Eltitkolt Érzelmek ✨

18. Rész

Erősen tűzött a nap, hatalmas forróság volt, főleg így délben. Az utak tele voltak autókkal és emberek sokaságától nyüzsgött az egész város. Alig telt 10 percembe, meg is érkeztem a megbeszélt bisztróba, közvetlen a Duna partja mellett. Gyönyörű volt, mind a víz csillogása, mind a túloldalon fekvő Buda.
Mivel Mira még nem érkezett meg, ezért gyorsan írtam neki, majd helyet is foglaltam az egyik árnyékosabb asztalnál.

Rengeteg fiatal volt még rajtam kívül, egyedinél egyedibb megjelenéssel. Úgy látszik itt nem félnek az emberek megmutatni, kik is ők valójában. Egyre jobban tetszik.

Egyszer csak Mirát láttam meg közeledni a távolban, és valószínűleg ő még nem ismert fel engem, szóval fel is pattantam, hogy odasiethessek hozzá. Ekkor vettem észre, hogy éppen telefonál valakivel.

"Biztos vagy benne? Jó akkor majd megkérdezem őt is" - tette le a telefont egy kicsit idegesen. Feszültnek tűnt, mi történhetett?

Zsebébe csúsztatta a telefonját, majd felnézett rám, elmosolyodott és azonnal meg is ölelt. Kicsit furcsa volt az egész, de nem bántam.

- Szia Lana, na te is most értél ide? - kérdezte.
Most sokkal boldogabbnak tűnt, mint tegnap este, majd kiugrott a bőréből.
- Ja hát igen, de már itt vagyok egy ideje. De foglaltam helyet - mutattam az asztalra és a széken heverő cuccaimra. - Tudod, szerettem volna egy kicsit körbenézni... - meséltem lelkesen, de Mira közbevágott.
- Várj, te az asztalnál hagytad minden cuccodat? - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Mi... miért? Csak idejöttem köszönni - magyarázkodtam zavartan.
- Sosem hagyhatod ott a táskád sehol. Ez alapszabály Lana. Tele van a hely emberekkel, bárki kirabolhat egy pillanat alatt - magyarázta szigorúan, miközben visszasiettünk az asztalhoz.
Hirtelen viszont hideg vízpermetet éreztem meg a bőrömön ami felülről jött. Nagyon váratlanul ért a dolog, azonnal hátrébb is ugrottam.

- Nem jössz? - nevetett Mira.
- Ez meg mi a franc? - mutattam értetlenül a vízpermetes "kapura".
- Ömm, az csak ilyen párásítós cucc - vont vállat, - sok ilyen van erre fele - tette hozzá.
- Hát oké... nem láttam még ilyet - magyarázkodtam kínos mosollyal.
- Sejtettem - nevetett, oldva a hangulatot - na gyere, üljünk le - nézett rám lelkesen.
Nem sokra rá meg is érkezett a pincér, majd kikértük az italokat és az ebédünket.
- Amúgy történt valami izgalmas tegnap miután elmentem? - kérdezte Mira, majd belekortyolt a mangós limonádéjába.
- Hát igazából a srácok nagyon sokat ittak, a végén már beszélni is alig tudtak - nevettem - de amúgy semmi különös - zártam le a mondatot gyorsan.
Nem akartam az este többi részéről beszélni... a Dhiosról meg pláne. Nem éreztem, hogy köze lenne hozzá.
- Ja és jut eszembe - tettem gyorsan hozzá - Álmos azt mondta, hogy valami Benihez mész. Ezt nem értem, hisz te még csak nem is említettél nekem Benit, sőt, azt mondtad, hogy hazamész - csaptam bele a dolgok közepébe. Próbára akartam tenni, kíváncsi vagyok mit reagál.
- Ja hát igen, Beni. Barátok vagyunk - vont vállat - ő a kiadójuk managere, szóval igazából elkerülhetetlen, hogy ne beszéljek vele néha - magyarázta.

Kicsit olyan kamu szaga volt az egésznek, de úgy voltam vele, biztos csak én gondolom bele.

- Ahaa, értem - bólintottam egyetértően.
- Vele telefonáltam az előbb is. Említette, hogy kérdezzek meg tőled valamit - mondta kicsit idegesen.
- Na és mit? - kérdeztem meglepetten, miközben belekortyoltam a görögdinnyés smoothiem-ba. Még sosem ittam ilyet ezelőtt, de valami isteni volt.
- Lesz este egy buli - kezdett bele feszengve - szóval ott lenne Beni, pár ismerősünk meg ugye én... és Beni arra gondolt, hogy te is eljöhetnél, ha van kedved- mosolygott nem túl őszintén. Nem úgy tűnt aki annyira lelkesedne az ötletért.
- És te nem akarod, hogy menjek? - kérdeztem rá egyenesen.
Aki ismer az tudja, hogy ami a szívemen, az a számon.
- Dee, gyere nyugodtan, csak... - kezdett bele.
- Csak mi?
- Szóval a Monroes srácok nem lennének ott... legalábbis Benin kívül senki... és nem lenne szerencsés ha visszajutna Álmoshoz - mondta komolyra fordítva a szót.
- Én nem mondom, de ha tényleg csak barátok vagytok akkor miért nem szabad tudnia? - kérdeztem.
- Áh, nem ismered még őt. Fix, hogy túlgondolná és belelátna minden hülyeséget - forgatta a szemeit Mira - hagyjuk ki ebből az egészből az Álmit, kérlek - nézett komolyan a szemeimbe.