Eltitkolt Érzelmek ✨

35. rész

Dhio csak minden szó nélkül kiszállt az autóból, majd a csomagtartó felé indult. Egy kisebb fehér zacskót vett ki belőle, amit azonnal zsebre is rakott.
Meglepetésemre egy pillanatra viszont mégis csak visszaszállt mellém.

- Csak a telefonom - zárta le ennyivel, miközben zsebrerakta
- Dhio... ki.. kiszálljak? - dadogtam összezavarodva.

Halvány fogalmam sem volt, mégis mit vár tőlem, maradjak-e, vagy menjek vele..

- Nem, maradj itt és ki ne szállj nekem. 2 perc lesz az egész, addig telózz, vagy amit akarsz - utasított.
- Ren.. rendben - feleltem, majd becsapta a kocsiajtót.

Egyre jobban kezdett érdekelni a dolog, pláne, hogy láttam, hogy Dhio ennyire titkolja.

Mégis milyen csomagot ad át? És kinek? És mégis miért jöttünk egy ennyire lepusztult helyre? - futottak végig a gondolatok az agyamon, mikor is egy férfi alak kezdett közeledni, az autótól úgy 5-10 méterre álló Dhiohoz.

Minél közelebb ért, annál rosszabb érzés fogott el.
Magas férfi volt, fekete trikóban és hasonlóan szaggatott farmerben, mint amit a srácokon is láttam korábban. Mivel észrevettem, hogy Dhio nem állította le teljesen az autót, így sikerült egy kicsit lehúznom az ablakot, hogy hallgatózhassak. A magas alak megállt Dhio előtt, majd előhúzta kezeit fermere zsebéből. Vélhetően a tárcáját vehette elő, de egy bokor takarásától nem láthattam pontosan, ahogyan az arcát sem. Szinte már a levegőmet visszafolytva figyeltem és igyekeztem elcsípni egy két szót a beszélgetésükből.

- Először a pénz - hallottamm Dhio határozott hangját.
- De figyelj tesó, jövő hónap, esküszöm átutalom - felelte a férfi, mély dörmögő hangján.
- Biztos, hogy nem. Azt mondtad megvan a pénz - rivallt rá Dhio.
- Csak egy része.. mert másra kellett az utolsó pillanatban - magyarázkodott - csak add ide a cuccot és már holnapra a számládon lesz a pénz.
- Nem ebben egyeztünk meg, nem fogok kivételt tenni senkivel. Haa most úgy akarnám, 20 másik vevőt találnék rá, aki azonnal ki tudná fizetni - ellenkezett Dhio, karba tett kézzel.
- Nemár tesó, baszki, tényleg megadom..
- Majd, ha meglesz a pénz talán újra megbeszélhetjük, de ezek után biztos nem viszem le neked faszom Debrecenbe. Vagy kereshetsz mást, de kétlem, hogy olyan jó árut találnál, mint amit mi adunk.
- Árultok? Tehát többen vagytok? - bátorodott fel a férfi - beszélni akarok a főnököddel.
- Na, nehogy még neked álljon feljebb - kiáltott rá Dhio idegesen - Vagy fizetsz, vagy lépek - jelentette ki egyértelműen.
- Tuti ott van a zsebedbe, csak add oda, ne bassz már fel - vállt egyre feszültebbé az alak.
- Faszom már, nekem ez ennyi volt. Jöhettem ide is feleslegesen - mérgelődött, majd bármi hozzáfűznivaló nélkül, csak hátatfordított a pasasnak és az autó irányába indult, de mielőtt beszállhatott volna, hangos koppanásra lettem figyelmes. Valószínűleg egy kővel dobhatta meg a kocsit a férfi, aki egyre közelebbről ordibált Dhionak.

- Ja hogy így állunk? - kiáltott fel a férfi - Csak úgy hátat fordítunk az ügyfélnek mi? - Tudom hol laktok, aztán nehogy valamikor ne lásd újra az egyik haverodat. Vagy mondjuk a kis ribancaidat, akiket naponta cserélgetsz. Látom az egyiket most is magaddal hoztad - nevetett önelégülten.
- Húzzunk innen a picsába - szállt be mellém Dhio, majd szinte azonnal padlógázt nyomott, és elhajtott a helyszínről.

Pár percig csak lesokkolva bámultam magam elé, teljesen megfagyott a vér az ereimben az előzőbbiektől. Dhio egyre gyorsabban és gyorsabban hajtott mérgében, így teljesen az ülésbe préselődtem a sebességtől. És még csak nem, hogy választ nem kaptam semmire, de millio új kérdésem lett az említett beszélgetést követően. Az ülés oldalához akartam nyúlni, hogy felhúzhassam az ablakot, de túlságosan remegtem a kezeim, ahhoz, hogy ezt megtegyem. Mozdulni sem bírtam a félelemtől, és egyre csak a férfi szavai visszhangoztak a fejemben: