Eltitkolt Érzelmek ✨

7. Rész

A telefonom is kiesett a kezemből, ami egyenesen a kanapé alá csúszott be.

- Jézus jól vagy Lana? - szaladt oda hozzám Patrik, majd segített felállni. Ekkor hangos röhögésre lettem figyelmes, ami egyenesen a nappali kis fotelből érkezett. Gyorsan kifújtam magam, majd a hang irányába pillantottam, hogy megtudjam kivel is van dolgom.

Teljesen ledöbbentem...

Barna haja volt és csillogó zafírkék szemei. Egy fekete kis kalapot viselt, amin eléggé meglepődtem, mivel azt hittem ilyet gáz hordani. Vagy is hát nálunk senki nem hordott ilyeneket. Egy neonpink pulcsit viselt és egy sötétkék, néhol kiszaggatott farmert. Lábát felhúzva ült a fotelben, meglehetősen kényelmes pozícióban.

Olyan ismerős volt az arca, mintha láttam volna valahol...

Már épp kérdezni akartam Patrikot, amikor megpillantottam a dohányzóasztalra lerakott ikonikus kerek ezüst szemüveget.

- Na várjunk, te vagy az a Youngfly? - kérdeztem, reménykedve, hogy nem létező angol tudásommal jól ejtettem ki a nevét, másrészt pedig azért, hogy tényleg ő legyen az.
Csak ravaszul rám mosolygott, majd szótlanul vállat vont.

Miért ráz ki a hideg, csupán a mosolyától?

- Ja Lana várj, akkor már bemutatom neked - szólalt meg Patrik, aki éppen a telefonomat halászta az ágy alól - szóval bemutatom neked Álmost. Álmi, neked meg Lanát, az unokatesómat - nézett ránk felváltva.
- Hali... - köszöntem kissé megszeppenve.
- Szia - mosolygott rám Álmos.

Hogy nézhet ki valaki ennyire jól? Fogadni mernék, hogy van barátnője.

- Nyugodtan ismerkedjetek. Lana te biztos láttad már klipekben. Azt mondtad megnéztél párat - mondta Patrik.

Tudom, hogy nem égetni akart, de nem akarom, hogy egy picit is azt gondolja Álmos, hogy nyomoztam utána.

- Csak kíváncsiságból meghallgattam a kiadó pár zenéjét - magyarázkodtam.
- Ja értem - bólogatott. - És hogy hogy Patrikhoz költöztél a nyárra? - kérdezte Álmos.

Olyan furcsa a kiejtése. Nem tájszólás, de mégis olyan furcsán ejtette a szavakat.

- Szeretném megismerni Budapestet, mivel jövőre ide járok majd egyetemre - meséltem.
Nem szólt semmit csak a telefonját kezdte babrálni, majd hirtelen felállt és kisétált az erkélyre telefonálni.
- Miért nem szóltál, hogy lesz társaságunk? 5 percre tűnök el, erre már vadidegen fiúkat hívsz a házadba?! - kértem számon Patrikot kissé idegesen.
- Na figyelj, először is fogalmam sem volt, hogy jön, egyszer csak beállított... tudod nálunk ez így megy. Majd megszokod. Amúgy meg Álmi tök jó fej és nem fog rádhajtani, megnyugodhatsz - nevetett.

Nem igazán értettem, hogy ezt miért mondta. Ezzel a külsőmre utalt, vagy más van a dologban?

Elvégre Álmos is rózsaszínben volt... szóval... lehet nem is hozzám vonzódik - elmélkedtem magamban, bár Patriknál is pont ugyanezt gondoltam. Úgy tűnik itt Pesten nem szabad külső alapján rögtön arra gondolni.

- Inkább menjél készülődni, hamarosan indulunk a Gardenbe - nevetett Patrik, majd kibontott egy üveg sört.
- Te így fogsz vezetni? - kérdeztem értetlenül.
- Nem nyugi, taxival megyünk. Azért csak nem akarlak megölni már az első napon.
- Ezt úgy érted, hogy volt már olyan, hogy ittasan vezettél? - néztem a szemébe értetlenül.
- Előfordult. De ma nem lesz ilyen, megnyugodhatsz - vigyorodott el, majd belekortyolt a sörébe.

Jobbnak láttam, ha el kezdek készülődni, szóval visszasiettem a szobámba és gyorsan átöltöztem. Mivel ki volt nyitva az ablakom, ezért éreztem, hogy még mindig borzasztó fülledt meleg van odakint, ezért egy egyszínű fehér spagetti pántos top és egy hosszú farmernadrág mellett döntöttem. Miközben jöttünk, rengeteg lányt láttam meglehetősen rövid nadrágban, viszont tudva, hogy egy csapat 20 év körüli srác közé megyek, ezért inkább maradtam a hosszú farmeromnál, még ha meg is sülök.
Szőkésbarna hajamat gyorsan kifésültem, majd szokásos módon lófarokba kötöttem. Gyorsan tettem fel egy kis szempillaspirált, majd bekentem ajakírrel a számat. Pontosan tudom, hogy a korombeli lányok sokkal több sminket használnak, de én nagyon nem érzem jól magam annyi vakolatban.

Még indulás előtt bepakoltam a kis oldaltáskámba a fontosabb dolgokat, majd kisiettem a nappaliba Patrikhoz, hogy készen vagyok.
- Te aztán gyors voltál - nevetett. - Semmi hajmosás, szárítás göndörítés, vagy amit szoktatok csinálni?
- Én nem szoktam... - vontam vállat.
- Hát rendben, az biztos, hogy szerencsés lesz a barátod.... - itt kicsit megállt és elgondolkozott. - Neked nincs barátod, ugye? - kérdezte.

Nem tudom, hogy gonoszságból kérdezte, vagy csak simán érdekelte, de kicsit azért meglepődtem.

- Nem, nincs - sütöttem le a szemem zavaromban. - Ennyire látszik? - tettem hozzá nevetést színlelve.
- Csak érdekelt - emelte fel újra a sörét komolyabb válasz nélkül.
- Álmos az egyébként hova tűnt? - tereltem a témát.

Gyorsan körül is néztem, de sehol nem láttam a cuccait.

- Már elindult, mert felveszi a Mirát. Ő is jön vacsorázni, bocs, de elfelejtettem szólni. Remélem nem zavar - hadarta, majd felhúzta egyik lila színű cipőjét és kinyitotta az ajtót.

Ki az a Mira?

Még bőven világos volt, és a forróság sem enyhült sokat.
- Már nem azért, de nem lesz neked meleged hosszú nadrágba? - kérdezte nevetve.
- Nem veszek fel olyat, amiből ki van mindenem - fordítottam hátat, majd lesétáltam az időközben megérkezett taxihoz.
- Én nem szólok bele - nevetett gúnyosan.
Beszálltunk az autóba, Patrik pedig elmondta a taxisnak hova vigyen minket.

Nem tudom mire számítsak az estétől. Kicsit izgulok, de azért bízok benne, hogy normálisak lesznek a barátai és épségben hazajuthatok majd. És hogy nem fognak sokat inni.
Ezek a gondolatok futottak végig az agyamon, majd el is indultunk a Gardenbe.