Eltitkolt Érzelmek ✨

10. Rész

Szóval vissza is indultam a srácokhoz. Nem sokat változott a felállás, ugyanúgy körben ültek az asztalnál, viszont az egész telis-tele volt mindenféle piával. De olyanokról, amiknek még a nevéről sem hallottam. Álmoson sem láttam már jelét sem bármiféle szomorúságnak, teljesen önfeledten beszélgettek a többiekkel. Ezt kicsit azért fájó volt látni tudva, hogy Mira most ment haza egyedül könnyek között...
Próbáltam feltűnés nélkül visszasietni a székemhez, de nyilván ez nem jött össze.
- Na visszajöttél? - mosolygott Patrik miközben leültem.

Nem, szerinted?!

Nem tudtam mit is kéne mondanom, szóval csak némán bólintottam, remélve, hogy hátha elterelődik rólam a szó. De nem úsztam meg.

- És Mirát hol hagytad? - kérdezte Álmos ismét csak furcsa kiejtésével. Bár lehet ez már csak a sokadik pohár whisky hatása volt...
- Hazament - vontam vállat. Gondolom rá tud jönni magától is, hogy miért, ezért nem részleteztem jobban.
- Tényleg? Észre sem vettem - röhögött. - De amúgy lehet jobb lesz neki így. Nem igazán volt kedve ehhez a ma estéhez sem - váltotta a hangját egy fokkal komolyabbra Álmos. - És hova ment? - kérdezte.
- Azt mondta "haza", akkor gondolom oda - néztem rá értetlenül.
- Fuh, biztos megint a Benihez ment - szólt oda Bj-nek kissé ingerülten.
- Benihez?! - kérdezett vissza Ricsi.
- Mostanában egyre többet beszélnek, de azt mondta csak barátok... és mostanában kicsit talán túl sokat találkoznak - forgatta a szemeit Álmos.
- Aha, "barátja" - nevetett Ricsi. - Szerintem jobb, ha kicsit jobban odafigyelsz a Mirára tesó... - kortyolt bele a whiskys poharába.

Beni? Beniről még csak szót sem ejtett nekem Mira a WC-ben... éreztem én, hogy nem csak az egyik fél lehet a hibás.

- Mindegy már nem is érdekel. Hagyjuk a Mirát. És veled mi újság? - kérdezte Ricsitől, hogy terelje a témát.
- Hát pár órája még úgy volt, hogy jön egy kurva, de visszamondta, majd kiderült, hogy barátja is van...ami még nem is zavarna, de akkor már lett volna jobb dolgom is mint rá várni vagy fél órát. Szóval úgy döntöttem, hogy ha ez nem jött össze, akkor most jól bebaszok - zárta le röviden és tömören a mondatát Ricsi nevetve.
- Jól teszed - röhögött Gabi és a többiek is vele.
A srácok tovább beszélgettek, én pedig a telefonom kezdtem bújni.

Nagyon furcsa volt így az egész. Egyáltalán nem éreztem magam ideillőnek. Jó volt a hangulat, csak szokatlan volt, hogy szinte mindenki kezd részegedni körülöttem.

Mivel úgy láttam Patrikon, hogy ő ma már nem fog nekem kaját kérni - mivel csoda, ha fel fog tudni állni egyáltalán ezután - ezért úgy döntöttem, gyorsan odamegyek az egyik pincérhez, majd kértem magamnak egy tál sültkrumplit tartárral.

Már szinte alig voltak a bisztróba, ezért gyorsan ki is hozták, szóval neki is láttam az evésnek.
Kicsit jobban belegondolva ma még konkrétan csak egy szendvicset és pilótakekszet ettem és már kicsit kezdtem is szédülni az éhségtől. A srácokat egyáltalán nem zavarta, hogy én nagyban eszek, ők ugyanúgy eliszogattak mellettem. Időközben megpillantottam a Patrik által még nekem kikért fröccsöt is, szóval abba is beleittam, ha már megvette.

Meg hát a fröccs nagy része az víz, nem? Úgy sem lesz tőle semmi bajom. - gondoltam magamban.

Egészen kellemes íze volt, ahhoz képest, hogy nem vagyok oda az alkoholokért. Azt hiszem rozé fröccs lehetett - a színéből kiindulva - bár nem igazán értek hozzá. Szinte pár perc alatt meg is ittam az egészet, talán túl gyorsan is.

- Amúgy jó étvágyat - szólt oda nekem Ricsi.
- Köszi - mosolyogtam, majd bekaptam egy krumpli falatot.
- Nem kérsz te is inkább kis whisky-t? - mosolygott vissza.
- Ööö, nem köszi. Nem szoktam inni. - magyarázkodtam zavaromban.
- Nem hiszem. Most húztál le vagy egy perc alatt egy nagy pohár fröccsöt. - nevetett. Ittál már ilyet egyáltalán? - mutatott az egyik zöldes színű Whisky-s üvegre.

Azt írja "Laphroaig" - Életemben nem hallottam róla.

- Szerintem még nem... de nem is szeretnék. - Válszoltam kicsit flegmán, hátha rám hagyja.
- Csak egy kis korty - kérlelt- kóstold meg, nem halsz bele.
Nem tudtam hirtelen mit válaszoljak, mert nem igazán akartam inni, de egy kis kortytól csak nem lesz semmi bajom... de Bj közbevágott.
- Hagyjad már szegényt, nem elég, hogy minket kell elviselnie egész este, de még le is itatod - nevetett a maga érdekes módján.
- Na töltsetek akkor nekem is egy keveset - néztem mélyen Ricsi sötétszürkés csillogó szemeibe.
- Nem kell kétszer mondanod - nézett rám ravaszul Ricsi, és már nyúlt is az üvegért.

Istenem, csak ne legyen rossz vége...