Eltitkolt Érzelmek ✨

13. Rész

- Hát téged sem a kedvességedért szeretnek - mormogtam alig hallhatóan.
Dhio viszont mégis meghallotta, de csak a szemét forgatta, majd az asztalon heverő füves muanyag tasakért nyúlt és hátat fordított nekem.
- Függő vagy? - tört ki belőlem a kíváncsiság. Még életemben nem találkoztam drogossal. Érdekelt a dolog.

Hirtelen megállt, majd hátranézett, de csak mit sem törődve a kérdéssel vállat vonva a konyha felé vette az irányt, és a farzsebébe csúsztatta a tasakot.
Itt már én is felálltam a kanapéról és gyors léptekkel utána iramodtam, majd leültem a konyhában található egyik fekete bárszékre.

- Ez a barátnőd volt? - kérdeztem Dhiotól. Nem tudtam kibírni, hogy ne kérdezzek tőle. De erre sem válaszolt, csak felbontott egy üveg Talisker whiskyt, majd úgy ahogy volt, meghúzta az üveget.
- Hé, nem lesz az egy kicsit sok egyszerre? - néztem fáradt könnyes szemeibe.

Olyan volt, mint aki világáról nem tud.

Csak szótlanul leült a velem szemben lévő bárszékre, és magához húzta az üveget. Meredten bámult maga elé.
- Figyelj, minden oké? - kérdeztem tőle óvatosan - úgy érzem eléggé egyoldalú a beszélgetés. - tettem hozzá.

Mostmár azért sem hagyom gyedül.

- Nem, nem a barátnőm - válaszolt motyogva, az egyik kérdésemre a sokból.
- Értem - bólintottam, majd idegességemben kopogni kezdtem a körmeimmel a márványpulton.
- Kérlek befejeznéd? - szólt oda kicsit ingerülten.
- Bocsi - tettem le gyorsan a kezeimet.

Ismét csak a szemét forgatta, majd zsebéből a zacskót, illetve valami papírt előhalászva, cigit akart sodorni magának, de már itt láttam, hogy nem fog neki menni, hisz úgy néz ki, mint aki mindjárt ülve elalszik.

- Figyu, esküszöm nem akarlak idegesíteni, de ne hozzak inkább egy pohár vizet? Rád férné... - kérdeztem reménykedve.

Szörnyű volt így látni valakit, tudva, hogy nem segíthetek rajta.

- Megtennéd, hogy elmész? Szeretnék egyedül lenni - mondta alig érthetően.

Ez az akcentus-pia kombó nagyon érthetetlen.

- De... én csak szeretnék segíteni. Látom, hogy nem vagy jól.
- Ugyan, - túrt bele kékeszöld hajába. - úgyis olyan vagy mint a többi.
- Várj mi? Nem igazán értelek - kérdeztem vissza.
- Aranyos kislány vagy te. Nem kellett volna ide jönnöd - húzta meg ismét csak a Whiskyét Dhio.
- De... - kezdtem bele hirtelen.

Nem tudtam mit mondani.

- Szerintem én most egy kicsit ledőlök - állt fel kezében üveggel, de szinte alig tudott a lában maradni, szóval gyorsan odasiettem hozzá, majd elvezettem a kanapéig, kikaptam a kezéből az italt és betakartam az egyik pléddel. Azonnal el is aludt szóval jobbnak láttam magára hagyni, ezért a szobám felé vettem az irányt.

Hát ez a nap sem volt semmi. Szerintem életemben nem történt ennyi minden velem, mint ma. Megismertem az unokatestvéremet, aki attól eltekintve, hogy néha köcsögösködik velem, amúgy jófejnek tűnik. Aztán ez a Mirás történet sem teljesen tiszta nekem még, illetve borzasztóan furdal a kíváncsiság, hogy Dhio vajon miért ilyen...
Szeretnék neki segíteni, és megismerni, de nem tűnik túl nyitottnak. Aztán ki tudja, lehet józanon teljesen más.
Itt viszont egy pillanatra megtorpantam, ugyanis felvetődött bennem a kérdés: hol aludjak?