Eltitkolt Érzelmek ✨

15. rész

Borzasztó rémálmom volt. Csak ott ültem a szobában és egy alakot láttam egyre jobban kirajzolódni, majd közeledni felém. Mozdulni próbáltam, de sehogy sem ment. A kisujjamat sem tudtam felemelni. Egyre jobban közeledett az árny és a mellkasomra nehezedett. Alig kaptam levegőt, minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak a szorításából, de mintha lebénultam volna. Ordítani próbáltam, de nem jött ki hang a torkomon.

Végül hatalmas erőlködés közepette, könnyek között sikerült végre kinyitnom a szememet, és amint ezt megtettem, meg is pillantottam a mellkasomat szorító érzés forrását. Dhio feküdt a hasamon, hangosan szuszogva, kezeit pedig a combjaimon éreztem. Szinte már keresztbe feküdt az ágyon, de valószínűleg nem szándékosan csinálta... egy picit azért zavarban éreztem magam. Hirtelen nagyon megijedtem, de olyan nyugodtnak tűnt minden. Szinte síri csönd, csak pár kocsi elsuhanó hangját lehetett hallani és persze Dhio levegővételét a hasamon. Édesapám jutott róla eszembe. Amikor pici voltam, mindig a fejemmel a mellkasán aludtam el. Szerettem hallgatni a szíve dobogását. Megnyugtatott.
De most mégis csak itt fekszik rajtam egy szinte vadidegen fiú, és nem nagyon tudtam mit is csinálhatnék vele. Annyira nem zavart a szituáció, de mégsem szerettem volna, ha arra ébred, hogy a testemen fekszik, szóval arrébb helyeztem a fejét, alá pedig egy nagy, puha párnát tettem. A kezével nem nagyon tudtam mit kezdeni, mivel nem szerettem volna felébreszteni, szóval minimálisan még így is hozzáért a lábamhoz. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, és nyugodtan aludni tovább.

Nem tudom mi lehetett ma a világgal, de valami hihetetlen világos volt a hold fénye, talán, mint még soha eddig. Biztos telihold van. (Vagy csak az utcán lévő lámpák fényét láttam) falun szinte mindig korom sötétség volt és sokszor még a csillagokat is látni lehetett. Nagyon nehezen tudtam elaludni ebbe a nagy fénybe, főleg, hogy a redőny rései közt beáramló holdfény pont a mellettem szuszogó Dhio kékeszöld haját világította meg. Próbáltam becsukni a szememet, de késztetést éreztem arra, hogy megérintsem...
Végül az ágy másik végébe másztam, majd a fal felé fordultam, hogy ne láthassam. Annyira furcsa, mennyivel meg tud változni a véleményed valakiről amikor melletted alszik.

De hisz az előbb még ivott és drogozott. És úgy kezelt mintha egy értéktelen tárgy lennél Lana. - Mondogattam magamnak amint rajta kezdett járni az agyam. Kellett nekem megengednem, hogy velem aludjon, mert most másra sem tudok gondolni.

Ránéztem az órára, negyed öt volt. Lassan kel fel a nap is. - állapítottam meg

És vajon Patrikékkal mi lehet? - tereltem el a gondolataimat. Biztos tiszta részegek... vagy már lehet ki is dőltek. - mosolyodtam el magamban, majd mostmár véglegesen is, sikerült lehunynom a szemeim.