a hülye- ordítottam az arcába, majd sok kigördülő könnycseppel az arcomon felrohantam a lépcsőn a szobám felé, ignorálva a nevemet kiáltozó Kylet. Hihetetlen, hogy pár másodperc alatt tudja még jobban elrontani a napomat...

○●○

A gyomrom vészes korgással adta tudtomra, hogy nem kerülhetem el a Kylelal való találkozást ha nem akarok éhen halni. Nagyot sóhajtva dugtam ki a fejem a szobám ajtaján. Már este 11 óra is elmúlt. Szinte lábujjhegyen mentem végig a lépcsőn lefelé vezető úton és a konyhába vettem az irányt. Amilyen az én szerencsém Kyle pont az asztalnál űlt és telefonozott. Újabb sóhaj hagyta el a számat, majd szó nélkül, mérgesen a hűtöhőz léptem és kivettem belőle a gyümölcsöket. Összedobtam egy kevés gyümölcssalit, majd félrerakva az elkészűlt tányérral a mosogatóhoz léptem és feldúltan nekikezdtem a koszos cuccok elmosogatásának. Éppen a kés mosogatása közben kukkantottam Kylera akinek csak a hátát láttam és a telefonját, aminek a képernyőjén éppen az egyik évfolyam társam instája volt megnyitva, akiről köztudott, hogy egyáltalán nem szégenylős, már ha értitek mire gondolok. Fogalmam sincs miért, de az eddigi haraghoz féltékenység is csapódott. Az idegtől remegni kezdett a kezem és azt hittem, hogy felrobbanok. Ekkor éreztem meg egy kurva szar érzést a tenyeremen.

-Basszameg!- káromkodtam ingerűlten, amint megláttam, hogy én bizony megint voltam olyan ügyes, hogy elvágjam a kezem. Esküszöm legközelebb meg véletlen leszúrok valakit. Bár most, hogy belegondolok nem is lenne olyan rossz. Van pár jelöltem. Kyle amint meghallotta "nőies" kirohanásom féltőn fordult felém, hogy lássa mi történt. Tekintetét a tenyeremre vezette és egyből meg is látta a vörös vércseppeket rajta. Szinte felugrott a székről és egyből odasietett hozzám. Meleg leheletét éreztem a nyakamon végigszántani. Óvatosan megfogta a csuklóm és maga felé húzta, hogy megnézze mennyire lett mély a vágás.

-Basszus babam, vigyázhatnál jobban magadra, hogy ne mindig nekem kelljen-csóválta a fejét miközbe az egyik fiókhoz nyúlt, hogy kivegyen belőle egy ragtapaszt. Lebénűltam. Most komolyan babámnak hívott vagy csak annyi vért vesztettem, hogy képzelődök is? Kyle leszedte a ragtapasz hátulját és finoman, ügyelve hogy ne okozzon fájdalmat, gyengéden nyomta rá a bőrömre. Nagyokat pislogva pillantottam fel a fiú arcára és szívem megdobbant ahogy láttam milyen szeretettel és gondoskódón figyeli a tenyerem. Hát én tényleg bekattantam. Talán nem emlékszem rá, hogy ittam de közbe tök részeg vagyok. Volt már rá példa...

-K-köszönöm- akadtam meg egy pillanatra és zavaromban oda-vissza kapkodtam a tekintetem, hogy elkerüljem a szemkontaktust. Hevesen dobogó szívemtől alig hallottam a saját szavaim és féltem, hogy talán Kyle is hallja. Annyira lehetetlen kiigazódni rajta

-Mi a baj?- kérdezte és hatalmas tenyerét végigsimította az arcomon. Eltátottam a szám. Hatalmas erőt kellett vennem magamon, hogy felocsúdjak és válaszolni tudjak.

-Én...- kezdtem bele, de elhallgattam. Hogy fogalmazzam meg mind azt ami bennem van?

-Te mi?- húzta fel a szemöldökét

-Én nem bírom a hangulatingadozásaid. Egyáltalan nem tudok kiigazódni rajtad. Az egyik pillanatba egy fasz vagy és ordíbálunk egymással a másikba meg már full kedvesen a kezem kezeled le. Most akkor mi a fasz van?-akadtam ki és miközbe ezt kimondtam az indulataim egyre jötte vissza

-Jó éjszakát Aud!- köszönt el és a szobájab ment. Ez most komoly? Semmi reakció? Tényleg? Ennyit nem érdemlek? Reménytelenül roskadtam le a székre és próbáltam feldolgozni a történteket...

________________________________________
(   -_･)ᡕᠵ᠊ᡃ່࡚ࠢ࠘ ⸝່ࠡࠣ᠊߯᠆ࠣ࠘ᡁࠣ࠘᠊᠊ࠢ࠘𐡏