Eltitkolt Érzelmek ✨

11. Rész

Gyorsan lecsavarta a kupakot és már töltött is egy méretes adagot. Semmiképp nem szerettem volna gyávának tűnni előttük, szóval gyorsan lehúztam az italt, gondolva: "essünk túl rajta".

- Lana, azt nem egybe kell... - kapta ki a poharat a kezemből Patrik, amíg én köhögve szenvedtem a whisky erős maró, szinte már égető hatásától.

Nagyon furcsa íze volt, még életemben nem ittam ilyet. De így elsőre nagyon nem jött be ez az aromás tömény lé.

- Jól vagy? - kérdezte Bj a sajátos, hülye nevetése közben.
Látszott, hogy nem komolyan kérdezte, úgyhogy csak a szemem forgattam, majd az asztalt kezdtem pásztázni, valamiféle ásványvíz reményében.
- Ennyire rossz?! - nézett rám Patrik nevetését visszatartva, majd felém nyújtott egy palackot.
- Ezt ti... ti, hogy tudjátok meginni? - néztem a srácokra értetlenül, miközben lecsavartam a vizem kupakját.
- Nézd Lana, így - mosolygott Ricsi, majd lehúzta a pohara alján maradt whiskyt.
- Én szerintem maradok a fröccsnél - nevettem.
- Te tudod - nézett rám Gabi - De azt nem, miből maradsz ki.
- Na mindegy - fújtam ki a levegőt, a téma lezárása jeléül.

A srácok tovább beszélgettek, egyre hangosabban és nekem egyre jobban kezdett fájni a fejem. Lehet mégsem volt olyan jó ötlet ez a whiskey...

Egyre fáradtabb voltam, már kedvem sem volt annyira becsatlakozni a beszélgetésbe. Csak hallgattam. Sok volt nekem ez az egész napos jövés-menés, pihennem kellett.
Már 11 óra körül lehetett, amikor Patrik végre valahára felhívta a taxit. Imádkoztam, hogy értse a taxis srác, hogy mit mond. Talán mindenki közül rajta és Bj-n érződött a legjobban a részegség.
Ricsi csak ült és bámult maga elé, Patrik össze visszabeszélt már, akár csak Ricsi.
Nagynehezen megérkezett a taxi, szóval összepakoltam a cuccaimat, majd a kijárat felé vettem az irányt.

- Lana, - szólt oda nekem Patrik lassan és artikulálatlanul.
- Hm? - kaptam fel a fejem. Már szinte majdnem elaludtam ülve a fáradtságtól.
- Figyelj... - nyelt egyet - megmondom a taxisnak, hogy téged vigyen haza, hozzám. - mondta akadozva részeges hangján, miközben kinyitotta nekem a bisztró ajtaját. - Viszont én még megyek fel Gabiékhoz rendben? Itt a kulcs, majd reggel fele érkezek, ne menj sehova, ne nyiss ajtót senkinek, ne hívj át senkit. Majd Dhio is érkezik hajnalba valamikor... majd... - nyögte ki nagynehezen Patrik és a kezembe nyomta a zsebéből mindeközben előhalászott lakáskulcsát.
- Jaa, hát oké - álltam pislogva meglepettségemben. - De azért vigyázz magadra. - szóltam halkan oda Patriknak, de szerintem észre sem vette, hogy hozzá beszélnek.

Kisétáltunk az étterem elé, ahova nemsokára már érkezett is a taxi. Amíg nagynehezen bepréseltük magunkat a kis taxiba 5-en, Bj elmagyarázta viszonylag érthetően a sofőrnek, hogy mit is akarunk pontosan.
A taxisofőr csak unottan bólintott, majd elindította a kocsit. Gondolom hozzá van már szokva a matt részek fiatalokhoz.

Útközben csak az ablakon bámultam ki, figyeltem a gyönyörű bevilágított éjszakai Budapestet. És hogy hiába volt már közel éjfél, szó szerint nyüzsgött a város az élettől. Bármerre néztem, történt valami érdekes. Minden bár tele volt, pont ahogy a hidak is. Elvégre szombat este van...

Pár perc múlva meg is érkeztünk Patrik lakásához, ahol csak én szálltam ki az autóból. Gyorsan elköszöntem a többiektől, de szerintem fel sem fogták nagyon mi történik.

Elővettem a kulcsot, majd kinyitottam a bejárati ajtót. Ismét csak ugyanaz az "Patrik illat" fogadott.
Azonnal a szobám felé vettem az irányt, ami meglepetésemre be volt zárva.
Már bent megfigyeltem, hogy nem kulcsos az ajtóm, inkább a wc ajtókhoz hasonlít, hogy csak belülről lehet bezárni. Patriknak is ilyen furcsa ajtója van. De várjunk csak... ez egy dolgot jelenthet. Valakinek lennie kell a szobámban.