Eltitkolt Érzelmek ✨

16. Rész

- Petra, hozol nekem vizet? - keltem fel Dhio álmos hangjára. Petra?
- Még mindig Lana vagyok - fordultam felé majd megigazítottam kócos hajamat.
- Este még nem Petra voltál...? - nyitotta ki lassan a szemeit, majd érdeklődve szemlélni kezdett.
- A barátnőd volt a Petra? - kérdeztem rá lényegre törően.
- Barátnőm? - vágott még értetlenebb fejet.
- A vörös hajú lány - pontosítottam.

Ennyire nem emlékezne?

- Jaa Lana tényleg, Lana vagy - vágta rá azonnal, majd a telefonjáért nyúlt, mit sem törődve a kérdésemmel.
- A vöröshajú a Petra nem? - húztam fel a szemöldökömet válaszra várva.
- Jézus már 11 óra. Patrikék, merre? - kérdezte Dhio, meg sem hallva a kérdésemet.

Miért nem válaszol? Mi olyan nagy dolog ebben?

- Nem tudom - válaszoltam flegmán, majd szinte kipattantam az ágyból és a konyha felé indultam.

Így természetes fényben még nagyobbnak tűnt a kupi a házban. A fürdőszoba ajtó tárva nyitva, földön pedig az összes ágyneműhuzatom és Dhio ruhái egy kupacban. A nappaliban a szürke kanapé, nagy folttal rajta, a dohányzóasztalon pedig a rajtahagyott Whiskys üveg. Kezdtek derengeni az esti dolgok.

- Hova mentél? - hallottam meg Dhio hangját a szobámból.
- Reggel van, csinálok reggelit - válaszoltam egyértelműen.
- De akkor nem hozol vizet? - kérdezte reménykedve.
- Majd visz a Petra. Őt kérted meg nem? - mosolyogtam gúnyosan.
- Kérlek Lanaaa - ezek szerint mégis csak tudja a nevemet.
Nem válaszoltam semmit, csak töltöttem neki egy pohár vizet és a szobámba vittem, neki.

- Kösz... PETRA - kapta ki kezemből a poharat, majd szerintem kettőt pislogtam, és már üres is volt. Nem szóltam semmit csak elvettem tőle.

Látom szeret idegesíteni. Sebaj, hisz vevő vagyok én a visszavágóra.

- Mit csinálsz reggelire? - kérdezte miközben fáradtan beletúrt kócos hajába.
- Nem tudom - De te úgy se kapsz belőle, gondoltam magamban.
Kisétáltam a konyhába, majd a hűtő felé vettem az irányt. Ha legalább 3 sörösüveget nem találtam út közben, akkor egyet sem. Végig kutattam a hűtő teljes tartalmát, de egy doboz tejen és vagy egy kartonnyi pián kívül semmit se találtam benne.

Mit esznek ezek? Csak nem tejen és alkoholon élnek... bár már azon se lepődnék meg szerintem.

- Ömm, nincs a hűtőbe semmi, mit együnk? - kérdeztem tanácstalanul.
- Figyelj Lana - jelent meg a hátam mögött váratlanul Dhio - most mondani fogok valamit, de nem mondhatod el Patriknak - nézett rám szigorúan, és őszintén meg sem tudtam szólalni. Továbbra is egy szál alsóban volt, és meg kell hagyni, nem nézett ki rosszul... szóval próbáltam visszafogni magam és nem túl feltűnően nézni bámulni...

Szemkontaktus Lana, szemkontaktus!

- Hogy mi? - kérdeztem vissza kissé zavarodottan.
- A tejes dobozban igazából nem tej van - mondta sejtelmesen.
Közelebb lépett majd kivette és megrázta a "tejet".
- Dugi pisztácia, hogy Patrik ne nyúlja le - röhögte el magát.
- Najó, ez most komoly? - nevettem én is. Nem számítottam semmi legális dologra. - És ha Patrik tejet akar inni? - tettem karba kezeimet.
- Pont ez a kulcs, mert laktózérzékeny - vette magához a dobozt.

Most teljesen más volt, mint az este. Nem voltak pirosak a szemei, bunkó sem volt, sőt teljesen frissnek és vidámnak tűnt, még így kicsit másnaposan is. Vidéken azért elég gyakran találkoztam másnapos emberekkel, és megfigyeltem, hogy mindig mélyebb és érdesebb a hangjuk ilyenkor. Most Dhionak is az volt... és hogy őszinte legyek, kifejezetten jobbnak találtam így.

- És te pisztáciát terveztél reggelizni? - kérdeztem poénkodva.
- Neked is adhatok egy picit - mosolygott rám aranyosan, majd bekapott pár darabot és a kanapé felé vette az irányt. - Ihj, na várjál ezt le kéne takarítani... amúgy mi is volt végül az este, nem igazán rémlik pontosan, hogy is kerültem oda hozzád? Mikor jöttél te egyáltalán haza? - kérdezte, miközben felkapott egy világosszürke melegítőnadrágot.

Nem sokat javított a helyzeten, de javított, szóval mostmár legalább rá tudtam nézni anélkül, hogy rákvörösre ne pirultam volna azonnal.

- Hogy mi történt? Hát Patrikékkal vacsoráztunk, aztán hazajöttem és ott voltál a szobámban valami lánnyal, aztán...
- Várjál, ne folytasd, beugrott - nevette el magát Dhio kicsit kínosan.
- Akkor mostmár rémlik - jutottak eszembe az emlékek, amikor először láttam.