Eltitkolt Érzelmek ✨

20. Rész

- Na szia Lana! - köszönt nagy boldogan Mira, majd közelebb hajolt és megölelt. - Úgy örülök, hogy végül el tudtál jönni te is! - mosolygott.
- Szia, én is örülök... - válaszoltam kicsit megszeppenve.

Kicsit érdekes volt, hogy ebéd
óta mennyire megváltozott erről a véleménye, de inkább ráhagytam - gondoltam magamban, miközben bekötöttem az övemet.

Mira gyorsan a telefonjára pillantott, majd eltette a kistáskájába és rálépett a gázra.
Igazából ekkor realizálódott bennem, hogy sulis farsangon és osztálykirándulásokon kívül még sosem voltam egy rendes buliban sem. Mondjuk őszintén sosem vonzott a sok részeg nyomulós ember, de idén nyáron mindenképp ki akarok mozdulni a komfortzónámból, szóval nem volt kérdés, hogy eljövök-e.

- Amúgy kik lesznek még ott? - kérdeztem Mirától érdeklődve.
- Tényleg, nem is mondtam, - kapta fel a fejét - bár nem ismered őket, de főleg Beni barátai, meg nekem még pár barátnőm. Majd bemutatom őket - mondta, az utat figyelve - de akkor nem szóltál Patrikéknak ugye? Nem akarok semmilyen vitába keveredni miattad - terelte rögtön a szót.
- Nem - néztem ki az ablakon unottan. Kicsit idegesít, hogy ennyire nem bízik meg bennem.

Nem szeretem a titkolózást, de most tényleg nem szerettem volna bárkit is hátba szúrni, szóval megfogadtam magamnak is, hogy tartom a számat.

Viszont nem sok időm volt tovább agyalni ezen, ugyanis pár percnyi kocsikázás után meg is érkeztünk Beniékhez.
Szintén társasház szerű épület fogadott, bár a sötétség miatt alig láthattam belőle valamit.

Szerencsére nem kellett túl sokat lépcsőznünk, mivel Beni lakása rögtön az első emeleten volt, közvetlen a lépcsőtől jobbra és már a falakon keresztül hallani lehetett a hangos zenét.

- Amúgy nyugi, nem lakik senki más a szinten - mondta Mira, mintha csak a gondolataimba olvasna - meg pénteken amúgy sem érdekel senkit - vont vállat, amikor nyílt is az ajtó.
Egy magas, világos szőke, szintén raszta hajú srác köszönt nekünk, igazából elég barátságosnak tűnt. Biztos ő lenne a Beni.
-Sziasztok lányok, - köszönt mosolyogva - Lana, ugye? - nézett rám.
- Igen - léptünk be a lakásba - te pedig Beni, ha jól tudom.
- Igen, de nyugodtan hívhatsz Kokacnak is, ahogyan akarsz - engedett be minket a nappaliba.

Nem volt valami hatalmas nagy a lakás, de egészen kis modernnek tűnt a berendezés, a falakon pedig mindenhol színes ledcsíkok futottak, akár csak Patrik szobájában.

Összesen olyan 6-7-en lehettünk, és ha jól emlékszem, Beni be is mutatott nekik, de őszintén már senkire sem emlékszem.

Az egész lakást hangos zene töltötte be és minden asztal vagy komód tele volt mindenféle alkoholokkal, aminek a nagy részét még csak nem is ismertem. Otthon, vidéken mindössze 3 féle ital volt: sör, bor és persze az elengedhetetlen házipálinka. Itt viszont olyan kimondhatatlan nevűekkel is találkoztam, amikről még szerintem életemben nem hallottam.

Mira és Beni azonnal a konyha felé vették az irányt, majd beszélgetni kezdtek, én pedig egyedül maradtam a sok idegen ember között, szóval gyorsan leültem az egyik, tőlük kicsit messzebb eső fotelba és figyeltem a történéseket.

Teljesen elbambultam, mivel már tényleg nagyon fáradt voltam, amikor is hirtelen egy hosszú fekete fonott hajú lány jelent meg előttem.

- Hé, csajszi, nem kérsz te is egy kicsit? - szólt oda hozzám lelkesen.
- Hogy mit nem kérek? - kaptam fel a fejemet azonnal.
- Most bontottunk ki egy vodkát, kérsz te is? - ismételte el a kérdést a lány.
- Öhm hát nem is tudom... - haboztam.
- Na, gyere már, töltünk neked is - mosolygott rám, majd egy pohárért nyúlt és már ki is öntötte nekem.
Minden olyan gyorsan történt, de az az emlék tisztán megmaradt, hogy mennyire csípte a torkom az átlátszó folyadék és hogy hamar fájni is kezdett a fejem tőle.
Azt is tudom, hogy utána másból is ittam még, bár arról már fogalmam sincs, hogy mit és mennyit, de valószínűleg az is valami tömény lehetett, mert az este hátralevő részéből alig maradt meg valami.

Következő emlékem, hogy nagyon szédülök, és hogy eltereljem a figyelmemet róla, beszélgetni kezdek a többiekkel. A szemem sarkából láttam, hogy Beni és Mira továbbra is a konyhaasztalnál ülnek és nagyon nevetnek valamin, majd visszakaptam a tekintetem, mert az egyik srác pont megkínált valamivel és ismét képszakadás.

Fogalmam sincs, hogy bealudtam-e, vagy az alkohol miatt maradtak ki ekkora részek az estéből, viszont a következő emlékem, hogy már csak Mira, Beni, én és egy hosszú szőke hajú lány maradtunk csak. A többiek gondolom hazamentek, vagy bementek valamelyik szobába aludni.
Egyre jobban kezdtem fáradni, és bár én is így tettem volna... de sajnos itt még fogalmam se volt, mi fog történni.