Eltitkolt Érzelmek ✨

3. Rész

- Szia, Lana vagyok - köszöntem vigyorogva.
Igyekeztem pozitív első benyomást kelteni Patrikban.
- Igen tudom, az előbb beszéltünk - nevetett ki, majd beindította a kocsit és kiparkolt.

Fogalmam sem volt mégis mit kellene mondanom, nagyon furcsa volt az egész szitu, szóval inkább csak az ablakon bámultam kifelé. Nagyjából 2 éve járhattam utoljára pesten, de akkor is csak osztálykirándulás miatt. Még sosem jutott időm úgy rendesen a városra. Hatalmas panellakások suhantak el mellettünk és persze rengeteg kocsi. Szerintem egy helyen ennyit még életemben nem láttam.

Patrik teljesen nyugodtan vezetgetett mellettem, miközben rá-rá pillantgatott az instagrammot böngésző telefonjára... Először szólni akartam volna, hogy lehet inkább az utat kellene figyelnie, de végül úgy döntöttem, hogy most az egyszer nem akarok beleokoskodni mindenbe. Helyette inkább beleharaptam a szendvicsembe, és a telefonomon lévő fruit ninja játékkal kezdtem el elütni az időt.

- Te még játszol ezzel? Hol élsz te, 2015-ben? - gúnyolódott.
Nagyon vicces — Gondoltam magamban.
- Neked nem az utat kellene figyelned inkább? - vágtam vissza, majd az ablak felé fordítottam a fejemet.
- Egyébként nyugodtan rám is nézhetsz, nem harapok.
Nem értem miért ilyen már most. Én semmit nem ártottam neki.

Pesten vajon minden srác ilyen?!

Nem akartam gyávának tűnni, szóval rögtön a szemébe is néztem jelezve, hogy én bizony nem félek. Teljesen úgy nézett ki, mint a képeken. Lila rasztás haja volt, amit még mindig nem tudok hova tenni és egy szintén csak lila márványos rövidujjút viselt. Mi ez a sok lila mindenhol? Talán meleg lenne?

- Miért ne néznék rád? Csak onnan, ahonnan én jöttem nem így néznek ki a "férfiak" - mutattam idézőjelet az ujjaimmal, ezzel is tovább bosszantva Patrikot.
- Na hát akkor lehet inkább be sem mutatlak a barátaimnak - nevetett ki, - mi már nem a huszadik században élünk. - tette hozzá.
Nem tudtam mit válaszoljak szóval inkább ráhagytam a dolgot és vártam, hogy megérkezzünk.

Nem tehetek róla, hogy vidéken nem festeti mindenki kékre és lilára a haját. Én oviban még úgy tanultam, hogy a lila az a lányok színe, de ezek szerint itt, pesten már nagyon más elvek szerint élnek az emberek, mint odahaza.

- Na, figyelj, nem akartalak megsérteni. Csak vicces látni mennyire nem vagy városi csaj.
- Nem haragszok - böktem oda neki, majd ismét csak a csirkés szendvicsembe haraptam.
- Látom. - válaszolt flegmán.
- Szerintem kezdjünk tiszta lappal. - Fordultam felé. Bólintott. - Szóval Lanának hívnak és most végeztem a gimivel. Fogorvosnak tanulok és jövőre ide, pestre fogok egyetemre járni.
- Na az azért nem semmi. Sok sikert hozzá.
- Mesélsz te is magadról? - kérdeztem.
- Patrik vagyok, 20 éves. Csepelen lakok, jelenleg közös albérletben haverommal, Dhio-val.
- Ki az a Dhio? - Kérdeztem meglepetten.

Hirtelen annyi kérdés záporozott a fejemben, hogy nem is tudtam melyiket tegyem föl előbb. Miért lakik nála egy másik srác... talán járnak? És én erről miért nem tudtam eddig?

- Haverom - válaszolt vállat vonva.
- De milyen név az, hogy Dhio? - helyesbítettem.
- Művészneve, Dhionn. Akár csak nekem a Falkon. Már annyira a részévé vált, hogy a hétköznapokban is így szoktuk hívni, főleg, hogy ki nem állhatja az eredeti nevét. - magyarázta.
- És te tényleg rappelsz? - tértem a lényegre.
- Persze. Egy egész nyárra hozzám költözöl, de még azt sem tudod, hogy ki vagyok? - nevetett, de most úgy tűnt nem gúnyolódásból teszi.
- Hát már igazán bocsánat, hogy nem kezdtem el nyomozni azután, hogy híres vagy.
- Azért híresnek nem nevezném magam. Csak egy pár barátommal csinálunk zenéket. Egyik barátomnak, Gabinak van is egy kiadója.
- Tényleg? - csodálkoztam.
Hogy nem tudtam erről eddig? Gyorsan előkaptam a telefonomat és beírtam a nevét youtube-ra.

Hypebeast — 2,5 millió megtekintés - Olvastam fel hangosan.

- Ohh, szóval már rám is kerestél?
- Csak érdekelt, hogy ki vagy - vontam vállat.
- Jó akkor úgy tűnik nem úszom meg. Inkább elmesélem. 3 éve csatlakoztam a barátom King Monroe Sound nevű kiadójához és azóta ott nyomom. Volt pár zeném, amik nagyobb sikereket értek el, de még csak most kezdek belejönni a dolgokba. 6-an vagyunk a kiadóba, év elején lépett ki a 7. tag, Dhionn. Igen, ő az aki nálam lakik. Vagy is hát most már nálunk - tette hozzá.
- Huh, hát ez érdekesen hangzik - mondtam miközben próbáltam hova tenni a hallottakat. Hirtelen túl sok volt ez a rengeteg információ, szóval jobbnak láttam, ha nem kérdezek többet.

Nem is lett volna időm, mivel már meg is érkeztünk Csepelre, Patrik lakásához. Gyorsan összegyűrtem a szendvicses papírt és beledobtam a kistáskámba, majd kiszálltam a kocsiból. Meleg, párás, szellős idő volt, de koránt sem volt olyan tiszta a levegő, mint odahaza. Kivettem az autóból a 2 kis bőröndömet, majd a bejárat felé indultam el.